LG 47LA740S Cinema 3D LCD-tévé teszt

Képminőség

Fekete, kontrasztarány

Mivel mással is kezdhetnénk ezt a szekciót, mint azzal az örökérvényű megállapítással, hogy egy IPS-paneles tévé sem a fekete sem a kontrasztarány tekintetében nem fog brillírozni sosem? Ez nem feltétlenül baj, mert cserébe azért, hogy a tévé csak 0,15 cd/m²-es fekete és 832:1-es kontrasztarány megjelenítésére képes, jó válaszidőt (és így jó mozgásmegjelenítést), szép színeket és kiváló 3D-t kapunk, de aki IPS-panellel szerelt tévét választ magának, annak a fenti tényt mindenképpen el kell fogadnia.

A 47LA740S optimális beállításainak megkeresésekor természetesen ezúttal is a részletességet helyeztük előtérbe; ha nem így lett volna, akkor sokkal jobb, akár 0,08 cd/m²-es feketét is el tudtunk volna érni, csakhogy ebben az esetben a sötétebb és/vagy a világos területeken a részletesség még akkor is jól láthatóan csökken, ha a gammát 2,4-re módosítjuk. Az alábbi, azonos paraméterekkel készített két fotón jól látszik, hogy mennyivel több információ jelenik meg akkor, ha a részletességre fókuszálunk.

Gamma, szürkeárnyalatok

Az LG 47LA740S gammája alapesetben kiváló, nagy eltérés az optimális szinttől még 20%-os fényerő alatt sem volt, ugyanakkor, mint szinte minden LCD-tévénél, az árnyalatok a sötét területeken enyhén kékesek voltak. Természetesen, mint mindig, a dinamikus kontraszt és a helyi sötétítés (Micro Pixel Control, local dimming) alaposan tönkre tudja tenni a gammát, ami a részletességre is negatív hatással van – e két képjavító használatát éppen ezért nem javasoljuk. A gammára rossz hatással van az is, ha hibás feketeszint beállítást használunk, de reméljük, hogy ilyet senki sem tesz pusztán azért, mert a kép így valamelyest kontrasztosabbnak tűnik (ha például egy PC-t kötünk a tévére és alacsony feketeszintet választunk, akkor a sötétebb részleteket egy mozdulattal a kukába is dobtuk).

A jó gammából majdnem egyenesen következik, hogy az LG tévéje az árnyalatok megjelenítésével jól boldogul, de egy IPS-panellel szerelt tévétől igazából nem is vártunk volna mást.

Fényerő egyenletessége, betekintési szögek

Közhely, de igaz: minél vékonyabb egy LCD-tévé, annál valószínűbb, hogy a háttérvilágítás egyenlő elosztásáért felelős diffúzor nem teszi hatékonyan a dolgát. A gyártók is belátták ezt, ezért a tavalyi és idei LCD-tévék többsége már nem olyan vékony, mint a 2010-ben megjelent csodák – és ez szerintünk jól is van így. Ahogyan a lenti tesztképekből is látszik, az LG mérnökei tesztünk alanyánál egészen jó munkát végeztek, ami azért sajnos nem azt jelenti, hogy a 47LA740S mentes lenne a cloudingtól – de szerencsére csak egészen minimális mértékben figyelhető meg ez az anomália, oldalsó bevilágítás pedig szerencsére egyáltalán nincsen. Elvileg ez a megállapítás az 55 és 42 colos változatokra is érvényes, a 60 colos verzió azonban hátsó fényforrásokat használ, ami ebből a szempontból jellemzően problémásabb szokott lenni).

A betekintési szög alapján a 47LA740S mindenképpen jobban teljesít, mint a VA paneles társak (amelyeknél a kontraszt gyorsan csökken, és sokszor lilás elszíneződés is tapasztalható), azonban természetesen oldalról nézve a kép annyira nem kontrasztos, mint egy plazmatévénél. A polarizációs technológiából adódóan az viszont továbbra is érvényes, hogy 3D-ben a függőleges betekintési szög alacsony, a bal és a jobb szemnek szánt kép, ha a tévét nem szemből nézzük, gyorsan összemosódik.

Mozgóképfelbontás

Az IPS-panel a válaszidő tekintetében sem jelent rossz választást, főleg akkor, ha az LG még a scanning backlight eljárást is használja, amely, csakúgy, mint a tavalyi modelleknél ki sem kapcsolható. Bár az elektronika másodpercentként csak 100 képet számol ki, és így maga a panel is csak 100 képet jelenít meg, az LG 800 Hz-es MCI-t (Motion Clarity Index) adott meg a specifikációban, mivel a háttérfény villogtatása azt eredményezi, hogy egyetlen képkocka sincsen, amelyet teljes egészében látnánk – a tévé elektronikája a zónákat úgy villogtatja, hogy a képkockákat összesen nyolc fázisban látjuk, tehát az MCI800 valójában csak trükközés a számokkal. Egyébként a villogás sebessége annyira gyors, hogy a vibrálás szabad szemmel egyáltalán nem látható.

Az LG a TruMotion esetében (ez a 100 Hz-es képalkotás fedőneve) továbbra is a jól bevált metódust használja, azaz a technológia nemcsak ki- és bekapcsolható, hanem paraméterezhető is.Két szempontot vehetünk figyelembe: a kép folyamatosságát illetve az elmosódás csökkentését. A gyári profilok közül csak a Clear Plus módot érdemes megfontolni, amely minimális szappanopera hatás mellett egészen jól csökkenti az elmosdást – a tévé így akár 900-950 soros mozgókép-megjelenítésre is képes. Ha kikapcsoljuk a TruMotiont, akkor ez az érték 400 alá esik, ugyanakkor az továbbra is érvényes, hogy a filmek a legtöbb esetben nem teszik próbára az LCD-tévéket, így nagy általánosságban a TruMotion kikapcsolását javasoljuk. Kivéve, ha valaki nagyon sokat néz sportközvetítéseket.

