Ezért csinálta meg a Microsoft a Surface-t

A Microsoft múlt heti bejelentésével, miszerint saját táblagépet, sőt, táblagépeket fog piacra dobni, alaposan felborzolta partnerei idegeit, főleg, mert azok állítása szerint a redmondi gyártó az utolsó pillanatig titkolta, hogy erre készülne. Az Acer EMEA régióért felelős vezetője, Oliver Ahrens nem is nyilatkozott túl hízelgően a Microsoft terveiről – hivatalosan mindössze azért, mert attól fél, hogy a Microsoft azzal, hogy a hardverre is fókuszál, nem tud majd elég figyelmet fordítani a szoftverek fejlesztésére. Ahrens gondja valójában azonban inkább az lehet, hogy amennyiben a Microsoft sikerre tudja vinni a Surface-t, az Acer (és mellesleg a többi gyártó számára is) valószínűleg nem sok babér terem majd a piacon. Ahrens szerint egyébként a Surface bukása eleve kódolt, mindössze két modellel nem lehet piaci részesedést szerezni – nagyon úgy tűnik, hogy a szakember átaludta az elmúlt két és fél évet, mert az Apple pontosan ezt csinálta, nem is akármilyen eredménnyel.

Az kétségtelen, hogy amennyiben a gyártók nem tudtak a Microsoft tervéről, úgy a szoftvergyártó lépése nem volt teljesen sportszerű, ugyanakkor üzleti szempontból aligha kérdőjelezhető meg a döntés ésszerűsége. Ismét az Apple-höz kell visszanyúlnunk, valamint az okostelefonok és a táblagépek piacához: jól látható, hogy az okostelefonoknál az Apple mellett csak egyetlen gyártó, a Samsung tudott nagy piaci részesedésre szert enni, a táblagépeknél pedig még ennél is rosszabb a helyzet, mert az Apple egymaga másfélszer annyi eszközt tud eladni, mint az összes többi versenytársa együtt. Az okok sokrétűek, egyvalami azonban egyre biztosabbnak látszik: a sikerhez az kell, hogy a hardver, a szoftver és a kapcsolódó szolgáltatások is egy kézben legyenek. Az Android problémáját is legfőképpen abban látjuk, hogy a hardveren a gyártók, az alkalmazásokon pedig a Google keresne, míg valódi, valamelyik gyártókhoz fűződő, profitot hozó kapcsolódó szoláltatás nem igazán létezik a platform alatt. Részben persze azért, mert egyik gyártó sem tudott akkora felhasználói bázist kialakítani, hogy jövedelmező zeneboltot, alkalmazásboltot stb. indítson. A Microsoft azzal, hogy mindent a saját kezébe vesz, tulajdonképpen nem csinál mást, minthogy az Apple által kikövezett útra lép (amelyen egyébként a Google is hamarosan elindulhat saját táblagépével).

Ha jobban belegondolunk, egyértelműnek tűnik, hogy a Microsoft túl sok kockázatot nem vállal. Ha nem jönne be a Surface, akkor még mindig leállíthatja a gyártást, és visszatérhet az eredeti állapothoz, amikor is csak partnerei adják a vasat a Windows alá. Legrosszabb esetben bukik a vállalat néhány százmillió, esetleg néhány milliárd dollárt, amibe belerokkanni biztosan nem fog. Nyerni viszont nagyot tud; ha bejön a Windows 8, és a felhasználók szeretni fogják a Surface-t, akkor a Microsoft elveszíti ugyan a licendíjakat (saját magának nyilván nem fizet), de cserébe jóval nagyobb hasznot tud realizálni a hardvereladásokon. És mindene meglesz ahhoz is, hogy kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtson. Elvileg persze az is elképzelhető, hogy a Microsoft nem akar annyi tabletet értékesíteni, mint az Apple, és a Surface-t csupán útmutatásnak szánja – ez a Google referenciamodellekhez hasonló történetet kerítene a Surface köré. Bár egyelőre nem lehet tudni, hogy pontosan mik a vállalat tervei, ha a cél az Apple legyőzése (és mi más is lehetne), akkor véleményünk szerint nem lesz elég a referenciamodell szerep.

A Microsoft egyébként a Nokiával való együttműködés tapasztalatai alapján már egyébként is belátta, hogy a hardvergyártók nem feltétlenül értik meg a szoftveres megoldások mögötti koncepciót; ez pedig egy újabb érv amellett, hogy a vállalat ne bízzon a hardvergyártókban, és tényleg saját kezébe vegye a dolgokat. (Mellesleg, ha a Surface mégsem lesz sikeres, nem fog senki a Microsoftra mutogatni, mondván, hogy a hardver jó, csak a szoftver nem az – ez visszatérő mondat volt nálunk is a kiállításokon látott Windows 7-es táblagépek gyorstesztjeinél.)

A tablet mizéria érdekessége egyébként, hogy bár a kategória iránti igény megteremtése (újrateremtése) vitathatatlanul az Apple nevéhez fűződik, a Microsoft hónapokkal az iPad bejelentése előtt demózta a CES-en a Slate-et – amelyet a HP-vel gyártatott le, de nem saját tervei alapján, mindent a gyártóra bízott. A Microsoft pontosan látta, hogy merre fog a piac mozdulni, ugyanakkor a Slate végül csúfos bukás lett, majdnem piacra sem került, az iPad árnyékában esélye sem volt a piac meghódítására. Bár a Microsoft részéről hivatalosan ez sosem hangzott el, a bukásért a vezetőség egyértelműen a HP-t hibáztatta: a gép nehéz és nagy lett, túlmelegedett, lassan futott rajta a Windows 7. A Microsoft egyébként egy másik projektet is dédelgetett, a Courier egy kétkijelzős táblagép lett volna, amely azonban el sem jutott a gyártásig, elsősorban a partnerektől származó kritikák hatására.

Azonban nemcsak a HP nem tudja, hogyan kell jó táblagépet csinálni; a Computex 2012 tudósításunkból kiderült, hogy a gyártók még ma, évekkel később sem értik rendesen a koncepciót, nem tudják, hogy mire van szüksége a piacnak. Mással nem magyarázható, hogy ennyiféle táblagéppé alakítható prototípust mutattak be, végül a Microsoftra hárítva azt a feladatot is, hogy megmutassa, milyen a jó windowsos táblagép…