Sony XPERIA J okostelefon teszt

Hardver

A Sony a legtöbbet egyértelműen a hardveren spórolta, ami, ahogyan arra később ki is térünk, a teljesítményt is erősen befolyásolja. A rendszerchipet a Qualcomm szállította: az MSM7227A viszont sajnos semmilyen szempontból sem nevezhető kurrens, főképpen pedig időtálló megoldásnak. A lapka nem egy mai darab, ezt egymagos felépítése és 1 GHz-es órajele is mutatja. A grafikus mag, ha lehet, még régebbi, az Adreno 200 mai szemmel már mindenképpen a leglassabb megoldások közé tartozik, így biztosan lesznek olyan játékok, amelyekkel a mobil nem remekel majd. A helyzetet nem menti meg a memória mérete sem, amely csupán 512 Mbájt. A belső memória mérete viszont elegendő: a 4 Gbájtos tárhelyből az alkalmazások telepítésére 2 Gbájt áll rendelkezésre (a többit a rendszer foglalja el). Persze, ha komolyabb zenehallgatást tervezünk, akkor egy microSD-kártyára is szükségünk lesz. A teljesítménytesztekben a telefon ilyen előzmények mellett értelemszerűen csak átlagos teljesítményt nyújtott.

A kijelzővel viszont elégedettek lehetünk: a 480×854 pixeles felbontás a 4 colos képátlóval még éppen elegendő, a színek és a betekintési szögek és a fényerő pedig teljesen rendben vannak.

A kommunikációs adaptereknél sajnos megint érződik, hogy a költségeket alacsonyan kellett tartani; a HSPA adapter sebessége csak 7,2/5,76 kbps, és a Bluetooth is csak 2.1-es. A WiFi adapter természetesen az n-es hálózatokra is képes csatlakozni, és van A-GPS, FM-rádió, és néhány szenzor (közelségérzékelő, gyorsulásmérő és digitális iránytű), azonban az NFC kimaradt a mobilból. Mi a Gorilla Glass helyett inkább erre költöttünk volna…

A mobil tudásához és méretéhez képest nehéz: a 124,3×61,2×9,2 mm-es mérethez ugyanis 124 grammos tömeg társul.