Motorola Edge 70 Fusion okostelefon teszt

Március elején a Mobile World Congressen mutatkozott be a Motorola Edge 70 Fusion, amely a középkategória felső szegmensébe pozícionált Edge 70 kistestvéreként valamivel szerényebb hardverrel, de cserébe jóval izmosabb akkumulátorral érkezik. A telefon hazai forgalmazása április második felében kezdődik, sokak számára lehet reális alternatíva a 200 ezer forint alatti mobilok kategóriájában. Az ár esetében viszont azt is figyelembe kell venni, hogy a memóriaárak elszálltak, az általános árszint emelkedett.

Külső

A Motorola Edge 70 Fusion az Edge sorozattól megszokott stílusjegyeket hordozza magán: kapunk egy vékony keretet, amely a minden oldalon ívelt kijelző és a szintén minden oldalon ívelt hátlap közé ékelődik be. A mobil tökéletesen simul a kézbe, fogása biztos, nem csúszkál a tenyérben. Jó kézbe venni annak ellenére, hogy az anyagválasztás kevésbé prémium: a Lenovo az előlap esetében megtartotta ugyan a Gorilla Glass 7i üveget, a fémet viszont már beáldozta az oldalsó keret esetében, üveg hátlap pedig még a „sima” Edge-nek sem jutott. A műanyag hátlapra ezzel együtt semmi panaszunk, mert a finom textúrának hála a minőségi érzet megvan. A formavilág egyébként már több generáció óta kíséri a Motorola Edge telefonokat, de még ma is teljesen rendben van, sőt; megvan az egyediség előnye is.

Az előlap formája kétségtelenül látványos, praktikussági szempontból viszont már más a helyzet; egy esetleges esésnél nagyobb a törés esélye még akkor is, ha a specifikáció szerint a mobil nemcsak por- és vízálló (IP68/IP69 megfelelőség szerint), hanem a MIL-STD-810H katonai szabvány követelményeit is teljesíti, így elvileg másfél méteres eséstől sem szabad komoly dolognak történnie. Az oldalsó keret bal oldala teljesen üres, jobb oldalra kerültek a gombok (három darab, hiszen jó Motorola szokás szerint a hangerőt fizikailag nem egy, hanem két gombbal tudjuk szabályozni). Fent egy mikrofont, lent az USB-C csatlakozót, egy másik mikrofont, a SIM-tálcát és a hangszórót találjuk.

A hátlapról anyaga kapcsán már esett szó, de természetesen nem feledkezhetünk meg a kameráról sem, amelynek két objektívje, egy szimmetriát biztosító „dísz”, valamint a LED-es segédfény egy kompakt méretű, négyzetalakú kameraszigetre került. A mobil 8 mm-es vékonyságához mérten a kamerasziget sem vészesen vastag, de persze így is alátámasztja a mobilt – viszont elhelyezkedése miatt, ha nem őrült erővel nyomkodjuk az asztalra letett készüléket, a billegéstől nem kell tartanunk. A telefon alapterülete 162,8×75,6 mm, tömege pedig 193 gramm.

Hardver

A Motorola Edge 70 Fusion hardvere az Edge 70-hez képest szerényebb tudású, de a teljesítménybeli különbség főleg játékok esetében jön ki, általános feladatoknál a Snapdragon 7s Gen 3 tíz százalékos lemaradása a Snapdragon 7 Gen 4-hez képest egyáltalán nem vészes. A nyolc mag 1+3+4-es osztásban négy darab Cortex-A720-as és négy darab Cortex-A520-as magot tartalmaz 2,5, 2,4 és 1,8 GHz-es órajelekkel. A rendszerchip grafikus gyorsítónak viszont az Adreno 810-et kapta, amely hiába újabb fejlesztés, teljesítményben csak messziről figyeli az Edge 70-ben lévő Adreno 722-t; a fele annyi shader és az alacsonyabb memóriasávszélesség a magasabb órajel ellenére is bő 40 százalékos teljesítménybeli mínuszt jelent. Persze ha valaki nem játszik a telefonnal, akkor mindez az égvilágon semmi problémát nem fog okozni.

A tesztmodellben 8 GB RAM és 256 GB tárhely volt; a másik két választható opció 128 GB tárhelyet vagy 12 GB RAM-ot jelenthet. Az európai változat egy Nano-SIM-et fogad, de van lehetőség elektronikus verzió használatára is.

A kommunikációs adapterek listájában is van pár kisebb „lyuk”, de a helyzet nem vészes: 5G és LTE mellett WiFi 6e, Bluetooth 6.0 (A2DP, LE), GPS mellé GLONASS és GALILEO, valamint NFC is van. Az USB-C csatlakozó belül csak a 2.0 szabvány szerint kommunikál, extrája az OTG funkciót leszámítva nincs.

Kijelző

A Motorola az Edge 70 Fusion kijelzője kapcsán viszont rendesen odatette magát, a 6,78 colos AMOLED 19,5:9-es képarányú és 1272×2772 pixeles felbontású, 1 milliárd színt tud megjeleníteni, a képfrissítési frekvenciája pedig akár 144 Hz is lehet. 144 Hz-re viszont csak játéknál tud felkapcsolni a rendszer, egyébként 120 Hz a maximum – ami nyilván ugyanúgy elég mindenre. A panel maximális fényereje 3870 nit, persze ez csak kis felületen érvényes, normál körülmények között 1500 nitre számíthatunk – ami még mindig nem kevés. A telefon támogatja a HDR10+ szabványt, színei pedig pontosak, a Motorola ugyanis a Pantone Color Institute referenciáit használva kalibrálja a panelt; ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nincs túlzott szaturáció és a bőrszínek is szépek, az 1-nél kisebb deltaE viszont nem garantált. Ez mindenesetre üdítő változás egy olyan környezetben, ahol a legtöbb gyártónál az élénk beállítás számít alapértelmezettnek, ami látványosnak látványos, csak épp köze nincs a valósághoz.

Akkumulátor

Noha a hardver nyers erőben szerényebb képességű, a mobil európai verziójába 7000 mAh-s Si-C áramforrás került; alapvetően az akkumulátor felelős a kategóriában kissé szokatlan, 193 grammos tömegért. (Az Edge 70 Fusion 5200 mAh-s akkuval is készül, ez a változat 0,8 mm-rel vékonyabb és 16 grammal könnyebb.) Mivel a hardver nem egy energiavámpír, az egynapos használat nincs veszélyben, kétnapos üzemidőt viszont a Motorola telefonjától is csak akkor várhatunk, ha óvatosan használjuk. Az üzemidő viszont tényleg jó, videózni például 23 órán keresztül lehet a telefonnal.

A töltéshez kábelre mindenképp szükséges lesz, de legalább a folyamat gyors: a 68 wattos maximális töltési sebesség kihasználása mellett akár 1 óra alatt is végezhetünk. Ehhez viszont a Motorola SuperCharge megoldására is szükség van, azaz nem mindegy, hogy milyen töltőt veszünk a készülék mellé. Normál PD töltővel 25 watt a plafon, ez 27 perccel növeli meg a töltés időtartamát.