LG 47LB730V LCD-tévé teszt

Pages1/2/3/4

Okostévé funkciók: webOS

A felmérések alapján az eladott tévék egyre nagyobb hányada okostévé de ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az okos funkciókat valóban használják is a tulajdonosok. És ezért elsősorban nem is őket kell hibáztatni, hanem a gyártókat, akik nem igazán találják, hogyan lehetne egy olyan felületet összehozni, ami a fotelből, a távirányítóval is remekül használható. Éppen ezért előzte meg fokozott várakozás az LG idei okostévéit; tavaly ugyanis kiderült, hogy a koreai gyártó megvásárolta a HP-tól a webOS-t, nem sokkal később pedig már az is ismert volt, hogy mindezt azért tették, hogy átalakítsák azt és okostévéken használják. Az erőfeszítések gyorsan meghozták az eredményt, mivel már az idei készülékek nagyobbik részében is ez a rendszer teljesít szolgálatot.

A webOS-nek két fontos tulajdonsága van: gyors (a konkurens rendszerekhez képest mindenképpen, de úgy általánosságban is) és szakít az eddig megszokott felépítéssel. A kezdőképernyős rendszer helyett egy olyan, kártyákkal operáló interfészt kapunk, amely részben a tévé képe felett jelenik meg. A webOS-hez az LG a Magic Motion Remote nevű távirányítót párosította (legalábbis a 670-es sorozattól felfelé), amely egy levegőben működő egérként funkcionál; ideális párosítás a felülethez.

Az alkalmazások indításához a webOS-nél a képernyő alsó részén megjelenő kártyákat használhatjuk. A kártyák dizájnja a modern kor követelményeinek megfelelően flat, és semmi felesleges minta nincsen rajtuk, csak az alkalmazások nevét és ikonját tartalmazzák. Központi helyre került az LG Store, amely a további alkalmazások letöltésére, vásárlására használható. Mellette összesen nyolc appnak van hely, de igény szerint ide akár bemeneteket vagy webcímeket is felvehetünk; a többi alkalmazást a programindító képernyőről érhetjük el, amely már teljes képernyős nézetben látható. Itt a szoftvereket a már megszokott formában, de témakörönként (prémium, tévé, 3d, alkalmazások és játék) rendezve találjuk meg. Vagyis a webOS elsősorban abban erős, hogy a leggyakoribb funkciókhoz nemcsak papíron, hanem a gyakorlatban is gyors elérést társít.

A webOS-ben (Smart+ TV) van multitasking (szerűség) is: a legutóbb használt appra minden további nélkül visszaugorhatunk, és kapunk egy feladatkezelőt is, amely az összes futó programot listázza. Ezek közül bármelyikre visszaugorhatunk, és folytathatjuk, amit korábban elkezdtünk.

Ami a szoftveres választékot illeti, az LG ezen a téren csak kicsit lépett előre, de ez nem a lustaságnak köszönhető, hanem annak, hogy a koreai gyártó tévéire elérhető programokkal már eddig sem volt probléma: az egyik, ha nem a legjobb kínálatot kapjuk. A webOS alatt is megtalálható az összes népszerű közösségi app, egy sor játék, és persze a hazai vonatkozású választék is (Index, Origo, videa, HBO Go, fuso, stb.) A prémium alkalmazások használata továbbra is regisztrációhoz kötött, a regisztráció viszont gyors és ingyenes. A Skype használatához kompatibilis kamerára is szükség van.

A tévé képes arra is, hogy az idehaza még csak szárnyait bontogató HbbTV-ben rejlő lehetőségeket kihasználjuk. Ha pedig keresnénk, akkor azt nemcsak az alkalmazások között, hanem az alkalmazásokkal elérhető tartalmak között, a csatlakoztatott adattárolókon és a weben is megtehetjük, a Magic Motion távirányítót használva akár hanggal is.

DVR funkciók

Természetesen a webOS DVR funkciókat is kínál, de mivel a tévében nincsen HDD, ezek csak akkor működnek, ha csatlakoztatunk egyet valamelyik USB-re. Általános szabály, hogy a felvételkészítés és time-shift csak akkor használható, ha a tévé valamelyik digitális tunerét vagy a komponens bemenetet használjuk. Mindkettő egyszerűen elérhető: elég, ha megmozdítjuk a Magic Remote-ot az élőadás közben, és máris megjelenik a bal alsó sarokban a felvétel, a jobb alsó sarokban pedig a timeshift gomb.

A timeshift időkorlát nélküli, ennél viszont fontosabb, hogy az LG fejlesztői megoldották azt is, hogy ha utólag mégis inkább a tárolás mellett döntenénk, akkor a timeshift felvételt egyetlen gombnyomással utólag is átkonvertálhatjuk rögzítetté. Aki előre tervezne, annak az EPG lehet hasznos, amely nemcsak a műsorok tartalmának rövid ismertetésére használható, hanem arra is, hogy beprogramozzuk vele a rögzítőt. Korlátozást jelent viszont, hogy a tévében csak egyetlen tuner található, így felvételkészítés közben nem tudunk elkapcsolni.

