Samsung SyncMaster 2494HM teszt

A 16:9-es monitorok nem olyan régen kezdtek terjedni, a gyártók elsősorban az otthoni szegmensben alkalmazzák ezt a méretet. Már csak ezért is, azt hihetnénk, hogy elsősorban azért állnak át a gyártók erre a méretre, mert ez jobban illeszkedik a filmek képarányához. Az igazság ennél sokkal prózaibb: így ugyanakkora üvegtáblából több monitort lehet készíteni. 22 monitoronként egy „extra” kijelzőt lehet kitermelni, ami összességében nagyjából négyszázalékos költségcsökkentést jelent, de manapság - talán nem annyira meglepő - minden fillér számít.

Külső

A Samsung termékpalettájáról ezúttal egy olyan monitort kaptunk tesztelésre, amely dizájnban meglehetősen visszafogott. No, annyira azért nem, hogy a fényezést is lespórolta volna a gyártó, legalábbis azokon a helyeken, amiket szemből látunk, ezen túl viszont semmi extrát nem nyújt a káva tervezése. Ettől persze nem rossza a monitor, sőt, van, aki éppen az ilyen stílust kedveli.

A 24 colos méretű monstrum a vékony káva miatt nem tűnik nagynak, pedig szélesebb, mint egy hagyományos 24 colos. A gombok jobb oldalra, alulra kerültek – erre a típusra a Samsung ráadásul érintőpanelt szerelt, így a kezelőszervek nem láthatók. Mellettük apró, kék fénnyel világító LED jelzi az üzemkész állapotot, sajnos túlságosan is nagy fénnyel. A jelzőfény erőssége ennél a típusnál nem szabályozható, filmnézés közben hamar elkezdtünk azon gondolkodni, mivel is lehetne letakarni.

Szemből nem látszik, de a káva alsó része egy apró méretű, sztereo hangszórópárt is rejt. Ezek lefelé sugároznak, s méretükhöz képest egész korrekt minőségben szólaltatják meg a zenéket, videókat - persze csak az integrált megoldásokhoz viszonyítva. Hosszabb távon legfeljebb YouTube videók nézegetésekor vehetjük hasznukat, filmnézéshez, vagy huzamosabb ideig történő zenehallgatáshoz nem ajánlottak.

Korábban nem említettük, de a SyncMaster 2494HM szokatlanul vastag dobozban érkezett. A gyártó akkor használja ezt a fajta tartót, amikor a full-extrás talp kerül valamelyik típusra; a 2494HM is ilyet kapott, a talp forgathatóvá és emelhetővé teszi a panelt, van portré mód, illetve egy beépített USB elosztót is kapunk.

Ha mindent egybevetünk, kicsit bajban vagyunk a monitor célcsoportjának meghatározásával, mert a 16:9-es kialakítás inkább az otthoni réteget célozza meg, míg a hangszórók, a pivot mód és az USB elosztó inkább az irodai eszközökre jellemző. Mindemellett otthon is jól jönnek ezek az extrák, az emelhető káva például kifejezetten hasznos, mert a monitor paneljét pontosan a szemmagasságunkhoz állíthatjuk be.

Hátul a D-Sub mellett DVI és HDMI csatoló is helyet kapott (a HDMI szintén a házi-mozi felé mutat), utóbbi kettő természetesen HDCP kompatibilis. Emellett, ha valaki használni szeretné, a hangszórópár csatlakozóját is itt találja.

Belső

A monitorra ragasztott cetli (amely egyébként egyetlen mozdulattal minden nyom nélkül eltávolítható), a legfontosabb paramétereket elárulja: a beépített panel Full HD felbontású, a dinamikus kontrasztarány pedig 50 000:1-hez. Persze van még sok egyéb paraméter is, de azokkal ma már nem igazán lehet versenyezni, mert mindenki hasonló számokkal száll ringbe.

A jól hangzó, de semmire sem használható dinamikus kontraszt mellett a statikus adat 1000:1-hez, a fényerő 300 cd/m², a válaszidő 5 ms, a lefedett színtér az NTSC 72%-a, a színképzés 18+3 bites, a betekintési szög pedig 170 illetve 160 fok. Természetesen a panel TN-es, így minden adat tipikusnak mondható. A betekintési szögekre azonban érdemes egy gondolat erejéig visszatérni. Ez ugyanis, ha a pivot módot használjuk, erősen behatároló tényező lehet. A panel állított helyzetében oldalról, de főleg balról azonnal változik a kontrasztarány illetve torzulnak a színek. Ebben a helyzetben a monitor gyakorlatilag egyszemélyes.

Szerencsére egyre többször fordul elő, hogy a gyártók nemcsak ahogy esik úgy puffan alapon állítják be a monitort, s ezt a SyncMaster 2494HM esete is jól példázza. A gyári beállítások kifejezetten kellemesek voltak, a monitor 2,2 illetve 3 közötti átlagos deltaE értékeket produkált, a szöveges üzemmódot használva pedig a fényerő és a gamma is nagyon közel volt az elvárthoz. A kék szín persze megint elcsúszott, de korántsem olyan drámai mértékben, mint ahogyan általában ezt megszokhattunk. A második kalibrációs ábrán is jól látszik, hogy a kék szín korrigálására csak kis mértékben volt szükség. A kontraszt a gyári beállításoknál, szöveges üzemmódot választva 966:1-hez volt.

A kalibráció javított a helyzeten, de a monitor nem lett tökéletes. TN-eshez „méltón” főleg a sötétszürke megjelenített és megjelenítendő árnyalatai között volt (relatív) nagy eltérés. Emiatt azonban nem kell aggódni, a pontatlanság nem akkora, hogy az szemmel jól látható legyen. Színekre érzékeny munkához pedig amúgy sem ajánlott TN-es monitor.

A beállításoknál a legjobb értékeket a következő helyen találtuk meg: fényerő: 22, kontrasztarány 98, színhőmérséklet normál. Az RGB beállításokat nem volt értelme piszkálni. Kalibrált állapotban a fényerő 122 cd/m² lett, a fekete fényerőssége pedig 0,14 cd/m². A kontrasztarány ebből számolható; 886:1-hez, ami kismértékű csökkenést jelent a gyári beállításokhoz képest, de még mindig jó eredménynek számít.

A monitor specifikációjában szereplő maximális fogyasztás 48 Watt, készenléti állapotban pedig 1 Watt. Kalibrált állapotban ennél jóval kedvezőbb eredményt mértünk, a műszer 27 Wattos energiaigényt mutatott.