Samsung Series 9 (2012) notebook teszt

Belső

Nemcsak a külső, hanem a gép belső világa is teljesen megújult. A legfontosabb változás, egyben előrelépés az, hogy a Samsung már az Ivy Bridge platformra építkezett, és a gép lelkét egy Intel Core i5-3317U jelzésű pocesszor jelenti, 1,7 GHz-es névleges és 2,6 GHz-es maximális órajellel, 3 Mbájt cache-sel. Ennek maximális TDP-je 17 watt, ami nem rossz eredmény, hiszen jelentős teljesítménynövekedés mellett tudta az Intel a Sandy Bridge processzorok energiaszintjét tartani.

Szintén fontos újdonság, hogy a kijelző immáron nem TN panel, hanem a Samsung költséghatékony, de szép színekekkel és kiváló betekintési szöggel rendelkező PLS panelt használ – apróságnak tűnik, de valójában nem az, egy ilyen árkategóriában lévő géptől minden tekintetben sokat várunk el, az előző modell pedig a kijelző terén nem brillírozott. A részletes specifikációkat szokás szerint táblázatba rendeztük:

Teljesítmény

A gép teljesítményére sok szót nem igazán érdemes vesztegetni, a Core i5-ös processzor, a 4 Gbájt memória és a 128 Gbájtos SSD garanciát jelent arra, hogy a Series 9 sebessége szinte minden feladathoz elegendő lesz. A szinte természetesen csak azért szerepel az előző mondatban, mert az integrált grafikus vezérlő ahhoz nem elég gyors, hogy a legújabb játékokat is akadozásmentesen futassuk a gépen, 3D Mark alatt 5011 pontot mértünk. Meg lehet persze próbálkozni a legújabb címekkel is, de a felbontást és a részletességet is alaposan lejjebb kell venni, ha 20-25 fps körüli sebességet szeretnénk elérni. Fentiek annak ellenére megállják a helyüket, hogy a PCMark Vantage eredményekből kiindulva a gép nem tartozik a legerősebb konfigurációk közé, sem a teljes piacot, sem csak az ultrabook gépeket nézve.

Az SSD természetesen villámgyors: bár kicsit furcsa, hogy a Samsung nem saját meghajtókat használ, a teljesítményt ez nem igazán befolyásolja. Az SSD olvasásánál 497, írásnál 306 MB/s-os tempóra volt képes.

Kijelző

Sok notebooknak a kijelző a gyenge pontja, azonban a Samsung mindent megtett annak érdekében, hogy a második generációs Series 9 esetében ez ne így legyen. Már önmagában az nagy plusz, hogy a beépített panel nem fényes, de a legjobb dolognak azt tartjuk, hogy TN helyett PLS panelt kapunk. Ez ugyan színek tekintetében még nem annyira jó választás, mint egy IPS panel, azonban egy TN-panelhez viszonyítva az előrelépés hatalmas, és nemcsak azért, mert szebbek a színek, hanem azért is, mert a betekintési szög minden irányban 178 fokos. Kevés idegesítőbb dolog van annál, mint amikor a notebook kijelzőjét csak egy szögből lehet nézni, ha nem akarjuk, hogy a színek szétessenek – a Samsung N900X3C esetében ilyen élményünk biztosan nem lesz. A kijelzővel kapcsolatban a harmadik plusz az erős háttérvilágítás, amely 60 százalékos teljesítmény mellett tudja hozni egy átlagos notebook 250 cd/m²-es fényerejét, maximumon járatva pedig 400 cd/m²-t „tud”, ami bőven elég akár ahhoz is, hogy a notebookot a szabadban használjuk.

A teljesség kedvéért a notebook színhelyességét is lemértük (60%-os fényerő mellett). Az eredmény ugyan nem túl jó, de mivel nem profi felhasználóknak szánt notebookról van szó, ezt nem róhatjuk fel a Samsungnak – e tekintetben a Series 9 átlagosnak mondható. Már csak azért is, mert a lefedett színtartomány az sRGB színtartománnyal a notebookok többségénél köszönőviszonyban sincsen.

Aki szeretné, az természetesen a notebookot szinte tökéletesre is bekalibrálhatja – ez az állapot látható a második képen –, de erre csak műszer segítségével van módunk.

Üzemidő

A gép fogyasztása saját méréseink szerint az aktuális terheléstől és a fényerőtől függően 4-19 watt között alakul, ehhez mérten a négycellás akkumulátor 40 Wh-ás kapacitása nem tűnik túl nagynak, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az elődben 46 Wh-ás telep működött. Már látatlanban is azt mondtuk, hogy jobb lett volna, ha a Samsung inkább bevállal plusz 50-100 grammot, és nagyobb kapacitású akkut használ.

Minimális terheléssel, kikapcsolt WiFi-vel és 30 százalékos fényerő mellett a notebook 7,5 órát bírta, bekapcsolt WiFi adapterrel, alacsony terheléssel (szövegszerkesztés, netezés) pedig 6 órát tudtuk használni. Filmnézéssel (HD tartalom, WiFi ki, fényerő 30%) 4,5 órát működött a Series 9, ha viszont a fényerőt a maximálisra állítjuk, és teljes terheléssel használjuk a gépet, akkor alig több, mint 2 óra alatt le tudjuk meríteni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Samsung 400 cd/m² fényerejű kijelzője az átlagosnál sokkal fényesebb, ami mindenképpen pozitívum, és adott esetben akár azt is lehetővé teszi, hogy a fényerőt még alacsonyabbra vegyük.

A teljesen lemerített (10%-os töltöttségű akkuk) a notebook használata közben és kikapcsolt állapotban is nagyjából 2,5 óra alatt tudjuk feltölteni, ha használjuk is a gépet, akkor a töltés kb. 10 perccel tart tovább csupán.