Samsung i900 „Omnia”
Amióta csak piacra került, rengetegen próbálták kitalálni, minek köszönheti népszerűségét az iPhone. Egyelőre ugyan még senkinek sem sikerült megismételnie az Apple sikerét, de úgy látszik, hogy az érintőképernyős kezelőfelület utánzása egyre jobban megy. Az egyik ilyen iPhone-vetélytárs a Samsung Omnia becenevű i900-asa, amely nagyon jó telefon – de még jobb lenne, ha dolgoznának a szoftveren egy kicsit. Szerencsére ezen könnyebb javítani, mintha hardveres probléma lenne – de ne szaladjunk ennyire előre!
Külalak és dizájn
A doboz kibontása után az első benyomások kellemesek voltak: igényes összerakás, jó anyagok és megfelelő kiegészítő jellemzik. A dobozban a telefon mellett egy szétcsúsztatható stylus-t, kézikönyvet, CD-t, töltőt és fülhallgatót is találtunk. A stylus nem igazán szerencsés kialakítású: egyrészt nehéz széthúzni (úgy működik, mint egy töltőtoll, a ceruza-részt rugó tolja ki belőle), másrészt tárolni sem a telefonban tárolhatjuk, hanem egy kis madzagon lóg majd a készüléken. Maga a telefon több teljes képernyős készülékre is hasonlít – az LG Pradatól az iPhone-ig. Az utóbbival ellentétben itt a kijelző alatt nemcsak egy középső gombot (ami valójában egy joystick/pöcökegér kombináció) helyeztek el, hanem két másikat is, amelyekkel a hívásokat felvehetjük és befejezhetjük. A kijelző körüli keret elég vékony ahhoz, hogy az Omnia elegáns maradjon, és méretei sem zavaróak: a 3,2”-es, 240x400 pixeles kijelzőhöz képest a 112x58 mm-es előlap jónak mondható. Amint a felbontásból is kiderül, nem a megszokott 4:3-as, hanem 16:10-es képarányú panelről van szó.
Nem teljesen csupasz azonban a készülék többi oldala sem – a bal oldalon alul találhatjuk a bővítőkártya és a fülhallgató/headsett/töltő/tv-out/adatkábel-csatlakozót, amely sajnos semmiféle általános szabványnak nem felel meg. Szerencsére a mellékelt headset szétszedhető, és a mikrofon-részen található szabványos jack-aljazatnak köszönhetően kicserélhetjük a mellékelt fülhallgatót, ha nem lennénk vele megelégedve.
Jobb oldalon négy gombot találunk, eggyel a kamerát kezelhetjük, egy billenőgombbal a hangerőt állíthatjuk be, míg a negyedik, kis ikonnal jelzett billentyűt megnyomva a főmenüt hívhatjuk elő, nyomva tartva pedig a Windows Mobile feladatkezelőjébe jutunk – amit kifejezetten hasznosnak találtunk, hiszen jó WM-es módon a programok „X” gombja nem bezárja az alkalmazást, hanem csak háttérbe teszi, ennek következményeképpen pedig egy idő után elég lassú lesz telefonunk a rengeteg háttérben futó és memóriazabáló alkalmazás miatt. A kikapcsológomb és a reset a felső élre került, a kijelző felett az előlapon pedig a másodlagos kamera található még meg.
