Kipróbáltuk: Raspberry Pi (XBMC-vel)

A szoftverváltozatok bemutatása előtt egy dologra kell még kitérnünk. A Raspberry Pi két változatban kapható. Az A és a B változat közül az előző oldalon leírtak a B változat második generációjára vonatkoznak. Az A verzió kevesebb csatlakozási lehetőséget és kisebb memóriát, míg a B verzió első generációja csak 256 MB memóriát tartalmaz. Nem próbáltuk ugyan a másik két változatot, de médialejátszónak mindenképpen az általunk is megnézett B modell második generációs változatát ajánljuk, a másik kettő inkább olyan feladatok megoldására lehet alkalmas, ahol kisebb memória és kevesebb csatlakozási lehetőség is elégséges (csak 1 db USB csatlakozó, nincs Ethernet csatlakozó rajta).

Előre kell bocsátanunk, hogy a három szoftverváltozat között meglepően kevés különbséget találtunk. Bár sebességben is van köztük némi eltérés, a leglényegesebb eltérések a telepítés menetében és az XBMC mögött húzódó operációs rendszer paraméterezésének módjában rejlik. Az XBMC mindhárom esetben lényegét tekintve ugyanúgy működik, bár a próbákon még nem mind a három rendszer kínálta a legfrissebb, most megjelent XBMC verziót (v12 Frodo).

A telepítés lényege mindhárom esetben, annyi, hogy egy működő számítógépen kell bootolható állapotba hozni egy SD kártyát, majd erre fel kell másolni az adott változat operációs rendszerének és az XBMC-nek az alap fájljait. Ez alapvetően nem egy nehéz feladat, de ha a fejlesztők túlbonyolítják, akkor az elveheti a számítástechnikában járatlan felhasználók kedvét a próbálkozástól. Ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy ez jól és egyszerűen működjön.

OpenElec

A legbizalomgerjesztőbb elsőre az OpenElec megoldása volt. A visszafogottan elegáns logó és a jól összeszedett profi honlap összeszedett rendszer képét mutatja az érdeklődő felé, ezért ezzel kezdtük az ismerkedést. Az OpenElec nem kimondottan Raspberry Pi-ra készített XBMC rendszer, így a Raspberry Pi mellett Nvidia Ionos gépekre, komolyabb Intel processzoros HTPC-kre és több egyéb platformra, köztük az első generációs Apple TV-re is van optimalizált változat belőle.

A telepítése Linux alatt a legegyszerűbb, de a hasonló gyökerekkel rendelkező OS X alatt sem sokkal bonyolultabb. Mindkét esetben a konzolon kell a megfelelő parancsokat kiadnunk. A grafikus felületen kattintásokkal megoldható Windowsos telepítés látszólag kényelmesebb, de több lépésből áll, így mi egy kicsit macerásabbnak éreztük. Mikor mi próbáltuk, akkor OpenElec az XBMC 12-es verziójának végleges kiadása előtti utolsó, RC3 verziójával volt elérhető.

A telepítés után az SD kártyán (bár Mac és Windows rendszereken nem látszik), egy komplett működő rendszert találunk, amit a Raspberry Pi-ba téve azonnal indíthatunk. Alig egy perces bootolás után már nézhetjük is a csatlakoztatott USB-s eszközről vagy a netről a filmeket (persze a forrást ki kell még választani, ahogy minden XBMC esetén). Az OpenElec (és a másik két csomag is) gond nélkül felismerte a billentyűzetünket a benne lévő touchpaddal együtt, ahogyan az infrás távirányítót és még az Edimax EW-7811Un típusú WiFi adapterünket is. Hálózatra csatlakozva mind vezetékes, mind vezeték nélküli kapcsolat esetén megkapta az IP címét, így azonnal elérhetővé váltak a NAS-on tárolt anyagok is.

Az OpenElec képernyőjén a magyar nyelv kiválasztása után helyesen jelennek meg a magyar menü ékezetes karakterei is, ami sajnos még mindig nem magától értetődő dolog (persze nem is biztos, hogy ildomos egy ilyen ingyenes rendszernél ilyet elvárni). Az operációs rendszer beállításait az OpenElec fejlesztői a Rendszer menü OpenElec menüpontja mögé rejtették. A beállítás bár nem annyira részletes és mindenre kiterjedő, mint pl. a Raspbmc esetén, de tulajdonképpen minden beállítható itt is, amire szükségünk lehet.

Bár elsőre impresszívnek tűnt, az 54 mp-es bootolási idővel az OpenElec a mezőny leglassabb megoldásának bizonyult.

XBian

Az XBian jól kinéző honlapja azt az érzetet kelti, hogy ez a projekt elsősorban egy programozói közösség munkájának az eredménye, ennek ellenére a telepítése nagyon egyszerű. Windows és Mac platformon, ahol a felhasználók leginkább a kattintás alapú grafikus felületekhez vannak szokva, az XBian az XBMChub telepítő alkalmazását ajánlja (Linuxon manuális telepítés a megoldás). Ezzel a programmal egyébként a harmadik versenyző, a Raspbmc is feltelepíthető. A programocska egyetlen hibája, hogy a művelet elindítása után csak annak befejezésekor ad életjelet magáról, a két esemény között pedig hosszú percek telnek el teljes bizonytalanságban.

Az XBian az első indításkor (már a Raspberry Pi-ban) újraméretezi az SD kártyán lévő partíciót, de ezt leszámítva a rendszer további telepítést nem igényel, így az első bootolásnál internet kapcsolatra sincs szükség; nagyjából két perc után használatra kész rendszert kapunk. Az XBian sem kérdezi meg az első indulásnál a felhasználói felületen használandó nyelvet, így azt a menüben kell kiválasztani. Sajnos a magyar karakterekkel némi gondja van a rendszernek, mert például a főmenű csupa nagybetűs menüpontjainál az ékezetes betűk kisbetűvel jelennek meg, ami egy kicsit furcsa.

