Sony Xperia Z okostelefon teszt

Kezelőfelület

Az Xperia Z-n az Android 4.1.2-es verziója fut. A Sony már a januári bejelentésen közölte, hogy a telefonra ez a verzió kerül fel alapból, de a gyártó egyúttal azt is megígérte, hogy hamarosan elkészíti a 4.2-es változatot is. A Sony elmúlt két évben tanúsított magatartása alapján ez valószínűleg meg is fog történni, ráadásul nagyon hamar; a vállalat március végére ígérte a fejlesztést (amely végül nem érkezett meg tesztünk készítéséig, de reméljük, hogy legfeljebb csak néhány hetes csúszásról van szó).

A Sony természetesen az Androidot saját kezelőfelületébe öltöztette, de ez nem azt jelenti, hogy az operációs rendszer minden elemét lecserélte volna a vállalat. A menü például maradt szinte teljesen azonos a Holo felületben megszokottal. A lezáró képernyőt és a főképernyőt viszont cserélte a Sony, ahogyan a programok ikonjait is. Az Androidot szokás azért dicsérni, hogy alapból is egy nagyon jól használható felületet ad vele a Google, de Sony módosításai, ha lehet, még kényelmesebbé teszik a használatot. A feloldó képernyő nekünk például egyértelműen jobban tetszett: a Sony Xperia Z-n elég, ha csak függőlegese végigsimítjuk a kezünket a kijelzőn, nem kell még arra is figyelni, hogy melyik pontból indítjuk a mozdulatot. Emellett a felület meghagyja a fényképező közvetlen indításának valamit a zenelejátszó vezérlésének a lehetőségét is.

Kezdőképernyőből összesen hetet használhatunk, amelyek mindegyikén az alsó sorban fixen két parancsikon, a menü gomb majd ismét két parancsikon található meg – az itt helyet foglalható alkalmazások természetesen változtathatók. A hét képernyő közül a feleslegeseket eltávolíthatjuk, és azt is kiválaszthatjuk, hogy a Home gomb megnyomásakor melyik panelre ugorjon a telefon. Az alkalmazásokat és widgeteket 4×4-es rácson helyezhetjük el, noha a felbontásból adódóan egy 5×4-es vagy akár még egy 5×5-ös elrendezés sem lenne túlságosan zsúfolt. A hely minden esetre elég lesz, mert az Android 4.0 óta már mappákban is rendezhetjük az ikonokat. A kezdőképernyők átrendezéséhez, megtöltéséhez használatos felület remekül működik, és van néhány téma is, amelyek segítségével a megjelenést testreszabhatjuk. Azonban, mint eddig mindig, a mérnökök fantáziája nem szárnyalt túlságosan, a sémák kimerülnek ugyanazon dizájnelemek átszínezett verziójában.

Az értesítési sáv alapvetően szintén azonos az Androidban lévő alapváltozattal, de az értesítések felett egy kapcsolópanel is megjelent, amivel a hangerő, a Bluetooth és a WiFi kapcsolgatható. Az Android 4.2 frissítés után ez a lehetőség feleslegessé válik majd, de kérdés, hogy a Sony ragaszkodni fog-e a saját verziójához, vagy a nagyobb funkcionalitást nyújtó gyári változatot hagyja meg.

Az alapvető kezelőfelületek közül a gombsorra is érdemes kitérni, amely alapesetben csak a vissza, Home és feladatkezelő gombokat tartalmazza, de azoknál a programoknál, amelyek nem támogatják a szoftveres menügombot, a sáv kiegészül egy menügombbal is – sokkal elegánsabb, mint a HTC megoldása ugyanerre a problémára.