Panasonic ET5 (TX-L42ET5) LCD-tévé teszt

Belső

Bár a Panasonic saját maga is gyárt LCD-paneleket, passzív 3D-s modelleket egyelőre nem készít. Ezzel a rendszerrel kapcsolatban inkább az LG neve ugorhat be, és nem is alaptalanul; a koreai gyártó egyelőre szinte teljesen uralja a passzív 3D tévék piacát. És nemcsak saját jogon (saját névvel) teszi ezt, hanem még azt is sikerült elérnie, hogy szinte az összes, passzív 3D tévék kínáló versenytársnak szállíthassa a panelt. Igaz, hogy idén már több tajvani panelgyártótól is lehet passzív 3D panelt vásárolni, azonban a Panasonic esetében nem lehetett kérdés, hogy választás az LG-re esik, hiszen a koreai gyártó is éppen úgy IPS paneleket gyárt, mint a Panasonic.

Az ET5-ös széria természetesen Full HD felbontású panellel készül, és a Panasonic a legfontosabb képjavítókat is beépítette; van 24p (igaz, csak 2:2-es pulldown mellett) és Smooth Film, azaz köztes képkockák kiszámolásának a lehetősége is. A Panasonic tévéje 300-as MCI-vel rendelkezik, ami annyit jelent, hogy a háttérvilágítás villogtatásával a megjelenített képkockák száma 300 – amit természetesen a Panasonic is úgy ér el, hogy a teljes képkockát sosem mutatja meg teljesen, hanem három részletben, amelyeket egymás után villant fel.

Bár ezek alapján a tévé nem teljesen a belépő szintet képviseli, a 3D-s modellek között a legkisebbnek számít – így nem lepődtünk meg azon, hogy a menü a kevesebb funkcionalitást nyújtó változat. Viszont szerencsére idén ez már nem jelenti azt, hogy minden extra képjavítóról le kell mondanunk, a beállítások menüben a Speciális módot engedélyezve a fehéregyensúly és a gamma is állítható. (Nyilván a felső- és csúcskategóriás tévékben azért ennél több és részletesebb beállítási lehetőség van). A színprofilok listája a megszokott képet mutatja: dinamikus, normál, mozi True Cinema és játék üzemmódok közül választhatunk.

Sajnos a vezérlés messze nem tökéletes, és az extra beállítási lehetőségekkel együtt sem sikerült olyan eredményt elérni, mint amilyet szerettünk volna. Amit mindenképpen érdemes figyelembe venni, az az, hogy a dinamikus kontraszt, feltéve, hogy nem True Cinema vagy játék módban vagyunk, kis dinamikatartománnyal ugyan, de mindenképpen aktív. Ebből adódóan a legjobb beállításokat e két fenti színprofil valamelyikéből célszerű megkeresni (különben a gamma nem lesz stabil). Mi természetesen a True Cinema profil mellett döntöttünk, már csak azért is, mert a színhőmérséklet beállításánál így részletesebb opciók közül választhattunk. Mint végül kiderült, ez sem sokat segített abban, hogy a színeket teljesen a helyükre tegyük, a színhőmérséklet-színhelyesség-gamma szentháromságból legalább az egyik paraméter mindig rakoncátlankodott. Így végül a True Cinema alapbeállításainál kötöttünk ki, amely cserébe a gyengébb színhelyességért tökéletes gammát és fehéregyensúlyt ad.

True Cinema színprofilnál 2,2-es gamma mellett 6600K-s színhőmérsékletet, 161 cd/m²-es fényerőt, 0,15 cd/m²-es feketét, 1053:1-es kontrasztot és 4,4-es átlagos deltaE-t mértünk – ez utóbbinak illene azért 3 alatt lenni. Természetesen ezúttal is kikapcsoltunk minden képjavítót.