Ez a ROM kikapcsolásnál nem kapcsolja le teljesen a rendszert, hanem parancssorra vált, ahol elérhető a rendszer beállítási menüje. A három közül ez az egyetlen megoldás, ahol nem az XBMC részeként jelenik meg a OS beállító felülete. Persze ez alapvetően nem probléma, de a Linuxtól idegenkedőket ez a megoldás biztosan meglepetésként éri. A kezelőfelület egyébként nagyon részletes, még a linux kernel is cserélhető a rendszer alatt, bár nem vagyunk biztosak abban, hogy ennek van bármi gyakorlati haszna.

Az XBian a Raspberry Pi platform leggyorsabb XBMC verziójának hirdeti magát, amit a próbák során nem sikerült egyértelműen igazolnunk. 44 és 49 mp közötti indulási időket mértünk, ami jóval gyorsabb ugyan az OpenElecnél, de nem volt mindig gyorsabb a Raspbmcnél. Ráadásul a bootolás során látható linuxos üzenethalmaz sem túl elegáns egy nappaliban.

(Az XBian szöveges konfigurációs felületéről nem készítettünk képernyőmentést, az XBMC felülete pedig teljesen szabványos.)

Raspbmc 1.0

A teszt idején ez volt az egyetlen rendszer, aminél már elérhető volt a végleges, 12-es verziójú (Frodo) XBMC. A Raspbmc egy 19-éves angol srác által erre a feladatra és hardverre optimalizált Debian rendszer, ami bármilyen debianos csomaggal szabadon bővíthető. Windows rendszeren egy grafikus felületen futó telepítő alkalmazás, Macen és Linuxon egy python szkript intézi a telepítést. A folyamat gyorsan le is fut, aminek eredménye egy Raspberry Pi-on bootolható rendszer, a hátránya hogy a folyamatot a Raspberry Pi-on kell folytatni. A telepítés második fázisában ennél a rendszernél internet kapcsolatra is szükség van, de teljesen önállóan, külső beavatkozás nélkül 15 perc alatt végez a telepítő (gyengébb internet kapcsolatnál nyilván tovább tart a folyamat). Első indulásnál a Raspbmc nagyon intelligensen nyelvválasztó képernyővel fogad, ami után már a kiválasztott nyelven (esetünkben magyarul) indul újra, és a magyar nyelvű feliratok megjelenítésével sem volt gond. A másik két rendszerhez hasonlóan a perifériák felismerése sem jelentett problémát.

Az operációs rendszer kezelőfelülete a Programok menüpont alá került (de a főmenü alatt bármikor elérhető), és a három közül a legtöbb opciót kínálja. A hálózat és az egyéb szolgáltatások (FTP, Samba, SSH) bekapcsolása mellett a Raspberry Pi túlhajtására is lehetőséget biztosít. Kimondottan szimpatikus megoldás, hogy az MPEG2 videó és VC1 hang dekódolásához a Raspberry Alapítványtól külön megvásárolható licencek kódjai itt a felületen is beírhatók. A Raspbmc másik pozitív szolgáltatása, hogy képes önmagát automatikusan frissíteni, így a rendszer külön beavatkozás nélkül is folyamatosan naprakészen tartható.

Az indulás folyamata az XBianhoz hasonlóan nem mindig azonos ideig tartott. A leggyorsabb esetben 42 mp alatt elindult, de volt, hogy 51 mp-et is várni kellett rá. Nem tragédia, de emiatt nem lehet egyértelmű győztest hirdetni.

Raspberry Pi mint XBMC médialejátszó

A Raspberry Pi-t már a bejelentésekor nagyon megkedveltük és a valóságban sem okozott csalódást. Előfordul ugyan, hogy néha-néha megakad egy pillanatra, de ez egyrészt nem jellemző, másrészt a fejlesztők dolgoznak rajta, hogy ez megváltozzon. Harmadrészt pedig úgy tűnt, hogy ez inkább hálózati, mintsem teljesítménybeli probléma eredménye. A Pi legbosszantóbb hibája talán a filmek indulásakor és leállásakor hallható pattanó hang.

A Raspberry Pi esetén legfontosabb figyelemfelkeltő elem a rendkívül alacsony ár, hiszen 35 dollár egy FullHD-s (1080p) lejátszásra képes médialejátszóért (ami azért másra is megtanítható) szinte semmi. Érdemes viszont a teljes rendszer árával számolni, ha tisztábban akarunk látni, hiszen a szükséges kábelekkel, memóriakártyával, távirányítóval, WiFi adapterrel és külső műanyag burkolattal könnyen 100 dollár fölé jutunk, amiért már Apple TV és más profi médialejátszó is kapható. Persze azok másra nem jók, és azokon többnyire nem az XBMC fut, de cserébe készen jönnek és általában stabilan üzemeltethetők. A Raspberry Pi egyik előnye, hogy segítségével a régi katódsugárcsöves tévék is olcsón okosíthatók, persze ilyenkor elvész a Full HD felbontás támogatásából eredő minden előny.

Óriási húzás volt mindenesetre a Raspberry Alapítványtól ennek az olcsó számítógépnek a megépítése és piacra dobása, amit az is kiválóan jelez, hogy azóta már alig van olyan hónap, hogy ne jelennének meg hasonló, de egyre erősebb hardvert kínáló versenytársak (persze többnyire magasabb áron). Médialejátszáshoz a három kipróbált rendszer közül mi a Raspbmc-t javasoljuk.