Samsung UE55D8000 3D LCD-tévé teszt

3D

A Samsung egyike azon gyártóknak, aki idén még egyértelműen az aktív shutteres rendszert részesítik előnyben. Tavaly a Sharp volt az egyetlen gyártó, aki hatékonyan tudta felvenni a harcot a crosstalkkal LCD technológia mellett, idénre azonban a Samsung is azt ígérte, hogy eltűnteti a zavaró jelenséget. A tavalyi C7000-es után kíváncsiak voltunk rá, hogy ez mennyire sikerült, és annak, aki tesztünkből csak erre kíváncsi, annak már most eláruljuk, hogy a mérnökök jó munkát végeztek.

Nem ez volt azonban az egyetlen, amint a Samsung fejlesztett tavaly óta: jelentős változáson ment keresztül a szemüveg is. Eltűnt az infra jeladó, a szemüveg ugyanis már rádiófrekvenciás jel (egészen pontosan Bluetooth) segítségével kommunikál a tévével. Ennek előnye, hogy nem kell közvetlen rálátás a tévére ahhoz, hogy a szemüveg működjék (de persze ez hátrány is egyben, mert a bekapcsolva hagyott szemüveg, egészen addig, amíg megy a 3D film nem kapcsol ki még akkor sem, ha letesszük egy másik szobában az asztalra. Az SSG-3000 jelzésű kütyü tömege és formája az előző generációhoz képest szépen fejlődött, bár még mindig nem annyira könnyű, mint az LG tévéihez adott passzív szemüveg. Az SSG-3000-ről annyit érdemes még tudni, hogy akkumulátorral működik, amelyet microUSB kábellel tudunk feltölteni.

A 3D beállítása nagyon egyszerű: a frame-by-frame 3D tartalmat (ilyen van a Blu-ray lemezeken) az UE55D8000 automatikusan felismeri, az egyéb formátumok közül pedig, ha megmondjuk neki, hogy 3D anyaggal van dolga, szintén automatikusan tud választani az elektronika.

Az UE55D8000 elektronikája a tavalyi modellel ellentétben nem kompenzálja a tévé színeit 3D-ben, így a kép a szemüvegben enyhén zöldes árnyalatú lesz, de mivel a beállításokat 2D-re és 3D-re külön tárolja a menürendszer, ezért ennek kompenzálása nem túl bonyolult feladat. A színhelyesség döntően nem változik, és a fényerőt sem igazítja az elektronika – a szemüvegben éppen ezért, ha nem nyúlunk a tévéhez, kicsit sötétebb lesz, amit látunk.

Az SD-HD felskálázás 3D tartalmak esetén is jó, azonban itt még inkább igaz, hogy a képjavítókat ki kell kapcsolni. Ez különösen érvényes a Motion Plusra, amely 3D-ben beállítástól függetlenül nem működik elég jól, és a szappanopera hatás mindenképpen jelentkezik. Bár a tévé 3D módban is képes fogadni a 24p jelet, a megjelenítés ebben az esetben 60Hz-es képfrissítéssel történik, ami azt jelenti, hogy alapesetben 3:2-es pulldownnal kell számolnunk, ami a nagy képernyő miatt azoknál a jeleneteknél, amikor a teljes képernyő tartalma mozog picit észrevehető. A 3D élményt az is rontja picit, hogy a magas képfrissítési frekvencia ellenére a 3D szemüveget viselés közben enyhén vibrálónak láttuk, ami fáraszthatja a szemet. A zajszűrésre érvényes megállapításaink sajnos 3D-ben is megállják a helyüket, ezért a játék módot 3D-ben is érdemes bekapcsolni.

Ami a crosstalkot illeti, ahogyan korábban is írtuk, a Samsung mérnökei sokat fejlesztettek az előző generáción, így az eredmény összehasonlítható egy plazmatévé vagy egy passzív elven működő 3D tévé eredményével.

Mindkettőhöz képest hátrány, hogy a crosstalk még mindig nagyobb valamivel, ám előbbihez képest előny a nagyobb fényerő, utóbbihoz képest pedig a nagyobb betekintési szög és a Full HD részletesség 3D-ben is. Azaz a Samsung tévéje mellett és ellen is szólnak érvek – de ez minden konkurens gyártó termékére is igaz.

A mélységérzet a 3D filmek esetében jó, érezhetően nagyobb, mint a 2010-es modellek esetében, de még bőven nem kényelmetlen a tévézés.

A felkonvertált jelenetek esetében ezt már nem lehet elmondani, nagy gond itt sincs, de az eredmény nem igazán hasonlítható össze egy direkt 3D-ben rögzített film adta élménnyel.