HTC Desire Z mobiltelefon teszt

Hardver

Hardver szempontjából a Desire Z átmenet a HD és a sima Desire között: bár az újabb, Adreno 205-ös GPU-t tartalmazó 45 nm-es Qualcomm processzor van benne, a HD-val ellentétben csak a 800 MHz-es MSM7230-as változat, ami a teljesítménynek rosszat, a fogyasztásnak viszont jót tesz. A mérések szerint a teljesítmény egyébként még mindig jobb, mint az eredeti Desire-é, az üzemidő tekintetében pedig két napra biztonsággal számíthatunk.

Memóriából 512 MB, Flash ROM-ból pedig 1,5 GB áll rendelkezésre, ez utóbbiból körülbelül 1 GB használható a programok számára, hely tehát akad bőven az alkalmazások telepítésére. A tárhelyet természetesen microSD kártyával bővíthetjük.

A készülék kijelzője 3,7”-os, az érintések érzékelésére kapacitív technológiát használ, és ugyanarra az S-LCD panelre épül, amelyet a Desire is megkapott, miután az AMOLED panelek elfogytak. A 800×480 pixeles felbontású egység minősége kiváló, színei és fényereje is remek, de érzésre azért elmarad attól, amit az AMOLED nyújt. Ami a kapcsolódási lehetőségeinket illeti, itt ugyanazokat találjuk, amint a HD esetében: 14,4/5,76 Mbps-os HSPA adaptert, Bluetooth-t, WLAN-t (DLNA-val) és FM-rádiót, ezeken kívül A-GPS vevőt, digitális iránytűt és helyzetérzékelőt. A Desire Z 5 Mpixeles kamerája autofókuszos, mozgóképet pedig legfeljebb 1280×720 pixeles felbontással tud rögzíteni – azonban a tapasztalatok szerint a 25 képkocka/másodperces sebességet a 800 MHz-es processzor már nem mindig képes tartani.

Kezelői felület

Android és HTC – mi más lehetne akkor ezen a készüléken, mint a Sense UI, amelynek híres időjárás-jelentéssel kombinált órája szinte már a cég márkajelzésévé vált? Természetesen a Desire Z-n is Sense van, mégpedig a szeptemberben bemutatott új 2.00-ás verzió. Ez több érdekes újdonságot is hoz a korábbi készülékeken használt 1.00-hoz képest, amelyek nagy része a használatot teszi kényelmesebbé vagy a kinézeten változtat kissé. A legérdekesebb extra, a navigációs program ugyan plusz szoftverként jelenik meg a telefonon, de természetesen ez is a Sense 2.00 csomagjának része, külön nem érhető el (legálisan legalábbis).

Igazán látványosnak mondható a gyorsindítás, amivel a telefon bekapcsolása után pár másodpercen belül már használhatjuk is a készüléket. A HTC annyira büszke erre, hogy a kikapcsolási menüt még egy külön Újraindítás opcióval is ellátta – ugyanakkor itt inkább csak egy szoftveres trükkről van szó, a menüből kikapcsolt készülék inkább csak "sleep" módra vált. Ha ugyanis kivesszük az akkut, és utána kapcsoljuk be a Desire Z-t, akkor körülbelül ugyanannyi idő alatt bootol be a Desire Z is, mint a régi Desire.

Főképernyőből összesen öt darab áll rendelkezésre, ezek testreszabása a többi androidos készülékkel megegyező módon történik, azaz könyvtárakat, minialkalmazásokat és shortcutokat is kipakolhatunk rájuk. A Sense 2.00 újdonsága, hogy ezeket a képernyőket átrendezhetjük: ha a Leap View nevű nézetben nyomva tartjuk valamelyiket, akkor áthúzhatjuk egy új helyre a sorban. Szintén a Sense 2.00 és a Z különlegessége, hogy a főképernyő is elfordul, ha például kinyitjuk a billentyűzetet – bár az alsó fix gombsor marad ott, ahol volt.

Teljes mértékben megújult a testreszabáshoz használatos felület, amely most már a hangok módosítását is lehetővé teszi. Mindenképpen újdonság a Jelenet és Felszíngyűjtemény netes kiterjesztése –az újabb változatokat a HTC Hubról tölti le a telefon, ahol egyébként csengőhangok és háttérképek is megtalálhatóak. Sajnos továbbra sincs lehetőség az összeállítások automatikus cseréjére, tehát nem állíthatjuk be például, hogy reggel 8-tól este 8-ig a Work, egyéb időpontokban viszont a Play scene legyen aktív, mint ahogy nem választhatunk külön háttérképet a lezáró- és a főképernyőknek sem.

A programokat tartalmazó főmenüben több újdonságot találunk, amelyekre részletesebben később térünk ki: itt van például a Locations nevű navigációs program, egy, a különféle telefonok közötti adatátvitelt megkönnyítő alkalmazás és egy előre telepített „zseblámpa”, amivel a fényképezőgép segédfényét használhatjuk világításra három fokozatban. A főmenüt nemcsak négyzetrácsos, hanem listás formára is átkapcsolhatjuk. Egyénileg csoportosítani sajnos nem lehet a programokat, ám a korábbi verzióval ellentétben már nemcsak ABC, hanem például telepítési sorrendben is átrendezhetjük a szoftvereket, ami sokszor igen hasznos tud lenni.

Újdonság még a felső státuszsor lehúzásával előhívható feladatkezelő, amivel a futó alkalmazások között váltogathatunk kényelmesen.