ZTE Blade V7 LITE

Használat közben

A ZTE Blade V7 LITE-on az Android 6.0 fut, kisebb-nagyobb átalakításokkal. Az Android 6.0 ma már nem számít frissnek, de az biztos, hogy jó pár évig még támogatni fogja a Google, így főleg egy olcsóbb telefonnál nem lehetünk vele elégedetlenek. A ZTE teljesen saját kezelőfelületet nem épített, de a Google-féle gyári megoldáson több módosítást is végrehajtott. Ezek többsége valamilyen apróság; nem arról van szó, hogy az Android valamely gyári funkcióját a gyártó teljesen lecserélte volna valami teljesen másra, hanem inkább arról, hogy kiegészítette azt valamivel. Erre remek példa a lezáró képernyő és az értesítési tárhely: előbbi kapott egy lentről felhúzható extra ablakocskát, hogy a telefon feloldása nélkül is tudjuk variálni a hátteret, utóbbinál pedig az ikonok elrendezése más kicsit.

A kínai gyártók valamiért nagyon szeretik azt a módit, amikor az alkalmazásválasztó használata helyett minden szoftvert a kezdőképernyőre pakolnak ki – a ZTE is ezt a megoldást választotta. A gyári szoftverkínálat elfér egyetlen (extra) képernyőn, amihez persze az is kellett, hogy a programok egy részét a gyártó mappákba rendezze.

Személyre szabni elég sok minden lehet, például a Home balján és jobbján lévő gombok funkciót is felcserélhetjük. Ez meg is magyarázza, hogy miért csak két világító pötty jelzi a gombok helyét, miért nincsenek odarajzolva a szokásos piktogramok. A ZTE Blade V7 LITE a gesztusok használatát is támogatja: egyes funkciókat a levegőbe kell rajzolni (a kamera elé) másokat pedig a kijelzőre. A gyártó gondolt azokra is, akik dupla koppintással is szeretik bekapcsolni a telefont.

A telefon bekapcsolás után elég fürge, de ahogy elkezdünk több programot használni, úgy fokozatosan jelenik meg a szaggatás – na nem kell nagy dolgokra, hosszú szünetekre gondolni, de pillanatok, amikor a készülék megáll gondolkozni egy picit, bőven lesznek. A 2 GB-os modellnél ez valószínűleg sokkal kevésbé zavaró, aki az 1 GB-os változatot választja, annak oda kell figyelnie arra, hogy túl sok alkalmazás ne fusson a háttérben.

A hátlapon lévő ujjlenyomat-olvasó nem túl gyors, de legalább pontos. Legfeljebb 4 nyomat tárolására alkalmas, ám ennél is fontosabb, hogy nemcsak a készülék feloldására lehet használni, hanem egyéb feladatokra is. Például alkalmazásokat is védhetünk vele, így a telefonon lévő programokat (vagy azok egy részét) csak azonosítás után lehet használni. A modul beprogramozható arra is, hogy ha szimplán csak megérintjük, akkor elindítson valamilyen appot, de használhatjuk a felületet visszalépésre, fényképezésre, képernyőmentések készítésére, a lámpa kapcsolgatására (dupla érintéssel) vagy görgetésre és az értesítési tárhely előhívására (simítással).

Alapfunkciók, alapprogramok

A klasszikus funkciókhoz kapcsolódó alkalmazásokon a gyártó csak annyit változtatott, hogy itt-ott átszínezte őket, egyébként a tárcsázó, a telefonkönyv, a naptár és a levelező egyeznek azzal, ami egy Nexus készüléken is megtalálható. Természetesen kapunk egy sor Google programot, és több kis utilityt is. Amiért dicséret illeti a ZTE-t, az az, hogy a vállalat nem pakolta tele teljesen felesleges programokkal a mobilt. Van persze néhány extra alkalmazás így is, de ezek többsége valóban hasznos dolgot tud, elég csak a jegyzetelőre vagy a WPS Office-ra gondolni. Internetezéshez a Chrome nyilván rendelkezésre áll, de kapjuk még az Ume Browsert is – sőt, a ZTE ezt a szoftvert helyezte előtérbe, hiszen ennek az ikonja került a fix helyek egyikére. Nagy előnye azonban nincsen a Chrome-mal szemben, és mivel a Google applikációja gyorsabbnak tűnik (de gyorsnak nem mondható), érdemes inkább azt használni.

