Az Ultra HD miatt hagy fel a Panasonic a plazma gyártással

A HDTVtest weboldalon megjelent cikkben közöltek szerint a HighDefJunkies egyik Panasonichoz közel álló fórumozója több forrásból megerősítve tudni véli, hogy a Panasonic plazma panel gyártásának befejezése végső soron az Ultra HD megjelenésével köthető össze.

Mint ismeretes, a Panasonic 2014. március 31-ével kiszáll a plazma tévék piacáról és a plazma panelek gyártásából is. Az ok pedig nem csak gazdasági jellegű, de technológiai is. Az Ultra HD tévék terjedésével ugyanis fennáll az igény az Ultra HD plazmatévék iránt is, ezt pedig a jelenlegi Panasonic technológia emészthető méretben és árral nem teszi lehetővé, arra pedig nem láttak valós lehetőséget a Panasonicnál, hogy több millió dolláros fejlesztést valósítsanak meg.

Hogy megértsük az okokat, át kell ismételnünk a plazma tévék működésének alapjait. Mint tudjuk, a plazma tévék (az LCD tévékkel szemben) saját maguk állítják elő a képet létrehozó pixelek fényét (ennek köszönhető egyébként a kiváló kontrasztarányuk és remek feketéjük is). Minden egyes képpont egy-egy gázzal töltött cellát tartalmaz, ebben a cellában különböző nemesgázok keveréke található, nagyjából fele akkora nyomáson, mint a földfelszíni levegőnyomás. A panel hátlapján futó címző elektródák és a cellák előtti üveglapon található pixel elektródák elektromos teret hoznak létre, amely a nemesgáz atomokat plazma állapotra hozzák, amelyek így UV fényt kezdenek sugározni. Az UV fény a cellák foszfor tartalmú bevonatának atomjait gerjesztve a foszfor keverék szerint különböző színeket hoznak létre (vörös, zöld vagy kék). Gyakorlatilag tehát azt mondhatjuk, hogy a plazmatévék működési elve hasonlít a fénycsövekéhez.

A cellákat azonban nem lehet akármilyen közel helyezni egymáshoz, mindenképpen szükség van valamilyen távolságra közöttük, amely elszigeteli egymástól ezeket a cellákat. Az Ultra HD felbontású tévéknél azonban a képet alkotó a pixekel igen apróak, ezt pedig a jelenlegi plazma technológia nem képes megoldani. A Panasonic eddigi legkisebb cellákat tartalmazó tömeggyártásba került plazmapanele a TX-P42ST60-ben is szereplő 42" képátlójú FullHD panel, ennek cella mérete 0,48 mm. Ugyanakkor egy 65" méretű FullHD panelnél elegendő csupán 0,747 mm-es pixelméret is. Az Ultra HD felbontás azonban jelentősen csökkenti a pixelméreteket, egy 65"-os panelhez például maximum 0,32 mm-es pixelméret engedhető meg a 4k felbontásban. Ez pedig 33%-kal kisebb, mint amit a Panasonic valaha is elért.

A cellák méretének csökkentése ráadásul technológiai akadályokba is ütközik. A kisebb cellák ugyanis a térfogathoz képest arányaiban nagyobb falfelületet jelentenek, ami viszont nagyobb arányban nyeli el a gerjesztett gázionok elektronjait, ami végső soron gyengébb fényerőt eredményez. Ahhoz, hogy azonos fényerőt kapjunk, mint amit a nagyobb (Full HD paneleken található) cellák tudnak, növelni kell az elektromos előfeszítést, ami viszont növeli a fogyasztást, így a melegedést is. Ráadásul a belső nyomást is növelni kellene, nagyjából normál légnyomásra, amely nem csak további veszteségeket, de a kisülés stabilitását is veszélyeztetné.

Ennek ellenére a Panasonic és a japán NHK sikeresen fejlesztett ki 58" méretű 3840×2160 pixeles plazma panelt, 0,33 mm-es pixelmérettel, ez azonban soha nem került tömeggyártásba, vélhetően a túl magas költségek miatt.

A költségeken felül azonban van még egy ok, amiért az Ultra HD plazmáknak nincs esélyük. Az Európai Unio ugyanis 2010 óta szabályozza az egyes tévé készülékek forgalmazhatóságát a fogyasztásuk alapján. Ezt egy viszonylag bonyolult képlettel írják le, amely a képernyő felületének függvényében adja meg a maximális fogyasztást a következők szerint: max. engedélyezett fogyasztás = 16 Watt + képernyő aktív felülete (dm) × 3,4579 Watts/dm². Egy 65"-os tévékészülék esetében ez az érték maximum 419 Watt. Egy Full HD felbontású 65"-os plazma nagyjából 300 Watt körüli fogyasztást produkál. Egy-egy cellánál azonos energiaigényt feltételezve egy négyszer ekkora felbontású panelnél is esélytelen, hogy beleférjenek a 419 Wattba, pláne azt figyelembe véve, hogy a technológia miatt megnövelendő feszültség miatt a fogyasztás eleve nőne.

Egyébként a fogyasztás maximumát nem csak az EU, de más államok is szabályozzák, így pl. Kaliforniában 2013. január 1-én lépett életbe az a szabályozás, amely az 58"-nál kisebb tévékre 25 Watt + képernyő felület (in²) × 0,12 W/in² képletet ad meg. Egy 55"-os tévénél ez a képlet 180 Wattot eredményez. Egy 55"-os FullHD plazma tévé már így is túllő ezen.

A plazma tévék szerepét egyre inkább az OLED panelek vehetik majd át, hiszen nagy általánosságban nézve ugyanazokat az előnyöket hordozzák, mint a plazma panelek, legalábbis abból a szempontból, hogy minden képpont önálló fénnyel rendelkezik, s nincs szükség háttérvilágításra, így kiváló kontrasztarány és remek feketéket kapunk. Ráadásul a fogyasztás sem száll el az egekig.

Summa summarum a plazma technológia jó volt, szerethető volt, de a felbontás növekedése és a különböző szabályozások miatt életképtelenné vált.