Samsung UE55D8000 3D LCD-tévé teszt

Képminőség

Fekete, kontrasztarány

A Samsung-féle S-PVA panel fekete és kontraszt szempontjából a második legjobb jelenleg a piacon (a Sharp ASV-je mögött), ezt mostani mérési eredményeink is pontosan alátámasztották. A méréseket (és a táblázatban is ez az adat szerepel) első körben kikapcsolt dinamikus kontraszt mellett végeztük el, az így kapott 0,06 cd/m²-es adat egy LED-es LCD-től kiváló érték, bár egy plazmával még mindig nem lehet összehasonlítani azt, amit az UE55D8000 tud. Ha bekapcsoljuk a dinamikus kontrasztot, akkor a fekete (a szokásos mérési képernyővel) 0,03 cd/m²-re nő, de az igazság az, hogy az eredmény ez esetben már attól is függ, hogy a mérőablakot a tévén hol helyezzük el, akár a 0 cd/m²-es fényerőt is ki lehet hozni a D8000-esből. Persze nem a valós körülményeket szimulálva.

A dinamikus kontrasztot egyébként is mindenképpen ajánlott kikapcsolni, mert a sötétebb jeleneteknél a részletességet nagy mértékben csökkenti. A fényerő mozgáshoz opció esetén ugyanezt javasoljuk, ez egy érdekes, de szerintünk nem működő megoldás: a tévé elektronikája a fényerőt változtatja annak függvényében (is), hogy a megjelenített tartalom mennyire mozog. Ezzel igazából csak energiát lehet megtakarítani; ha a képminőség előbbre való, mint a fogyasztás, kapcsoljuk ki ezt a lehetőséget.

Szürkeárnyalatok

A tévé alapesetben, kikapcsolt képjavítókkal szépen teljesít, a tavalyi tévékhez képest egyértelmű a fejlődés, de az jól látszik, hogy a sötétebb árnyalatok kékbe hajlanak. Ezt a 10 pontos gammakorrekcióval remekül lehet javítani, ha valaki a tökéletességre hajt, de egyébként tévézés közben ez a hiba alig észrevehető, amellett pedig egyenesen eltörpül, hogy a részletesség a sötét helyeken is jó.

Fényerő egyenletessége, betekintési szögek

A vékony káva és a LED-ek alkalmazásának ellenére a fényerő eloszlása nem volt katasztrofális, az uniformitás viszont messze elmarad attól, mint amit egy CCFL-es tévé tud. Bevilágítást nemcsak a széleken tapasztaltunk, hanem a kijelző szinte egész felületén, igaz, a végeredmény sokkal jobb volt, mint a tavalyi C sorozat esetében. A LED-ek egyébként nem a képernyő alsó és felső részén helyezkednek el, hanem oldalt, így a 2,35:1 arányú filmek esetében kevésbé zavaró a jelenség. A fényerő eloszlása ezzel együtt is az LCD-k esetében szokásos képet mutatta, vagyis a legnagyobb fényerősséget a panel közepén lehetett mérni. A gyakorlati használat során ennek legfeljebb a sötétebb jeleneteknél lehet jelentősége, ugyanaz a képsor a panel közepén valamivel nagyobb részletességet mutat(hat), mint a panel szélén. Ami külön érdekesség volt, az az, hogy a kijelző szélén lévő néhány pixelsor láthatóan sötétebb volt a panel többi részénél.

Főleg a nagyon vékony LED-es LCD-k esetében szokott gondot okozni a clouding, és ez alól az UE55D8000 sem mentes, de szerencsére sem szemből sem oldalról nem annyira durván szembetűnő a dolog, mint volt a C szériás tévék esetében.

A betekintési szög jó, de nem tökéletes. A gondot alapvetően a LED-es háttérvilágítás és a Samsung speciális, tükröződő szűrője okozza, amelyek együttes hatásaként a kontraszt oldalról nézve gyorsan csökken, a színek pedig elmosottá válnak. Nemcsak plazmatévéktől, hanem LCD-ktől is láttunk már jobbat, de ezzel együtt a széleken ülőknek sem fog nagy gondot okozni, ha a vasárnap estét az egész család a tévé előtt tölti.