Multimédiás fronton szintén a Google alapmegoldásait valamint a „nevesített” alternatívákat kapjuk, így képnézegetésre és zenehallgatásra is két szoftver közül lehet választani. A Video funkcióját neve adja, viszont a program tudása nem túl nagy, így aki komolyan gondolkodik azon, hogy filmet is nézne a telefonnal, annak irány az alkalmazásbolt, tessék feltelepíteni a Kodit. Az alkalmazások közül a Családi módot érdemes talán kiemelni, ami a más telefonoknál is elérhető egyszerűsített (nagy ikonokkal és feliratokkal operáló) felületet hozza el a készülékre.

Kamera

A telefon fő kamerája 13 MP-es, feltéve hogy a 4:3-as képarányú képek készítése megfelel; ha nem, akkora 16:9-es arány mellett 10 MP-es fotókat lőhetünk. A kamerához LED-es villanó tartozik, de ahogyan azt a kategóriában megszokhattuk, az olyan extrák mint a fázisérzékelésen alapuló fókusz, a nagy fényerejű lencse vagy az optikai stabilizátor, hiányoznak. A szoftver is végtelenül egyszerű: középen az előnézeti kép, balra néhány gyorsgomb, jobbra pedig a kezelők és a beállításokhoz vezető gomb látszanak. Túl sok beállítási lehetőségre ne számítsunk, a kamera csak azért nem teljesen alaptudású, mert kézzel kapcsolható a HDR, és van még egy profi mód is, amit ha bekapcsolunk, akkor a zársebességet, az ISO-t, az EV-t és a fehéregyensúlyt is manuálisan hangolhatjuk.

Sajnos a ZTE Blade V7 LITE-nak sem sikerült megugrania a lécet, a fotók minősége, ha nem is csapnivaló, de bőven elmarad attól, mint amit a nagyobb gyártók középkategóriás modelljei tudnak – adott esetben jóval nagyobb részletesség mellett ráadásul. A képek elkészítésénél ráadásul az is gondot okozhat, hogy a fókusz rettenetesen lassú, még nappal is, így mozgó dolgokat fényképezni nem kecsegtet túl sok sikerrel.

Az elkészített képeknél az olcsó telefonokra jellemző színtelen-szagtalan képi világ mellett a szűk dinamikatartomány, a túl erős zajszűrés és az ezt kompenzálandó túl erős képélesítés is jelen vannak, és ha ez még nem lenne elég, akkor a szoftver a fehéregyensúlyt is sokszor rosszul állítja be. Az viszont tény, hogy ha olyanok a körülmények, akkor a HDR elég sokat tud segíteni. Összességében a végeredmény a kategóriára jellemző: a fényképek értékelhetők, de annyira semmi esetre sem neveznénk őket jónak, hogy akár csak a kompakt fényképezőt otthon hagyjuk, és helyette a Blade V7 LITE-ra bízzuk magunkat.

A videók készítésnél a tudomány 720p@30fps-nél áll meg, és ennél a részletességnél sem mondhatjuk azt, hogy a minőség kiemelkedő lenne. Nem is katasztrofálisan rossz persze a végeredmény, de bőven láttunk már jobb videókat annál, mint amit a Blade V7 LITE rögzíteni tud. A kamerához kapcsolódó egyetlen komoly extra, hogy lassított felvételeket is tudunk készíteni.

A szelfikamera 5 MP-es (szintén 4:3-as képarány mellett, 16:9-nél a felbontás megáll 4 MP-nél), és a szokásos trükköket tudja: szépítés, exponálás mosolygásra illetve panoráma funkció is van benne. A mosolyra élesedő felvétel nekünk inkább vicsorgásra működött, az előlapi LED-es villanó viszont adott esetben tényleg hasznos lehet.

Összegzés

Természetesen már a teszt előtt is hallottunk a telefonról, így meg voltunk győződve arról, hogy egy jó kis mobilt látunk vendégül a következő napokban – amikor ugyanis a készüléket a kínai gyártó bemutatta, akkor még arról volt szó, hogy 2 GB RAM és 16 GB-os ROM lesz benne. Ehhez képest 1 GB RAM-ot és 8 GB-os belső tárhelyet kapunk, ami manapság már a középkategóriában is kezd kevés lenni. A gond az, hogy a telefon valóban létezik 2/16-os konfigurációban is, de Magyarországra nem ez a verzió került. 1 GB RAM-mal a telefon egészen addig van el nagyon jól, amíg egyszerre csak egy dolgot csinálunk, de abban a pillanatban, hogy több szálon is dolgoznánk, megáll a tudomány, és újratöltések, akadozások várhatók. Vegyük ehhez még hozzá a közepes kijelzőt és azt, hogy a kamera sincs a helyzet magaslatán, és rögtön belátható, hogy még ebben a szegmensben sem a Blade V7 LITE lesz a piac legsikeresebb telefonja.