Képminőség – 2D

Az SD felbontású adásokat az LG 47LA740S teljesen átlagos módon kezelte, ami elfogadható minőségű felméretezést, enyhén fakó színeket, viszont az eredeti részletek megőrzését és jó fényerőt jelent a gyakorlatban. Az igazság az, hogy ennél többet egyetlen LCD-tévé gyártónak sem sikerült még kihoznia készülékéből…

A nagyfelbontású tartalmakkal a 47LA740S is kivirul, ebben az esetben a tévé gyakorlatilag egyetlen szóvá tehető hibája a gyenge fekete és az ezzel járó gyenge kontrasztarány (legalábbis, ha a VA-paneles LCD-khez illetve plazmatévékhez viszonyítunk). Ezt leszámítva viszont minden a legnagyobb rendben: a részletesség mind a sötét mind a világos helyeken kiváló, a fényerő eloszlása egyenletes, bevilágítás a 21:9-es képarányú filmeknél sincs, és az elektronika ezúttal sem nyúl bele indokolatlanul a képbe. Ez utóbbi alatt azt értjük például, hogy a Blu-ray filmek esetében gyakran alkalmazott, un. film grain effektet nem érzékeli képzajként, így nem próbálja meg azt eltávolítani – néhány tévénél ez sajnos nem így van, és ez elég elkeserítő eredményt tud produkálni. A 47LA740S a 24p jelfolyamot kadenciahelyesen jeleníti meg, a képkockák ebben az esetben négyszer jelennek meg egymás után; és a tévé ugyanezt 3D-ben is tudja.

A gyenge feketére/kontrasztra visszatérve egyébként azt mondhatjuk, hogy ez általánosságban csak nagyon kevés filmnél okoz problémát. Az olyan alkotásoknál, mint mondjuk a szinte végig sötét helyszíneken játszódó Harry Potter széria legutolsó része, el kell fogadnunk azt, hogy cserébe azért, hogy a részleteket lássuk, a fekete nem igazán fekete, a filmek túlnyomó többségénél viszont a gyenge fekete a legtöbbeknek fel sem fog tűnni. Kompromisszumot még egy helyen kell kötnünk: ha sportműsort, mondjuk egy focimeccset nézünk, akkor el kell döntenünk, hogy TruMotionnel nézzük-e a programot vagy sem. Előbbi esetben a szappanopera hatással kell megbarátkoznunk, utóbbi esetben pedig kis mértékű elmosódással – de azt azért hozzátesszük, hogy az elmosódást tökéletesen az LG elektronikája sem tudja eltűntetni.

Képminőség – 3D

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a műsorszolgáltatók és a gyártók a 3D technológiát az „ilyen is volt egyszer” címkével látják el, legalábbis ami az otthoni szórakozást illeti. Ettől még a 3D valószínűleg nem fog kimaradni a jövő tévéiből, ugyanakkor nem várható, hogy a gyártók a jelenlegi megoldásoknál radikális fejlesztést hajtsanak végre. Főleg igaz ez az LG-re, akinek igazából sok indoka nincs is a fejleszétre; a gyártó a polarizációs technológiából már 2011-ben kihozta, amit lehetett, így túl nagy előrelépést sem a 2012-es sem a 2013-as modellek nem jelentettek illetve jelentenek.

Az LG (és más gyártók, az LG paneljeire épülő tévéi) az LCD-k között továbbra is a legjobb 3D élményt nyújtják, annak ellenére, hogy a polarizációs technológiával Full HD felbontású panellel Full HD 3D képet nem lehet megjeleníteni, így 3D-ben mindenképpen a részletesség csökkenésével kell számolnunk.

A dolgot nem is ragoznánk tovább, aki a részletekre kíváncsi, az olvassa el bármelyik tavalyi LG 3D tévé tesztünket, az ott leírtak a típusszám cseréjével gyakorlatilag érvényesek a 2013-as modellekre is.

Az LG a 47LA740S-hez négy 3D szemüveget és két DualPlay szemüveget ad – utóbbival azt lehet megoldani, hogy két felhasználó teljesen más képet lásson, ami a többszereplős játékoknál lehet nagyon hasznos. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy tesztünk alanya 2D-3D átalakításra is képes (használható, de távolról sem tökéletes eredménnyel), ráadásul ebben a modellben a térhatás erőssége is állítható.

PC/játékkonzol

Az LG tévéje alapesetben még kikapcsolt képjavítókkal is nagyon magas, 140 ms körüli input laggal rendelkezik, ám ez a játék mód kiválasztásával 24 ms-ra csökkenthető. Bár ez arra utal, hogy az elektronika elég sok képjavítást mindenképpen elvégez, erre a megjelenített képeken semmilyen közvetlen bizonyítékot nem találtunk. A 16:9-es képarány kiválasztásakor a tévé nagyjából 3 százalékos overscant használ, de ez az Eredeti méret beállítással eltűntethető; így természetesen pixelpontos megjelenítésre is van lehetőség.

Hangminőség

Az LG a 47LA740S-be 2.1-es hangrendszert szerelt, vagyis a tévé mélynyomót is tartalmaz. Ez sokat dob a hangzáson, egy-egy sorozatepizód simán nézhető a tévén, de aki komolyabb filmnézésben gondolkodik annak a külső hangrendszer használata továbbra is kötelező.