Panasonic TX-65EZ950E OLED-tévé teszt

Képminőség

Fekete, kontrasztarány

Adott egy olyan tévé, amely kiváló feketével és kiváló kontraszttal rendelkezik, de az ördög a részletekben rejlik – ezúttal szó szerint. A kép pedig tovább árnyalható! Mint minden technológiának, úgy az OLED-nek is megvannak a maga előnyei és hátrányai; a pixelek kikapcsolásával a fekete például tökéletes, ugyanakkor minden OLED-tévénél van némi részletvesztés a sötét helyeken. Ez abból adódik, hogy egy bekapcsolt pixelnek viszont már mindenképpen van valamekkora fénye, és a legkisebb fényerő mindig nagyobb, mint amekkora az „első lépcsőfokhoz” kellene. A kérdés az, hogy mennyivel; vagyis, hogy összességében hány lépcsőfok marad ki. Természetesen van többféle megoldás is arra, hogy a kimaradó lépcsőket hogyan lehet mégis megmutatni, ilyen például a dithering, amit a Panasonic tévéje is alkalmaz, ráadásul olyan hatékonyan, hogy azt szinte észre sem lehet venni. A probléma nem új keletű, a plazmatévéknél is volt hasonló anomália; a Panasonicnak nagyon jól jött, hogy tudását a plazmákkal már mesterfokra csiszolta. Az eredmény tényleg profi: csak 1 százalékos fényerő alatt van egyértelműen mérhető hiba, míg más gyártók általában még 5 százaléknál is szenvedni szoktak.

Kiválóak az árnyalatok és a fehéregyensúly is. Utóbbinál 0-70 százalékos fényerő között gyakorlatilag nincsen divergencia (pedig 10%-os fényerő alatt jellemzően a kék és a piros „elszalad”), és 70 százalék felett is csak minimális eltérés tapasztalható hideg irányba. A gamma nem tökéletesen egyenletes, de értéke 2,3-2,5 között szór, ami teljesen elfogadható. Már csak azért is, mert a fekete tényleg annyira mély, hogy a színek így is teljesen természetesek, mosott hatás nyomokban sem fedezhető fel. A kontraszt pedig impozáns – a tökéletes fekete miatt végtelen.

A színkezelésben az OLED-tévék általánosságban jók, a Panasonic ezen a téren úgy tudott az LG és a Sony elé kerülni, hogy a TX-65EZ950E gyári beállításai eleve átgondoltak. Ha lehet így fogalmazni, akkor a Panasonic elektronikája valamivel több színt „talál el”, mint a riválisoké. Persze azt azért hozzá kell tenni ehhez, hogy csak nüansznyi különbségekről beszélünk, amelyeket akkor is nehéz észrevenni, ha a tévéket egymás mellé tesszük.

Mint mindig, most is azt mondhatjuk, hogy a képjavítókat általánosságban ajánlott kikapcsolni, semmi szükség a kontraszt vagy éppen a színek mesterséges túlhúzására, ha a panel eleve kiválót alkot minden területen. Alapból a betekintési szögekre sem lehet panasz, hiszen a technológiából adódóan gyakorlatilag 180 fokos a látószög mindkét irányban, azonban azt figyelembe kell venni, hogy világos környezetben a panel oldalról enyhe lilás elszíneződést mutat, ami az összképet némileg rontja.

Mozgásmegjelenítés

Az OLED-panel válaszideje kiváló, gyakorlatilag nem mérhető, így a mozgások megjelenítése elvileg nagyon tisztán kivitelezhető. A valós helyzet azért ennél árnyaltabb, mivel a tévé – mind minden OLED-tévé – úgy működik, hogy a megjelenített képet kimerevíti a következő képfrissítésig. Ebből adódóan a mozgóképfelbontás nem jobb, mint egy LCD-tévénél; alapesetben 300-350 sorra képes a Panasonic TX-65EZ950E is. A mozgóképfelbontást az IFC valamint a Clear Motion technológiák segítségével növelhetjük, előbbi köztes képkockákat számol, utóbbi pedig fekete képkockákat illeszt be. Ezekkel lehet kísérletezni; az IFC alacsony beállításnál nem okoz szappanopera hatást, viszont 24p-s tartalmakkal némi akadozást igen. A Clear Motion pedig csökkenti a fényerőt (a maximum 200 nit körül alakul, ha bekapcsoljuk), és az arra érzékenyek számára enyhe vibrálást eredményezhet, főleg tévéadásoknál. De a lehetőség adott, mindenki úgy állíthatja be a tévét, ahogyan az neki a legjobban tetszik.