Mozgóképfelbontás

A Samsung kétféle módon is próbálja a gyorsabb jeleneteknél az elmosódást csökkenteni. Az egyik dolog az elektronikára hárul: a tévé 400 Hz-es képfrissítést használ az elmosódás csökkentéséhez. A tavalyi modellekhez hasonlóan a Motion Plus névre keresztelt technológia paraméterezhető, 0-10 közötti skálán lehet beállítani, hogy mennyire szeretnénk csökkenteni az elmosódást illetve mennyire szeretnénk a kép folyamatosságára törekedni. Mivel utóbbi felelős a szappanopera hatás kialakulásáért, ezt ajánlatos lenne 0-n hagyni, az elmosódás csökkentést pedig 8-10 körüli értékre álltani. Bár általában ez a konfiguráció adja a legjobb eredményt, a D8000-es elektronikája (valószínűleg valami szoftveres hiba miatt) ebben az esetben sokszor hibázik, a kép meg-megakad néhány másodpercre. A legjobb beállítást így akkor kapjuk meg, ha az előre definiált profilok közül a Tiszta nevűt választjuk, ami elvileg ugyanezekkel a paraméterekkel működik, de ennek aktiválásával nem jelentkeztek az akadozások. A mozgóképfelbontás kikapcsolt Motion Plusszal 800 sor körüli, ha bekapcsoljuk, akkor 1000 sor körüli. LCD-től már ez sem rossz, de a jó hír az, hogy ezen még mindig lehet tovább javítani!

A másik funkció a LED mozgásjavítás nevet kapta a menüben, ez tulajdonképpen a scanning backlight opciónak felel meg. Ha bekapcsoljuk, az elektronika minden meglévő képkocka közé egy feketét illeszt be, megkétszerezve ezzel azok számát, de ami még fontosabb, felére csökkentve azt az időt, ameddig az egyes képkockák látszanak. Optikai tuningról van szó, azt kihasználandó, hogy az agy élesebbnek látja azt a képet, amit rövidebb ideig lát. A technológia a tapasztalataink szerint alacsonyabb képfrissítési frekvencia esetén (100 Hz-nél) nagyon jól működik, az UE55D8000 esetében viszont legfeljebb csak nagyon keveset hoz a konyhára. Ez viszont éppen elég ahhoz, hogy mozgóképek esetében is megkapjuk az teljes Full HD részletességet, tehát a LED mozgásjavítást mindenképpen érdemes bekapcsolni. (Ha így teszünk, a fényerő minimálisan csökken, az optimális beállításoknál ezt figyelembe is vettük.)

Bár a számok alapján úgy tűnhet, hogy a Samsung UE55D8000 is képes ugyanazt a mozgóképfelbontást adni, mint egy plazmatévé, a valóság kicsit mást mutat: a gyorsan mozgó jelenetek, ha csak nagyon kis mértékben is, de azért elmosódnak. Az LCD-k között ezzel együtt a Samsung tévéje nagyon jól szerepel, de a plazmák mögött hajszálnyit még mindig le van maradva.

Képminőség – SD

A Samsung a B, azaz a 2009-es szériával már megmutatta, hogy a tévéadást is nagyon szép minőségben tudja megjeleníteni. Az elektronika az évek során tovább fejlődött, ami a tökéletességhez még mindig nem elég, de ahhoz igen, hogy a gyártó ma már 55 colon is tudja azt az élményt nyújtani az SD felbontású tartalmakkal, mint tavaly 46 colon. A felskálázást az elektronika amennyire csak lehet, természetesen oldja meg, így az átméretezéssel gyakran együtt járó színfakulás és elmosottság sem fedezhető fel. A mérnökök ráadásul nem próbálták úgy megírni az algoritmust, hogy ezeket túlkompenzálja, így a tévére nem jellemző a túlságosan éles kép sem. Persze ez csak akkor igaz, ha az ajánlott beállításokat használjuk, mert, ahogyan korábban is írtuk, a másik három színprofil alapesetben túlélesített.

