HTC Desire Z mobiltelefon teszt

A Desire Z a testvéreitől megszokott zenelejátszóval érkezik, amivel szerző, dalcím, album, stb. alapján is csoportosíthatjuk a számokat, ám az új Sense örömére itt már több újdonsággal is találkozhatunk. Ezek közül nekünk a legjobban a fekvő helyzetben előhívható és így a kijelzőt jobban kihasználó osztott képernyő tetszett – ekkor a képernyő jobb oldalán a megszokott Cover Flow, bal oldalán pedig az elöl lévő album számlistája látszik.

További újdonságot jelent a Lejátszó kiválasztása menüpont, amivel a hálózaton elérhető DLNA-kompatibilis eszközökre küldhetjük át a zenét, illetve a kapcsolódó Videók keresése a YouTube-on is.

A videolejátszó funkcionalitásban nem változott, és a HD-nél tapasztaltakkal megegyezően sajnos továbbra sem nevezhető mindenevőnek, a tesztfájlok közül alig párral boldogult (például egy egyszerű XviD kódolású AVI-val igen, de DivX-szel már nem). A gyenge processzor ráadásul még a HD-nél is érzékenyebbé teszi a magas bitrátájú filmekre – így mindenképpen érdemes átkódolni a fájlokat. Persze a 3,7”-es kijelző nyújtotta élmény is elmarad a HD 4,3”-asa mögött, bármilyen felbontást válasszunk is ki.

Ami a fényképezőgépet illeti, itt a HD és a „régi” Desire közötti átmenetet figyelhetjük meg: képminőségben inkább az előbbit kapjuk, 5 Mpixeles felbontással és pár új trükkel a HD eszköztárából (kreatív képhatások). Ezeken felül van geokódolás, többféle fénymérés, fehéregyensúly és arcfelismerés is, pont úgy, mint a régebbi készülékeknél, újdonság viszont a folyamatos autofókusz.

A galéria jónak mondható, listás és előnézeti képes üzemmódba is kapcsolható, ráadásul egy programon belül elérjük a telefonon tárolt képek és filmek mellett a Facebookon és a Flickeren található albumokat is. A képeket természetesen meg is oszthatjuk ezen a két tárhelyen, illetve diavetítést is kérhetünk, különféle effektekkel.

Játékok terén továbbra nem kényeztet el minket a HTC – egyedül a cégtől megszokott Teeter (itt egy fémgolyót kell a készülék döntögetésével az akadályok kikerülése után a célba juttatni) került fel a Desire Z-re. Első játéknak egyébként ez nem egy rossz választás, addiktív, rengeteg időt el lehet pocsékolni vele, és jól lehet vele bemutatni a helyzetérzékelőket is.

Navigáció

A londoni bemutatón az egyik legtöbbet demózott újdonság az új Sense-szel együtt érkező Locations nevű ingyenes offline navigációs alkalmazás volt, amivel a HTC gyakorlatilag a Nokia Ovi Mapsnak állít konkurenciát.

A navigációs program a Route 66-en alapul, és a mai divatnak megfelelően 3D-s nézettel és 3D-s épületekkel is rendelkezik. A térképadatokat nemcsak menet közben tölthetjük le, hanem utazás előtt, országonként vagy nagyobb területeknél régiónként is.

Ezek az adatok az SD kártyára kerülnek, mint ahogyan a pénzért beszerezhető Közlekedési információk és Biztonsági kamerák is. Ingyenes a hangutasítások letöltése is, a teljes értékű navigációért azonban már ismét fizetnünk kell (ez a menet közbeni turn-by-turn és újratervezős funkcionalitáshoz kell csak). A telefonhoz jár egy harminc napos próbalicenc, ez alapján eldönthetjük, hogy megéri-e nekünk a további 8 euró harminc naponként. Szerintünk egy-egy utazás előtt érdekes lehet ez az opció, hiszen így külföldön viszonylag olcsón jutunk navigációhoz, de a folyamatos előfizetés felesleges.

A Locationshöz tartozik egy látványos autós panel is, amely nagyobb gombok segítségével egyszerű hozzáférést biztosít a navigációs funkciókhoz – autós bölcsővel gyakorlatilag egy egész jó PNA-t farag a Desire Z-ből, ráadásul PNA-szerűen fekvő állásba forgatva a készüléket még a töltő is alulra kerül.