Panasonic GT30 (TX-P42GT30E) 3D plazmatévé teszt
3D
Az elmélet szerint a GT30-as és a VT30-as sorozatok között az egyik legnagyobb különbség – a korábban részletezett, választható méretbeli eltérések mellett – az, hogy míg a VT30-as tévék mellé három szemüveget is csomagol a gyártó, addig a GT30-as szériába tartozó modellek mellé egyet sem. A gyakorlatban azonban ez nem egészen így van, idehaza a Panasonic kettő ajándék szemüveget is pakol a dobozba, ami hatalmas, 100 ezer forintos árelőnyt eredményez 42 colos méretben a TX-P42GT30E javára.
Természetesen tesztünk alanya is aktív shutteres megoldással állítja elő a térbeli képet, azaz a kijelző felváltva jeleníti meg a bal és a jobb szem számára készült képet, a szemüveg pedig – fordított sorrendben kitakarja szemünket. A tévé a Blu-ray lemezen érkező 3D tartalmakat automatikusan felismeri, a set-top-boxon keresztül jövő 3D adást viszont nem – ez persze nem a tévé hibája, hiszen a side-by-side 3D tartalom felépítése és továbbítási módja teljesen egyezik a normál 2D tartalmakéval. A frame-by-frame és a side-by-side típusok mellett a TX-P42GT30E természetesen ismeri a 3D szabványban rögzített valamennyi egyéb megjelenítési módot is.
3D módban a Panasonic tévéje mindkét szem számára 100-100 képet jelenít meg másodpercenként, és éppen ennyiszer zár a szemüveg is, szintén szemenként. A szemüveg egyértelműen sötétít a képen, és valamennyire a színhelyességet is megváltoztatja, de mivel a GT30-as modellek a THX minősítést 3D módban is megkapták, az elektronika ezeket majdnem teljesen kompenzálja, így színtorzulástól nem kell tartanunk. A fényerőt ugyanakkor nem emeli meg annyival az elektronika magától, mint amennyivel szükséges lenne, így kézi beavatkozás is szükséges lehet – főleg akkor, ha nem sötét szobában nézzük a TX-P42GT30-at, hanem világos környezetben. Ez szükségszerűen a fogyasztás növekedésével jár, de a 42 colos tévé energiaigénye még így sem csillapíthatatlan.
A színhelyesség 3D-ben sokat javult a GT20/VT20 pároshoz képest, és, noha még most sem beszélhetünk tökéletes képről, azért az egyértelműen kiderült, hogy a vezérléssel kapcsolatos problémákat megoldott a Panasonic. Ami miatt a kép még mindig nem mondható olyan jónak 3D-ben, mint 2D-ben, az a képzaj, amely sokkal erősebben mutatkozik meg – igaz, szemüvegben azért nehezebb is ezt észrevenni. A korábban nálunk járt 55 colos VT30-hoz képest egyetlen komoly problémája volt a TX-P42GT30E-nek, mégpedig a mozgóképfelbontás 3D-ben, amely egyértelműen rosszabb volt, noha a szintetikus tesztekkel így is majdnem 1080 soros részletességet mértünk. A probléma elsősorban azzal volt, hogy a gyorsan mozgó tárgyak mellett jelentkező zaj sokkal erősebb volt, mint 2D-ben. A 24p-re éppen az igaz 3D-ben is, mint 2D-ben.
Crosstalk gyakorlatilag nincsen – persze ha lett volna, akkor az visszalépés lett volna a tavalyi modellekhez képest. A Panasonic számára ugyanakkor nem jó hír, hogy a konkurencia ma már LCD-tévékkel is tudja kb. ugyanezt az élményt nyújtani, az előny jövőre pedig valószínűleg teljesen odavész. Bár a crosstalkot szoktuk az egyik legmeghatározóbb tényezőnek mondani a 3D élmény szempontjából, TX-P42GT30E esetében a képátló is nagyon számít: 42 col ahhoz nem elég, hogy maradéktalanul elégedettek lehessünk a mélységérzettel és az élménnyel, egyszerűen azért, mert a tévé nem tölti be kellő mértékben a látóterünket.
2D-3D konverzió
A Panasonic készülékeiben a 2D-3D konverzió a tavalyi IFA-n jelent meg, akkor mutatkoztak be a kisebb képátlójú VT20-asok illetve az új GT20-as széria. A Panasonic szakembereivel több ízben beszélve erről, nem titok, hogy a japán gyártó csak és kizárólag a konkurensek miatt építette bele ezt a funkciót a tévébe, ugyanis a mérnökök pontosan tudják, hogy ilyen módon nem lehet a valódi 3D tartalmakat helyettesíteni. Bár összességében a Panasonic algoritmusát nem éreztük annyira kiforrottnak, mint akár a Samsung és az LG vagy a Sharp tévéinél, a végeredmény nem sokkal gyengébb – és mivel a konkurensek sem brillíroznak, ez a dolog semmit sem von le a GT30 értékéből.