A képjavítók közül a zajszűrést és az éljavítást mindenképpen érdemes kikapcsolni, sőt szerintünk az MPEG zajszűrést is, de ez utóbbi hatása nem olyan drámai, hogy a képet elrontsa, ezért lehet, hogy egyeseknek az alacsony beállítással is tetszeni fog a kép. Ezt főleg a digitálisan érkező adásoknál illetve DVD lemezeknél érdemes kipróbálni, ahol nincsen extra képzaj, mert az algoritmus így tud csak megfelelő hatékonysággal működni. Egyébként valamennyire sajnos akkor is belenyúl a tévé a képbe, ha nem kérjük, de ennek jeleit csak kevesen fogják észrevenni.

Összességében a képpel elégedettek voltunk, de, mint mindig, ajánlott most is messze ülni a tévétől, ha nem nagyfelbontású tartalmat nézünk rajta.

Képminőség – HD

Alapesetben egy olyan tévé, amelyik az SD tartalmakat kiválóan jeleníti meg, a HD tartalmakkal is nagyszerűen bánik, és ez nincsen másképp az 55 colos D8000-essel sem. A színek szépek, az optimális beállításokat használva valóságosak, nem túlszaturáltak. Bár láttunk már valamivel mélyebb feketét is LCD-tévétől, a kontraszttal és a fekete szinttel is elégedettek voltunk. A vezérlés is elég pontos, amelynek hála a sötétebb helyeken is közel tökéletes a részletesség, megkockáztatjuk, hogy az LCD-tévék között a legjobb, amit eddig láttunk. Itt vissza kell azonban térnünk egy kicsit a zajszűrésre; ahogyan korábban említettük, a tévé minimális mértékben belenyúl a képbe (alacsony zajszűrés) akkor is, ha minden képjavítót kikapcsolunk. Ezen csak úgy változtathatunk, ha a menüben bekapcsoljuk a játék módot. A csapda a dologba annyi, hogy ezt a lehetőséget az input lag csökkentésére építette be a tévéibe a Samsung, és a dolog úgy működik, hogy nemcsak az alap zajszűrés tűnik el, hanem néhány finombeállítási lehetőségről is le kell mondanunk. Ezek közül a Motion Plus tűnik a legfájóbbnak, viszont akik mérőműszerrel a tökéletes kalibrációra törekednének, azoknak a 10 pontos gammabeállítás legalább ennyire fog hiányozni. Választani kell tehát aközött, hogy a tökéletes részletességet vagy a tökéletes színhelyességet részesítjük előnyben – a helyzet nem könnyű, de figyelembe véve, hogy a legtöbben valószínűleg úgysem műszerrel kalibrálnák a tévét, mi a játék mód bekapcsolását javasoljuk. Bár így a mozgóképfelbontás 900 sor körülire csökken le, a gyakorlatban nem éreztük jobban elmosódottnak a képet. Ellenben az összhatás egyértelműen jobb lett, még ha csak kicsit is.

PC/játékkonzol

Az előbb említett játék módot bekapcsolva az input lag 34 ms volt, kikapcsolva pedig 57 ms-ot mértünk. Nyilván érdemes tehát bekapcsolni a játékmódot, de a késleltetés még így is csak átlagos. A legtöbb játékkal jól teljesít az UE55D8000, de az fps-ekre jobb olyan megjelenítőt választani, amelynek 20 ms körül van az input lagja.

A tévé 1920×1080 pixeles felbontás esetén természetesen képes arra, hogy a képpontokat 1:1-ben jelenítse meg, ehhez a képernyőhöz igazítás opciót kell kiválasztanunk.

Hangminőség

Ezt a részt ezúttal sem szeretnénk túlragozni; mivel a tévé kávájában egyszerűen nincsen arra elég hely, hogy egy tisztességes méretű hangszóró beleférjen, a szokásos teljesítményt kapjuk. Nincsenek mély hangok, nagy hangerőn pedig erősen torzít a sztereo hangszórópár.