Samsung i8700 Omnia 7 mobiltelefon teszt

Hiába számít a Microsoft a tenyérgép-OS-ek nagy öregjének, a ma olyannyira fontos okostelefon-piacon eddig nem igazán csengett jól a neve. A Windows Mobile különféle változatainak részesedése az utóbbi időben folyamatosan csökkent, a hírek pedig szinte kizárólag az Apple és az Android harcáról szóltak (illetve néha a Nokia és a RIM piacvesztéséről). A redmondi óriás azonban túl nagy és erős ahhoz, hogy olyan egyszerűen otthagyjon egy ennyire fontos piacot, így pénzt és erőforrást nem kímélve láttak hozzá a következő mobil operációs rendszer kifejlesztésének. A Windows Phone 7 nemcsak nevében szakít az elődökkel (Windows Mobile 7 helyett lett ez az OS neve), hanem egész koncepciójában és dizájnjában is megújult.

Az első „előnézetet” még februárban, az MWC 2010 keretében kaptuk, a kész rendszer hivatalos bejelentése azonban csak október 11-én történt meg. Ugyanebben az időpontban jelentették be a legújabb, WP7-et használó mobilokat is, amelyek közül hazánkban először a Samsung Omnia 7 került a T-Mobile boltjaiba, október 22-én. Lássuk most először ezt a készüléket!

Külső

A Windows Phone 7 esetében a Microsoft mindenképpen el akarta kerülni azt, hogy a gyenge hardver miatt a felhasználói élmény csorbát szenvedjen, ezért a WP7-es telefonok egyelőre mind a prémiumkategóriába tartoznak (majd). Ennek megfelelő az Omnia 7 kivitele és külseje is: hatalmas, 4”-os Super AMOLED kijelző, üvegburkolatú előlap, alumínium hátlap, remek anyagok és kiváló összeszerelés.

Amint már a kijelző is mutatja, nem egy apró készülékről van szó: 122×64×11 mm-es, így vastagságát leszámítva pont akkora, mint a Galaxy S, tömege azonban a sok fém miatt nagyobb, 139 gramm. További rokon elemeket is felfedezhetünk az androidos csúcsmodellel: képernyője ugyanazt a panelt használja, tehát ennek is 800×480 pixeles felbontása van.

A képernyő körül található fekete keret felső részére került a hangszóró, tőle jobbra, alig láthatóan pedig az arcunk közelségét érzékelő szenzort, illetve a külső fényt érzékelő, a kijelző automata fényerejének beállításában segédkező érzékelőt találjuk.

A telefon alsó részén, a Microsoft által megszabott módon, három gombot helyeztek el a Samsung mérnökei. A bal oldali a visszalépésre (előző program, előző menüpont, előző weboldal és így tovább), a középső, Windows logóval ellátott gomb röviden nyomva a főmenüt, hosszan nyomva a hangutasítások funkcióját hívja elő, a jobb oldali gomb pedig a Bing keresőt indítja el.

További kezelőeszközöket találunk a készülék oldalain: bal oldalon fent a hangerő állítóját, jobb oldalon fent pedig a ki-és bekapcsolást illetve lezárást végző billentyű kapott helyet. Ugyanitt lent a fényképezőgép dedikált expozíciós gombját találjuk.

Ez egyébként a készülék lezárt állapotában is működik, csak nyomva kell tartanunk körülbelül 2 másodpercig, és máris a kamera programjában találjuk magunkat. A mobil alsó része szinte teljesen üres, egyedül a mikrofon nyílása kerül ide.

Ha megfordítjuk a mobilt, elénk kerül az igényes, fémből készült hátsó fedél, amelyet egy kis kallantyú elhúzásával nyithatunk ki. Alatta az 5,5 Wh-ás (körülbelül 1500 mAh-ás) akkut találjuk, amelyet el kell távolítanunk, ha a SIM kártyához hozzá szeretnénk férni. A hátlap Samsung felirata nem festett, hanem csiszolt, így nem kell félnünk kopásától. A hátsó keret felső részének közepén található az 5 Mpixeles kamera objektívje és kissé felette a hozzá tartozó LED-es világítás – tőlük jobbra pedig a külső hangszóró kapott helyet.

Az egész telefonra igaz, hogy nemcsak anyagában, de összerakásában és kivitelében is igényes, nem recseg-ropog, nincsenek béna illesztések, a kifejezetten elegáns design pedig bármilyen környezetben megállja a helyét. Egyetlen negatívumként az emelhető ki, hogy a fémbetét és a műanyagok színe nem teljesen azonos, ami lehet tudatos dizájnelem is, de nekünk jobban tetszett volna, ha mégis sikerül ezeket egyszínűre kihozni.