Médialejátszó

A webOS magával hozta a médialejátszó megújulását is, azonban leginkább csak a külső változott. A médialejátszó továbbra is SmartShare névre hallgat, és a webOS „Home képernyőjéről” indítható el, vagyis a szoftvert a kijelző alsó részén megjelenő kártyák közül kell kiválasztanunk. A csatlakoztatott eszközök mellett, amennyiben rendelkezésre áll, DLNA kiszolgáló tartalmát is böngészhetjük.

A SmartShare felépítése alapvetően nem változott: balra a tartalomtípusokat választhatjuk ki, és itt találjuk a keresés funkciót valamint a beállításokat is, jobbra pedig az aktuális mappában lévő (vagy a választásunknak megfelelő) fájlok látszanak. A fejlécben a fájlkezeléssel kapcsolatos lehetőségek jelennek meg (például törlés vagy nézet megváltoztatása).

A videolejátszóról elmondható, hogy a netről letöltött videók többségét le tudja játszani, de azt sajnos nem lehet garantálni, hogy a készülék minden fájllal boldogul – erre viszont, jelenlegi tudásunk szerint egyetlen tévé sem képes. Az viszont mindenképpen plusz pont, hogy a tévé most már több L5.1-es profillal tömörített H.264 kódolású videót is megnyitott.
A formátumtámogatás (videók esetén) a következő:
• Konténerek: DAT, MPG, MPEG, TS, TRP, TP, VOB, MP4, MKV, AVI, DIVX, WMV
• Video: DivX/XviD, MPEG-1/2/4, H.264/AVC, WMV
• Audio: AC3, DTS, AAC, HEAAC, MP3, PCM, WMA
• Feliratok: SMI, SRT, SUB, ASS, SSA, TXT, PSB

Filmnézés közben a szokásos lehetőségeink vannak: megállítás és elindítás, léptetés, gyorstekerés valamint felirat használata. Természetesen emellett van egy sor további beállítási lehetőség, amelyet a bal alsó sarokban lévő piktogrammal érhetünk el. A tévének nem okozott gondot sem a több hangsáv sem a több felirat kezelése, azonban azt sajnálattal állapítottuk meg, az alapértelmezett karakterkódolással a hosszú ő és ű betűk kalappal jelennek meg – ezen lehet változtatni, de kényelmetlen, hogy a kódolást minden egyes film esetében külön át kell állítani.

Képnézegetésnél mappanézetet nem tudunk választani, azonban a legtöbb esetben a dátum szerinti csoportosítás is tökéletesen megfelel. A webOS alapú rendszer nemcsak a JPG fájlokat kezeli, hanem a PNG és BMP állományokat is. A teljes képernyős nézet kiegészült egy filmszalaggal is, amely a mappában (vagy legyűjtésben) található további képek között teszi gyorsabbá a navigációt.

A tévé gond nélkül, és ami a legfontosabb, gyorsan nyitja meg az akár 24 MP-es fotókat is, persze itt az adattároló szűk keresztmetszet lehet: ha lassú az USB stick, akkor a képnézegetés sem lesz gyors. A képnézegetéshez kapcsolódó fontosabb funkciók közé tartozik, hogy kérhetünk diavetítést akár aláfestő zenével is, valamint lehetőség van a képek nagyítására és elforgatására is.

A SmartShare a zenéket az átlagosnál jobban kezeli, de a megújul felület sem képes csodákra; egy méretes zenegyűjteményhez azért nem egy tévét ajánlanánk. A Magic Remote-tal persze sokkal jobb a navigáció, de nem annyira, mint egy PC-n vagy egy érintőképernyős telefonon. A számokat előadó, album és műfaj alapján tudja rendezni, a csoportosítás pedig (a csatlakoztatott adattároló sebességének függvényében) elég gyors. A formátumtámogatás terén kis előrelépésről számolhatunk be, ugyanis a tévé az eddig kezelt MP3, OGG és WMA fájlok mellett most már az AAC-ket is megnyitja.

A SmartShare-rel kapcsolatban annyit jegyeznénk még meg, hogy ha a tévét és egy okostelefont a rajta futó SmartShare alkalmazással párosítunk, akkor utóbbiról minden multimédiás tartalmat egyszerűen átküldhetünk a tévére. Ehhez kapcsolódik, hogy a telefon és a tévé párosításához NFC-t is használhatunk az összeköttetés pedig Miracast vagy WiDi segítségével, akár vezeték nélküli is lehet.

Összegzés

Ha csak a tévézéshez szorosan kapcsolódó lehetőségeket nézzük, akkor az LG 47LB730V a tavalyi 7-es sorozató modellkehez képes csupán minimális előrelépést jelent; a dizájn érdemben nem változott, a menü csak külsőre újult meg, a képminőségnél pedig igazából csak kontrasztban lehetett volna fejlődni, de ezt az IPS-panel nem igazán teszi lehetővé. Az LG mégis gondoskodott arról, hogy a 6-os sorozattól felfelé minden idei modellnek legyen egy olyan tulajdonsága, amelyre érdemes felfigyelni: ez pedig a webOS, vagyis az új okostévé felület. Amely az első valóban használható interfész: gyors, egyszerű, átlátható. Használata közben csak egyetlen kérdés merülhet fel, mégpedig az, hogy eddig miért nem ilyen volt?