Sharp LC-22LE430E LCD-tévé teszt

A tévégyártók a reklámokban és saját honlapjukon is a felső- és csúcskategóriás tévéket helyezik előtérbe, de ezt nem jelenti azt, hogy ne lennének a termékpalettákon olcsóbb, kisebb képátlójú készülékek is. A Sharp AQUOS LC-22LE430E járt nálunk, amelyet 22 colos képátlójával gyártója nem a nappalikba, hanem kisszobákba, második tévének ajánl.

Külső

Az LC-22LE430E-t nézve az első dolog, ami eszünkbe jutott, az az volt, hogy a Sharp az optikai tuning mestere. A 22 colos képátló ellenére a tévé nem tűnik kicsinek (persze minden relatív), amiért elsősorban a vaskos káva a felelős. A megjelenítő az AQUOS szériába tartozik, ezért dizájnjában felfedezhetők a Sharp tévékre megszokott stílusjegyek, így például a fényes fekete borítás, a lekerekített sarkok valamint a fordított V alakot formázó bekapcsolást jelző LED is.

A felépítés a legnagyobb rokonságot a korábban nálunk járt sorozatok közül a 320-assal mutatja, kisebb eltérésekkel tulajdonképpen ugyanaz a formavilág köszön vissza a 430-asnál is. Ez abból a szempontból nem túl jó, hogy a 32 colos 430-assal sem voltunk teljesen elégedettek, mert a káváról messziről ordít, hogy műanyagból készül, azonban arra azért ügyelt a japán gyártó, hogy illesztési hibák és más komolyabb dolgok ne rontsák le az összképet.

A fényes fekete kávát fehér keret veszi körül, és ilyen színű a háttér is – úgy látszik, hogy a belépő szinten a Sharp ragaszkodik ehhez a színösszeállításhoz – ami összességében nem is baj, mert így a tévé hátulról az átlagosnál jobban mutat, ami jól jöhet akkor, ha a 430-as nem falra vagy polcra, hanem asztalra kerül. A kávát egyetlen, a káva alsó részébe épített fényes csík díszíti. A gombok jobb oldalra kerültek, és érintésre érzékenyek. A szokásos elrendezésben a bekapcsoló gomb alatt a MENU és a bemenetválasztó találhatók, lentebb pedig a programváltó és hangerőszabályzók kaptak helyet.

A külső talán leggyengébb pontja a talp, amely fehér színű, ezért az előlaphoz nem igazán passzol. Ha a tévét a falra szerelnénk, természetesen a talpat teljesen leszerelhetjük. Amire ebben az esetben figyelni kell, az az, hogy a rögzítéshez olyan állványt kell választanunk, ami a kisebb, 10 cm-es VESA szabvánnyal kompatibilis.

A csatlakozókínálat egy nagyobb képátlójú tévével összevetve nem túl bőséges, de ha figyelembe vesszük, hogy a tévét második eszköznek szánja a Sharp, akkor valószínűleg gondban sem leszünk: a legfontosabb az, hogy két HDMI és egy D-Sub csatlakozó áll rendelkezésre. Ezt a szokásos analóg bemenetek egészítik ki, így kapunk SCART, kompozit és komponens csatlakozókat is. Érdekesség, hogy az AV bemenet mellett AV kimenet is van. A digitális kimenet koaxiális (S/PDIF). Oldalra a CI adapter foglalata, az AV bemenetek, egy USB port és a fülhallgató kimenet néznek.

Bár belépő szintről beszélünk, a Sharp nem spórolta ki a DVB-C tunert sem, ami az analóg és a DVB-T vevőegységet egészíti ki.

Belső

Egy apró tévé, ami monitorként is használható, vagy éppen fordítva? A Sharp LC-22LE430E esetében ez a kérdés alighanem mindenkiben felmerül, és nem is alaptalanul. Tesztünk alanya rengeteg hasonlóságot mutat a sima monitorokkal, persze azoknál jóval többet tud, hiszen ahhoz például, hogy tévét vagy filmet nézzünk, nincs feltétlenül szükség számítógépre.

A Sharp az AQUOS szériába sorolja a 430-as tévéket, de a sorozat több furcsaságot is mutat. Egyrészt nem szokott előfordulni, hogy adott terméksorozaton belül a különböző képátlójú tévéknek más a felbontása, a 430-as széria esetében mégis ez a helyzet: tesztünk alanya Full HD-s, míg a 19 és 26 colos változatok részletessége csak 1366×768 pixel, másrészt az is meglehetősen ritka, hogy deklaráltan mérettől függ az alkalmazott panel típusa is. Mindennek persze megvan a maga oka: a Sharp ilyen kis méretben nem gyárt paneleket, ezért kénytelen mástól vásárolni őket.

Az LC-22LE430E valójában egy tévétunerrel felszerelt monitor, és ez nem túlzás, amit mi sem jelez jobban, minthogy a specifikációjában rengeteg olyan paramétert találunk, ami leginkább monitorok esetében szokott feltűnni. Ezek egyike a 170/160 fokos betekintési szög, ám ennél is érdekesebb a 6 bites színképzés és az FRC alkalmazása. Ezek alapján nem meglepő, hogy a megjelenítő a Sharp különleges elektronikai megoldásai közül (100/200 Hz, local dimming, 24p) semmit sem kapott meg, a csúcskategóriás tévék közül egyedül a LED-es háttérfény köszön vissza, amely természetesen széleken elhelyezett fényforrásokat használ.

A tévé a gyártótól megszokott színprofilokat tartalmazza: van élénk, szabványos, film, öko és egyéni beállítás. Ezek között a távirányító dedikált gombjával tudunk. Tévés mércével a profilok alapbeállítás szerint sem túl vészesek, nincs például túlélesítés. Igaz, a színhelyesség szempontjából sem remekel egyik profil sem. Ennél nagyobb gond, hogy kevés az állítható paraméter: csak a fényerő, a kontraszt és a színhőmérséklet változtatható. A színhelyesség, ahogyan az alábbi mérésünk is mutatja, optimális esetben is hagy maga mögött némi kívánnivalót, bár a 4,9-es átlagos deltaE nem katasztrofálisan rossz, a jótól is nagyon messze van. (Egy tévé esetében 3 alatti átlagos deltaE-t várunk.)

Az optimális beállítások felsorolása ezúttal nem lesz túlságosan hosszú: a legjobb értékeket a film profilból kiindulva 62-es fényerő és kontraszt valamint meleg színhőmérséklet mellett kapjuk. 6600K-s színhőmérsékletet, 128 cd/m²-es fényerőt és 2-es gammát kaptunk, ezek, de főleg a gamma, nem makulátlan értékek, de láttunk már nálunk rosszabbakat is. A fekete fényerőssége 0,68 cd/m² ezzel a kontrasztarány elég alacsony, 188:1-hez.

A fogyasztásban viszont jól teljesít a tévé: a fenti beállításokkal 25,7 wattot mértünk működés közben és 0,2 wattot készenléti állapotban.