Új szemüveg nélküli 3D technológián dolgozik az MIT
Amint arról legutóbbi cikkünkben írtunk, a parallax barrier technológia két LCD kijelzővel működik, amelyek közül az egyik magát a képet állítja elő, a másodikat panelt pedig arra használják a gyártók, hogy segítségével blokkolják a fény útját, szétválasztva ezzel a bal és a jobb szembe jutó képpet. Ennek a második szűrőnek a mintája nagyban meghatározza a 3D kijelző tulajdonságát, az oszlopokban átengedett fénnyel például single view, az átlósan átengedett fénnyel pedig multiview kiosztást lehet készíteni.
Az MIT Media Lab kutatói ezt a megoldást fejlesztették tovább úgy, hogy a második (külső) LCD-t is egy színes változatra cserélték, a rajta lévő mintát pedig egy precíz algoritmus segítségével mindig a megjelenített tartalomhoz igazítják. A prototípus már el is készült, a két egymásra szerelt panelt a fejlesztők két ViewSonic VX2265wm típusú monitorból vették – bizonyítandó, hogy a HR3D-re keresztelt (High-rank 3D) eljáráshoz semmilyen különleges hardverre nincsen szükség. A kutatók által kidolgozott ideális parallax barrier minta, ahogyan az a képeken is látszik, nagyon hasonlít az éppen megjelenített tartalomhoz (és természetesen színes képet mutat)
A HR3D nagy előnye, hogy ideális esetben elég sok nézetet lehet megjeleníteni segítségével akár ahhoz is, hogy a kijelző előtt mozogva olyan érzésünk legyen, mintha valóban a megjelenített tárgy előtt mozognánk.
A fejlesztő csapat szerint további pozitívum, hogy az optimális parallax barrier minta a szokásosnál jóval kevesebb blokkolási pontot tartalmaz, amelyek ráadásul nem is szükségszerűen feketék, így kisebb erősségű háttérvilágítással is ugyanakkora fényerő érhető el; mobil eszközöknél a korlátozott akkuidőtartam miatt ez kiemelten fontos szempont lehet. Ráadásul a fedőképet kiszámoló algoritmus finomhangolásával meghatározható, hogy a fényerő-felbontás-képminőség hármasból melyiket szeretnénk előnyben részesíteni.
Arról egyelőre semmi információ nincs, hogy a technológia mikor kerülhet sorozatgyártásba, de elnézve a prototípus összeszerelési módját, valószínű, hogy legalább még néhány évnek el kell telnie ehhez. Nem mellesleg az MIT Media Lab egy kutatócég, így ahhoz, hogy megoldása mondjuk otthoni tévékbe kerülhessen, egy tévégyártóval is megállapodást kell kötni.
A technológiáról és a prototípus összeszereléséről részletes információk valamint további képek és néhány videó az MIT Media Lab weboldalán található.
