HTC One okostelefon teszt
Multimédia
A HTC telefonjai multimédiában mindig is erősek voltak, így az az igazság, hogy a HTC One funkcionálisan csak minimális pluszt hoz az elődökhöz képest; például azt, hogy az előlapra helyezett külső hangszóró zenehallgatás közben is tűrhető minőséget produkál. A felületek újrarajzolása azonban nem maradt el, így a HTC saját Zene alkalmazása is a Sense 5.0 többi részével harmonizáló külsőt kapott. A programmal a telefonon tárolt zenék mellett a 7digital online zeneboltból vásárolt tartalmakat is elérhetjük (illetve természetesen vásárolni is tudunk), valamint a TuniIn Radio internetes csatornáit is. A zenék természetesen többféle szempont alapján listázhatók (album, előadó, zeneszám).
A SoundHound a zeneszámok „hallás utáni” felismerésére képes, találat esetén pedig információkat is kérhetünk a dalról, valamint kereshetünk dalszövegre illetve kapcsolódó YouTube videókra is. A zenelejátszóhoz nem tartozik equalizer, viszont a beatsaudio a (sztenderd) menüből aktiválható. A HTC-től megszokott módon a zene widget a lezáró képernyőn is látszik – és természetesen használni is tudjuk itt. A beállítások között a hálózaton elérhető DLNA klienseket is megkereshetjük, illetve csatlakoztathatunk Bluetooth hangszórókat is. Akinek esetleg nem jönne be a HTC-s Zene, annak jó hír, hogy a Google-féle Play Zene is megtalálható a HTC One-on.
Az FM-rádió szépen teszi a dolgát; nincs benne túl sok opció, de éppen ezért könnyű kezelni. A szoftver az RDS információkat is kezeli természetesen, és innen is használható a SoundHound – aminek, valljuk be őszintén, itt van igazán értelme, nem a zenelejátszónál.
A képnézegetéshez használható galéria 6×4-es elrendezésben mutatja a képeket, igazi extra funkciója nincsen, hacsak az nem, hogy aláfestő zenével diavetítésre is képes, valamint a telefon összes létező megosztási funkcióját ki tudja használni. Az appal a fényképezőgéppel készített fotók mellett a Flickr és Facebook albumokat, valamint a telefonon lévő összes képet is megnézhetjük. A galéria segítségével nyithatjuk meg a telefonon lévő videókat is; a One minden fontos formátumot kezel, és akár a 1080p felbontású videókat is támogatja. A Full HD videók a kijelzőn gyönyörűen mutatnak.
Fényképező
Fontos, hogy a szerkesztőségünkben járt HTC One-on még nem az a kameraszoftver futott, amelyik majd a piacon elérhető modelleken megtalálható lesz – a mobilt a terveink szerint később, a piaci megjelenést követően újból elkérjük majd, és a fényképezőt le fogjuk tesztelni még egyszer. Az alább leírtakat kérjük ennek megfelelően kezelni!
A HTC One egyik legérdekesebb tulajdonsága az Ultrapixel technológiát is felvonultató, de csak alacsony, 4 MP-es felbontású képek készítésére alkalmas fényképező. Az alapelgondolás szerint a mérnökök a szenzorméret megtartása mellett a képpontok méretét növelték meg drasztikusan, 230 százalékkal: a nagyobb terület több fényt, a több fény kisebb zajt, a kisebb zaj pedig, végső soron, jobb képminőséget eredményez. A HTC emellett egy optikai képstabilizátort is szerelt a One-ba (ezzel a Lumia 920 után a második mobil lett ilyen szolgáltatással), és csiszolt a képfeldolgozó algoritmuson. Egy dolog azonban nem változott: az optika, helyhiány miatt, még mindig nagyon kevés fényt tud csak beengedni. Viszont ezzel együtt is tény, hogy a HTC két fontos, a fényképek készítésében meghatározó szerepet játszó tényezőt javított, miközben csak egyet, a felbontást csökkentett. A kérdés tehát az, hogy mindez mire elég.
Az első tesztfotók nagyon nem tetszettek, de gyorsan megállapítottuk, hogy alapvetően a túlzott képélességgel van a probléma, amelyet az okoz, hogy az alapbeállítások szerint a fényképező (5-ből) 2-es fokozaton élesítette a képeket. Amint ezt kikapcsoltuk, látványos javulást értünk el, normál megvilágítás esetén képzaj gyakorlatilag nem volt, a részletesség és a vonalélesség pedig teljesen rendben volt. Az igazság az, hogy amennyiben a HTC One ezt a minőséget 8 MP-es vagy nagyobb felbontás mellett hozza, azt mondjuk, hogy a kamera tökéletes. Így viszont nem lóg ki a sorból felfelé, vagy legalábbis nem túlságosan: egy 12 MP-es fotót 4 MP-re leméretezve a HTC One képminőségéhez hasonlót azért más telefonokkal is lehet érni – hangsúlyozzuk, jó megvilágítás esetén. A készülék gyenge fényviszonyok esetén viszont kiválóan teljesít, más mobilokkal ellentétben nem kell a képet használhatatlanná tévő zajosodástól vagy bemozdulástól tartanunk csupán azért, mert szobában, lámpafénynél készítünk egy képeket. Emellett a HTC One-nal nem lehetetlen küldetés az sem, ha esti utcai fotókat szeretnénk lőni.
