Panasonic DMP-BDT100 3D Blu-ray lejátszó teszt

Belső

A képminőséget befolyásoló jellemzőket általában célszerű a megjelenítőhöz minél közelebb állítani, azaz jobban járunk, ha a fontosabb paramétereket a tévén változtatjuk, nem a Blu-ray lejátszón. A képminőség Blu-ray lemezek esetében éppen ezért inkább azon múlik, hogy min nézzük a filmet. A Panasonic ennek ellenére jól telepakolta elektronikával a lejátszót; ha az audio dekódolási képességet nem számítjuk, akkor a DMP-BDT100 és 300 teljesen azonos képességekkel bír, így megtalálható benne például az UniPhier processzor és a P4HD képfeldolgozó, a szolgáltatások listája pedig a BD Live-ot, a 24p-t és a Side-by-Side képtovábbítási módot is tartalmazza. A Blu-ray lemezeknél a felkonvertálás egyelőre nem téma, a DVD-k esetében azonban általában jobb eredményt kapunk, ha a felskálázást a lejátszóra bízzuk, nem pedig a tévére. Ez így van a Panasonic Blu-ray lejátszója esetében is, bár hozzátennénk, hogy a különbség nem olyan nagy, mint 2-3 éve lett volna – ám ez nem a DMP-BDT100-at tűnteti fel rossz fényben, hanem inkább a tévégyártókat dicséri.

A lejátszó a multimédiás fájlok kezelésében is éppen azt tudja, mint nagytestvére, így elmondhatjuk, hogy a Panasonicnál még mindig csak elsőkörös a különféle (HD) fájlformátumok támogatása. Ez azt jelenti, hogy a készülék minden olyan formátumot kiválóan kezel, amit fényképezőgéppel vagy videokamerával előállíthatunk, ezen túlmenően viszont komoly hiányosságok vannak: videóból például csak az AVI és MKV állományok támogatottak, közülük is csak azok, amelyek megfelelnek a DivX, DivX HD, DivX Plus HD szabvány követelményeinek. A fájlokat a lejátszó BD-R/RE, DVD-R/RW és CD-R/RW lemezekről illetve FAT-32-es USB adattárolókról tudja beolvasni.

A DMP-BDT300 normál működés közben 14,2, filmlejátszás közben 17,8 wattot fogyaszt, készenléti állapotban pedig 0,1 wattot mértünk. Ha bekapcsoljuk a gyorsindítást, akkor a készenléti fogyasztás magasabb, 8 watt körül alakul.

Menü

A Panasonic DMP-DBT100 menürendszere logikus és jó felépítésű, és az alapbeállítás szerint szigorúan 2D-s, nem fogunk tehát meglepődni akkor sem, ha az első beüzemelésnél éppen nincs kéznél a 3D-s szemüveg, vagy a lejátszót nem 3D-s tévével párosítottuk. A kezelőfelület szinte teljesen egyezik a BDT300 menüjével, de az előzmények alapján ez már nem igazán meglepetés. Az előnyök és a hátrányok így a két készüléknél ugyanazok: a logikus és jó felépítésű menü ellenére a kezelhetőség nem teljesen tökéletes, mert a távirányítóra több olyan gomb is került, ami nem egészen azt csinálja, mint amit a felirata alapján várnánk tőle. A legzavaróbb pedig az, hogy van Options , Setup és Menü gomb is, ezért eltart egy darabig, amíg megszokjuk, hogy mikor és melyik gombbal jutunk oda, ahova szeretnénk.

A fő beállításokhoz egyébként az Options gomb visz, és ezt a menüt csak akkor tudjuk elérni, ha a behelyezett lemezt leállítottuk. A menüben rengeteg a beállítási lehetőség, több olyan paraméterrel, ami más gyártók termékeinél ritkán fordul elő. Ilyen a fényerő és a gamma állításának lehetősége, de a Side-by-Side továbbítási mód sem túl gyakori egyelőre a konkurenseknél. A 3D-s lemezeknél kérhetjük azt is, hogy a DMP-BDT100 2D-ben adja ki a jelet (ez esetben a bal szem számára készült képet látjuk).