HDR

A Panasonic annak idején úttörő volt, amikor bevezette a plazmatévéknél a THX-minősítést, sajnos a HDR szabványoknál viszont kis lemaradásban van a gyártó: a TX-65EZ950E támogatja ugyan a HDR anyagokat, de csak a HDR10 és HLG szabványokat ismeri, a Dolby Vision és a HDR10+ hiányzik az eszköztárából. Kérdés, hogy ezen a vállalat szeretne-e változtatni; az elvi lehetőség megvan, de úgy tudjuk, hogy a vállalat a Dolby Visiont nem szándékozik használni, így a kérdést leszűkíthetjük a HDR10+-ra. A Panasonic szempontjából érhető a dolog; mivel a tévé eleve nem tud akkora fényerőt nyújtani, amivel akár csak a HDR10 határait feszegetni lehetne, a Dolby Vision alkalmazása kevés előnnyel járna, ha egyáltalán. Így meg felesleges érte licencdíjat fizetni. Ugyanakkor a felhasználók szempontjából viszont jobb lenne egy olyan tévé, ami a kibontakozó formátumháború eredményétől függetlenül jövőbiztos.

A relatív alacsony fényerő ellenére nagy különbség van az SDR és HDR anyagok megjelenítése között, és bár a tévé fényereje nem éri el azt, amit egy csúcskategóriás LCD-tévé nyújtani tud, a feketéje annyival jobb, hogy amellett a kisebb fényerő is vibráló színeket eredményez. De a teljességhez hozzátartozik, hogy a fényes területeken egy LCD-tévé részletessége lehet jobb. Ez az ára annak, hogy a fekete és a kontraszt viszont (közel) tökéletes.

Input lag

Ha valaki játszani szeretne a tévével, akkor örülni fog, hogy az input lag mindössze 25 ms; nem sok olyan tévé járt nálunk, amely ennél is alacsonyabb késleltetéssel rendelkezett.

Menü, távirányító(k)

A menü a gyártótól megszokott szöveges felépítést követi, a rendelkezésre álló opciók pedig szép, logikus elrendezésben követik egymást. A felület nemcsak a fontos kalibrációs lehetőségeket tartalmazza, hanem minden olyan opció megvan benne, amivel a képet tökéletesen az egyéni ízlésünkhöz igazíthatjuk. És persze a kalibrációs lehetőségek tárháza is teljes.

Az alap távirányító szintén a japán vállalattól megszokott modell. Felette kicsit talán már eljárt az idő, legalábbis nem annyira kecses a kontroller, mint a versenytársak vezérlői. Funkcionálisan viszont minden rendben, akinek pedig a trendi vezérlő kell, annak ott a második távirányító; ez sokkal kisebb, és kevesebb rajta a gomb is, de cserébe középen kapunk egy nagyméretű tapipadot is, amivel az okostévé funkciókat könnyebben kezelhetjük.

Extrák

A Panasonic természetesen hozza az elvárható szintet az extrák terén, így a fícsörlistában nemcsak a médialejátszó, hanem az okostévé funkciók is szerepelnek, van EPG, a digitális tunerekhez kapcsolódóan pedig megosztási és felvételi lehetőség is. A médialejátszó kapott némi ráncfelvarrást, de ez leginkább a külsőt érinti, és a felület még így sem lett túl modern. Ennél nagyobb gond, hogy a médialejátszó sajnos továbbra sem teljes értékű, a netről letölthető filmeknek csak a 80 százalékát játssza le hibamentesen.

Az okostévé rendszer viszont sajnos nem az igazi. A Panasonic nem tett túl jó lóra, amikor a Firefox OS-re szavazott, ráadásul most már saját maga kell, hogy fejlessze a rendszert, mivel a Mozilla egy ideje nem gondozza a projektet. Az egyelőre kérdés, hogy a vállalat hosszú távon is a Firefox OS-sel képzeli-e el a jövőt, mindenesetre a felület túlságosan is puritán, és bár a 150 letölthető alkalmazás nem kevés, a Tizen, a webOS és az Android TV mellett a Firefox OS nem igazán tud labdába rúgni. A Firefox OS gyengeségét mutatja az is hogy bár vannak hangutasítások is, ezeket – főleg magyarul – nem igazán lehet jól használni. A helyzetet az menti meg, hogy a legtöbben úgyis csak a YouTube-ot használják az okostévén, ami viszont gyorsan és kifogástalanul működik.

Összegzés

Általában nincs nehéz dolgunk, ha egy OLED-tévét kell értékelni, mert ez a technológia egyelőre még minden gyártónál a csúcsot jelenti. Nincs ez másképpen a Panasonic esetében sem; a TX-65EZ950EZ nemcsak az egyik legjobb OLED-tévé a piacon, hanem úgy általában is az egyik legjobb tévé. Ha szigorúan csak a képminőséget nézzük, akkor csak házon belül akad kihívója; jelen pillanatban teljesen egyértelmű, hogy bár az LG-re és a Sonyra sem lehet panaszunk, a japán gyártó rendelkezik a legjobb elektronikával. A kérdés az, hogy beérjük-e a legjobb képminőséggel, és a tökéletes beállítási lehetőségekkel, mert az extrák terén (okostévé funkciók, médialejátszó) viszont van még mit behoznia a gyártónak.

A Panasonic TX-65EZ950E-t a Panasonictól kaptuk kölcsön a teszt idejére, köszönjük! A tévé ára tesztünk készítésekor 1,15 millió forint volt. (Az 55 colos változatért a Panasonic 800 ezer forintot kér.)