AirLive AirMedia-350 hálózati médialejátszó teszt

Hardver

Az AirLive nem volt különösebben bőbeszédű a specifikációkat illetően, ráadásul a processzort is gondosan leragasztotta egy hűtőbordával, de a menük és az általános viselkedés alapján szinte biztos, hogy Realtek processzor dolgozik az AirMedia-350-ben. A formátumtámogatás ennek megfelelően elég jó. Videóból az MPEG1/2/4,RM/RMVB,VC-1,H.264 kódolásokat és az mpg, mpeg, dat, vob, iso, ifo, ts, tp, m2ts, mp4, avi, mkv, mov, wmv, rm, rmvb, flv, divX, Xvid konténereket ismeri fel a készülék, hangfáromátumok közül pedig a WMA, MP3, Real Audio, Dolby, és DTS kódolásokkal érdemes próbálkoznunk. A képfájlok esetében a JPEG, BMP, PNG, és a GIF állományok használhatók. A feliratok támogatása elég szegényes, de a legfontosabb formátumokkal nincs gond: az AirMedia-350 az SRT, SUB, SMI és SSA fájlokat kezeli, az pedig jó hír, hogy az ékezetekkel nincs problémája.

Ahogyan már említettük, a hálózati adapter csak 100 Mbps-os, ez igazából a médialejátszás közben nem zavaró, de ha NAS-ként is használnánk a készüléket, akkor problémát okozhat a lassú másolás. Bár a menüben megjelenik a WLAN kapcsolat lehetősége is, az AirMedia-350 nem tartalmaz saját WLAN adaptert, ehelyett képes kezelni egyes USB-s modulokat.

Üzembe helyezés

Ha a készülék minden képességét ki szeretnénk használni, akkor szükségünk lesz egy HDD beszerelésére is, de egyébként a lejátszó tökéletesen működik „üresen” is. Merevlemezből 2,5 és 3,5”-os változatokat egyaránt használhatunk, a lényeg a SATA port. Az összeszerelés elég egyszerű: először ki kell csavaroznunk a hátoldal két szélén található két csavart, majd kihúznunk a készülék hardverét a burkolatból. A HDD-t egyszerűen csak be kell csúsztatnunk a felül található sínbe, rögzíteni két csavarral, és már szerelhetjük is össze a lejátszót.

Az otthoni hálózattal való összekapcsolás hasonlóan egyszerű. Az első bekapcsolás után (ha tettünk be HDD-t) még inicializálnunk kell a merevlemezt, ami gyakorlatilag a formázását jelenti. Ezt az AirMedia-350 automatikusan megcsinálja nekünk, miután elfogadtuk a figyelmeztetést arról, hogy adataink el fognak veszni.

A hálózati kapcsolat felépítése egy DHCP-vel rendelkező otthoni LAN esetében nem bonyolult, a beállítások menüben (sajnos a készülék a jelenlegi firmware-rel még nem tud magyarul) csak el kell fogadnunk a felajánlott IP címet. Természetesen lehetőségünk van ezt manuálisan is megadni, illetve ha közvetlenül egy ADSL-modemre csatlakozunk a lejátszóval, akkor a PPPoE beállításokat is megadhatjuk itt.

Tévéhez vagy projektorhoz csatlakoztatva a lejátszót a megszokott felbontások és frissítések állnak rendelkezésre, közöttük 1080p/24 Hz is. Különleges opciókat nem találunk a menüben, de lehet változtatni a fényerőn, a kontraszton és az árnyalaton, illetve a HDMI-be kevert hangjel típusán is. A rendszerbeállítások között lehetőségünk van ki- és bekapcsolni a tárolók hálózati megosztását, illetve a hozzáféréshez felhasználónevet és jelszót is rendelni.

Komolyabb testreszabási opciókat nem kapunk, így a meglehetősen szegényes főmenüt sem tudjuk átalakítani, és nem tudjuk kitenni igazán könnyen elérhető helyre kedvenc megosztott mappáinkat sem.