Skip to main content

LG 47LB730V LCD-tévé teszt

FacebookFacebookFacebookFacebook
Az LG a legjobb verziót választotta, amikor megvette a webOS-t, és azt saját igényei szerint szabta át.

Hirdetés
Pages1/2/3/4

Belső

Az LG évek óta szinte minden közép-, felső- és csúcskategóriás tévéjében saját panelt használ, így aligha lehet meglepetés, hogy a 47LB730V-ben is egy, az LG Display-féle IPS technológiával készült megoldás dolgozik. A tévé felbontása Full HD (1920×1080 pixel), a képátló pedig 47 col, vagyis 119 centiméter. A háttérfény LED-es, a fényforrások a panel mögött helyezkednek el (Direct LED); ez lehetőséget teremt arra, hogy az elektronika a fényerőt akár lokálisan is csökkentve kiküszöbölje az IPS-panelek legnagyobb gyengeségének tartott alacsony kontrasztarányt. Magáról a panelről annyit kell még tudni, hogy integráltan tartalmazza a passzív 3D megjelenítéshez szükséges polarizációs szűrőt. Az elektronika minden fontos képjavítót támogat, így a Blu-ray lemezeknél szokásos 24 fps-es képarány kadenciahelyes megjelenítésére és 100 Hz-es képalkotásra is képes. A tévé egyébként 800 Hz-es MCI besorolással rendelkezik, ami a scanning backlight (szokásosan) trükkös alkalmazásának köszönhető.

A gyári színprofilok között olyan nincsen, amely arra utalna, hogy az LG 47LB730V a THX specifikációt is megkapta volna, de természetesen így is bőven van miből választani. Az Élénk, Standard, Eco, Mozi, Sport, Játék és isfExpert1/2 lehetőségek közül, nem túl meglepő módon, a filmezéshez leginkább a Mozi és isfExpert opciók állnak. A többivel nem is igazán érdemes kísérletezni, mivel szinte minden képjavítót alkalmaznak, ami összességében nem igazán tesz túl jót a képnek. Az egyetlen kivétel a Játék mód, de erre még visszatérünk. Igazán egyik alapbeállításra sem mondhatjuk, hogy kiváló lenne, ami legfőképpen annak köszönhető, hogy még a profi beállítási lehetőségeket nyújtó isf profiloknál is engedélyezett több képjavító.


Ha ezeket kikapcsoljuk, akkor máris sokkal jobb a helyzet, még műszeres kalibrálás nélkül is könnyen kihozhatunk egy 3-as átlagos deltaE értéket, ami azt jelenti, hogy az elvárt és a megjelenített színek közötti eltérés már annyira kicsi, hogy a szemünk szinte érzékelni sem tudja a különbséget. A legjobb beállításokat, az isfExpert1 módból kiindulva, az alábbi helyeken találtuk meg: háttérfény 44, kontraszt 83, fényerő 54, vízszintes élesség 0, függőleges élesség 0, szín 47, árnyalat -2, dinamikus kontraszt ki, szuperfelbontás ki, színskála Standard, éljavító ki, színszűrő ki, gamma 2.2, tajcsökkentés ki, MPEG zajcsökkentés ki, fekete szint magas (vagy forrásnak megfelelő), helyi sötétítés ki, TruMotion ki, energiatakarékos üzemmód ki. Azokat az opciókat, amelyeket nem tűntettünk fel, nem „bántottuk”.

Ezekkel a beállításokkal 2,2-es gammát, 6600K-s színhőmérsékletet, 120 cd/m²-es fényerőt, 0,14 cd/m²-es feketét és 852:1-es kontrasztot kaptunk.

A fogyasztás optimális beállításokkal 39 watt volt, amely a 47 colos képméretet is figyelembe véve kiválónak számít; ha a tévé naponta 4 órát megy, akkor is csupán pár száz forinttal emeli meg a havi villanyszámlánkat. A készenléti fogyasztás gyakorlatilag 0 watt volt.

Menü, távirányítási lehetőségek

A tévén a webOS fut, az élőkép pedig egy alkalmazás az operációs rendszeren belül, így logikus, hogy a menü átalakult kissé. A változtatások közül a leginkább szembetűnő a dizájn, de sajnos az is gyorsan kiderült, hogy a sebességgel gondok vannak. Nem nagyon szerencsére, de az UI érezhetően lomhább, mint a NetCastos modellek felülete. Ez főleg annak fényében érdekes, hogy a smart felület viszont, ahogyan azt korábbi cikkünkben is írtuk, gyors.


A dizájnhoz túl sokat ezúttal nem tennénk hozzá, a képek elmondanak mindent: a felület kevésbé színes, és a betűk is kisebbek lettek, de az új felület is szerethető illetve használható. Az opciók közül az aprólékosabb képbeállítások egy szinttel mélyebbre kerültek, de továbbra is megvannak, így a gammát és a fehéregyensúlyt is tökéletesen részletesen tudja belőni az, aki mindent szeretne kihozni a készülékből. A vezérléssel kapcsolatban a legnagyobb bajunk az volt, hogy a Magic Remote-tal az olyan alapműveletek, mint például a színprofil megváltoztatása, nem túl gyorsak (a legjobb egy különb gomb hozzárendelése lenne ehhez a funkcióhoz).

Távirányításhoz a normál vezérlő mellett a Magic Motion Remote aktuális változatát és az okostelefonos alkalmazást is használhatjuk, e téren nem történt igazán változás. A Magic Motion Remote viszont kisebb lett picivel, és pontossága is sokat javult, főleg akkor, ha nem egyenesen tartjuk, hanem mondjuk az ágyban fekve hadonászunk vele. A távirányítón található az az apró mikrofon is, amivel a hangalapú keresés indítható.

Use the pager below
//
Pages1/2/3/4
//