A HTC One esetében a 4 MP-es felbontás egészen pontosan egyébként 2688×1520 pixelt jelent, tehát a képek nem 4:3-as vagy 3:2-es képaránnyal készülnek, hanem a videókhoz igazodva 16:9-es fotókat lehet készíteni. Csúcsmodellhez illó módon a videózás és a fotózás akár szimultán is művelhető. A HTC a fényképező felületét is cserélte, amely egyrészt szebb külsőt, másrészt több opciót is jelent. A rendelkezésre álló opciók közül érdemes kiemelni az arcfelismerést, a panoráma funkciót, a burst felvételi módot, az optikai képstabilizátort és a HDR módot – ez utóbbi azonban annyira talán nem működik hatékonyan, mint kellene, legalábbis a fotók nekünk több esetben is beégtek. A kamerával kapcsolatban további plusz, hogy nagyon gyorsan indul, valamint, a profi gépekhez hasonlóan állítható a képélesítés-színtelítettség-kontraszt hármasa is – az viszont lerontja az összképet, hogy dedikált exponáló gombot nem kapunk.
Videók esetében a legnagyobb felbontás a Full HD, ezt vagy a 720p-s részletességet kiválasztva kiváló minőségű felvételeket készíthetünk. A kamerát igazán a HDR, a gyorsított illetve a lassított felvételi opciók teszik érdekessé; 720p-s részletesség mellett például 60 fps-sel is rögzíthetünk. A lassított felvétel esetében a valós rögzítési sebesség még ennél is nagyobb, de lejátszáskor marad a 30 fps – a felbontás pedig 768×432 pixelre csökken.
A HTC kamerájával kapcsolatban az Ultrapixel mellett a másik nagy újdonság a Zoe, amely a fotókészítést és a videokészítést kombinálja okosan: Zoe esetén az exponálás előtt 1, utána pedig 3 másodpercnyi videót, és összesen 20 fotót készít a telefon. A képekből természetesen kiválasztható a legelőnyösebb, de arra is van mód, hogy minden képet megtartsunk, vagy, hogy a sok közös képből egy „tökéletes” végeredmény készüljön. Mondjuk egy olyan, amelynél senki sem sétál el a megörökített szobor vagy éppen épület előtt. A HTC elsősorban a közösségi életet lendítené fel ezzel a szolgáltatással, így a Zoe nemcsak a telefonon, hanem a vállalat saját szerverein is „él”; az elkészített képeket a HTC saját szerverei segítségével lehet megosztani. A dolog előnye az, hogy így biztos, hogy mindenki meg tudja nézni a fotókat/videókat, hátrány viszont, hogy a HTC csak korlátozott ideig tárolja a feltöltött anyagokat. A mobil bejelentésekor 30 napos tárolásról volt szó, de információink szerint ezt végül 180-ra emelt a tajvani vállalat.
Internet
A HTC böngészéshez adja egyrészt a Chrome-ot, amely az Android 4.1 óta a hivatalos böngészője az Androidnak, de emellett megkapjuk a HTC „saját” szoftverét is. A Chrome előnye a szinkronizálás lehetősége, utóbbi viszont a Flash tartalmakat is kezeli, és képes a sorokat is újratördelni. Az 1920×1080 pixeles felbontás, talán mondanunk sem kell, minden oldal számára elegendő, a betűk rajzolata pedig gyönyörű – és a HTC telefonján nem volt gond a betűmérettel sem, a mobil mindig olvasható méretűre nagyította a fontokat.
Ahogyan azt egy mai csúcsmobiltól elvárhatjuk, a HTC One hardvere a weboldalak renderelésekor szinte meg sem izzad, a megjelenítés sebessége jóformán csak az internetkapcsolat sebességétől függ, a nagyítás, kicsinyítés vagy az összetettebb site-ok megjelenítése pedig nem okoz problémát.
Összegzés
A HTC, ismét, megalkotta a tökéleteshez legközelebb álló mobilt. A HTC One külsőre nagyon rendben van, hardvere brutálisan erős, kijelzője pedig úgy hozza a Full HD felbontást, hogy közben a HTC nem ment el az 5 colos képátlóig – ennek is köszönhető, hogy a csúcskészülékek között a HTC One a legkeskenyebb. A dizájnt illetően legfeljebb apróságokba lehet belekötni, a szoftver tekintetében viszont még apróságokba sem. A HTC Sense 5.0-t ugyan az alapoktól újrarajzolta a HTC, de az egységes, logikusan használható felület továbbra is az etalon szerepét tölti be – a Sense 5.0 úgy lett sokkal látványosabb a Google Holonál, hogy közben a letisztultságot és a Google tervezési irányelveit is sikeresen megtartotta. A Blinkfeed nem biztos, hogy mindenkinek a kedvére lesz, de használni nem kötelező.
A kamera sem rossz, de a 4 MP-es felbontás kicsit kevésnek tűnik. Bár arra bőven elég, amire egy mobilt használunk (fotók interneten történő gyors megosztására), sajnos az a helyzet, hogy a felhasználók általában a számokra figyelnek, és azt veszik majd le: 8-10-12 Mpixel jobb, mint 4. A HTC fényképezője, a felbontást nem számítva, jól teljesít, rossz megvilágítás esetén és/vagy sötétben pedig egyenesen remek. Ha mindent egybeveszünk, akkor könnyen kijön, hogy a HTC One egyelőre minden szempontból 2013 legjobb telefonja – viszont a múltbéli tapasztalatok alapján a siker elsősorban nem ezen fog múlni, hanem azon, hogy a HTC végre hajlandó lesz-e elég pénzt áldozni a marketingre.
A HTC One-t a HTC-től kaptuk tesztelésre, ára a hazai megjelenéskor kb. 200 000 forint körül alakul majd.
