Panasonic DMP-BDT100 3D Blu-ray lejátszó teszt

Pages1/2/3

Használat közben

Mivel a DMB-BDT100 nagytestvére sem volt túl gyors működés közben, nem vártuk, hogy a BDT100 az legyen. A bekapcsolásra 20 másodpercet kellett várnunk, míg a szokásos tesztlemezünk beolvasása és a film elindítása további 42 másodpercet vett igénybe, azaz épen annyit, mint a Panasonic DMP-BDT300 esetében. Ha a gyorsindítás funkciót bekapcsoljuk, (és bevállaljuk ezzel a 0,1 helyett a 8 wattos fogyasztást), akkor az első 18 másodpercet teljesen megspórolhatjuk, de szerintünk a dolog ennyit nem ér meg. A Panasonic egyébként fél másodperces indítási időt ígér a specifikációban, de ezt csak akkor tudja teljesíteni a lejátszó, ha ugyanazt a filmet kétszer egymásután indítjuk el, és ekkor is csak a második indításnál. Villámgyorsnak a navigációt és a különféle lemezműveleteket (play/pause, stb.) sem mondanánk, de ezek azért már elég tempósak – összességében a DMP-BDT100 működési sebessége közepes.

A távirányító funkcionálisan (a korábban említett menüs gondokat leszámítva) nem rossz, és pozitívum, hogy korlátozásokkal ugyan, de tévé és erősítő vezérlésére is alkalmas. (Tévénél használható funkciók: bekacsolás, csatornaváltás, bemenetváltás és hangerő, erősítőnél: hangerő.) Filmlejátszás közben az alapfunkciókat a középen elhelyezkedő kék gombokkal érjük el, a lemez menüihez pedig a kurzormozgató gomb körüli három gombbal férünk hozzá.

Természetesen a DMP-BDT100 a csatlakoztatott tévével képes kommunikálni, így a 3D-s filmek lejátszása a felhasználó részéről semmilyen plusz tevékenységet nem igényel, nincsenek rejtett opciók, amiket be kéne kapcsolni: 3D film esetén, ha a megjelenítést a tévé is támogatja, a lejátszó automatikusan 3D-ben kapcsol. Amennyiben a tévé többféle megjelenítési módot is ismer, a lejátszó a képminőség szempontjából a legjobbat választja ki.

Ha a BD Live tartalmakhoz is szeretnénk hozzáférni, két dologra lesz szükségünk: internetkapcsolatra és SD-kártyára. Előbbi telepítése gyakorlatilag csak az Ethernet kábel csatlakoztatását jelenti, nem egy bonyolult művelet. A SD kártyára pedig azért lesz szükségünk, mert a BDP100 nem tartalmaz alapból tárhelyet, pedig ez a BDLive adatainak eltárolásához szükséges. Ajánlott legalább 2 Gbjátos kártyát használni, főleg akkor, ha sok olyan filmünk van, amihez netes tartalom is jár.

Képminőség (és hang)

Ahogyan azt az előző oldalakon is említettük, nagyfelbontású tartalom esetén a Blu-ray lejátszók képminősége között nagyon kicsi az eltérés, az apró különbségek – már akkor is, ha az optimális távolságból nézzük a tévét – nem igazán befolyásolják az élményt. Közelről nézve minimális eltérések vannak azért a lejátszók között, de a Panasonic készüléke így is jól teljesít, a részletesség és az árnyalatok megjelenítése is kifogástalan. Miként a Panasonic csúcskategóriás lejátszója, úgy a „belépő” BDT100 sem tud kitűnni a Blu-ray lejátszók mezőnyéből – mint ahogyan erre a konkurensek termékei sem képesek. A Panasonic annyi pluszt viszont mindenképpen ad, hogy a zajszűrés, a részletesség és a színreprodukció paraméterezhetők. Ezeknek a képjavítóknak messze nem olyan nagy a hatása, mint egy tévé esetén, de az igazán igényes felhasználóknak azért jól jöhetnek. A kroma feldolgozás, a részletgazdagság és a szuperfelbontás viszont kétélű fegyver – vannak, akiknek bejönnek a hatásaik, és vannak, akiknek nem. (Mi ez utóbbi csoportba tartozunk.)

A hangminőséget ezúttal nem vizsgáltuk, mert értékelhető analóg kimenet nincs a DMP-BDT100-on, így csak az erősítőn és a hozzá kapcsolódó hangfalakon múlik, hogyan szólalnak meg a filmjeink.

Extrák

A lejátszóba DLNA-s médialejátszó és VIERA Cast rendszer került, ezek mindegyike ismerős lehet már a G, GT, V vagy VT sorozatú tévékből (vagy a cikkünkben már így is sokat emlegetett DMP-BDT300 tesztjéből is).

VIERA Cast

A Panasonic az idei CES-en jelentette be a VIERA Connect rendszert, ami a VIERA Cast továbbfejlesztett, alkalmazásokkal bővíthető változata (lesz), a BDT100 azonban tavalyi termék, így be kell érnünk a kevesebb funkciót tartalmazó VIERA Cast rendszerrel. A platform jelenleg a következő gadgeteket kínálja: Bloomberg, nova.cz, Weather, Daily Motion, Picasa, YouTube, Bild.de, StartLapTV valamint TagesSchau. Nem túl nagy a kínálat, de hozzátesszük, hogy idehaza a konkurens gyártók sem tudnak sokkal többet felmutatni.

A platform a távirányítóval is egészen kényelmesen használható, de sok benne a korlátozás, a YouTube videók között például nehéz a HD felbontású tartalmakra vadászni.

Médialejátszó és DLNA

Az előző oldalon érintőlegesen már említettük, hogy a médialejátszó a konkurensek megoldásához képest kevesebb formátummal boldogul, ami a gyakorlatban az jelenti, hogy a konténerek közül az AVI, VOB, MTS, M2TS, MPG és MKV támogatott, a videokodekek közül az MPEG-1/2/4, AVCHD és AVC/H.264, a hangformátumok közül az MP3, a képek közül pedig a JPG, BMP és GIF. Ennél is nagyobb gond azonban, hogy a médialejátszó az USB-s adattárolókat csak akkor kezeli, ha azok FAT32 fájlrendszert használnak, így a nagyméretű MKV-kat legfeljebb Blu-ray vagy DVD korongra kiírva nézhetnénk meg. A médialejátszó felülete egyébként nem is túl optimális videózáshoz, mert egyetlen képernyőn csak nagyon kevés, mindösszesen öt fájl látható egyszerre, így egy nagyobb filmgyűjteményben már navigálni is rettentő kényelmetlen. A médialejátszó inkább arra alkalmas, hogy a fényképezőgéppel és a videokamerával készített felvételeket megnézzük a tévén, nem pedig arra, hogy a netről letöltött filmeket nézzük meg vele.

A DLNA összeköttetés rendben működik, de értelemszerűen a fájlformátumokban további korlátozás lehet, ha a streamelő eszköz egy adott konténertípus nem ismer (a Windows 7 nem streameli például az MKV-kat).

Összegzés

Képminőségét tekintve a DMP-BDT100 hozza amit kell, többé-kevésbé az extrái is rendben vannak, a második HDMI kimenet és a hátsó USB port viszont hiányzott róla. Ha ezek nélkül tudunk élni (azaz van HDMI 1.4-es erősítőnk, vagy nem fontos a 7.1-es hang, és nem szükséges a WiFi), akkor viszont kifejezetten jó vétel a Panasonic olcsóbbik 3D Blu-ray lejátszója.

Értékelés: