Panasonic ST50 (TX-P42ST50) 3D plazmatévé teszt

Belső

A Panasonictól már megszokhattuk, hogy minden évben új panelt mutat be, és ez nincs másképpen 2012-ben sem; a 15. generáció a NeoPlasma Black nevet kapta. A panel az előző generációkhoz hasonlóan természetesen továbbra is 600 Hz-es képfrissítést alkalmaz, azonban a gyártó megváltoztatta a képfrissítési jelölését, és az ST sorozatot 2000 Hz-es jelzővel (2000 Hz Force Field Drive) illeti. Az elnevezés abban az értelemben csalóka, hogy a panel semmiképpen sem jelenít meg 2000 képet másodpercenként, ez az érték csupán csak elméleti, és azt jelzi, hogy a 0,0005 ms-os válaszidőt alapul véve elméletileg ennyi képkocka megjelenítésére volna lehetőség. A Panasonic lépése ugyanakkor maximálisan érthető, ha figyelembe vesszük, hogy az LCD-tévék gyártói manapság 800-1000 Hz-es értékekkel dobálóznak, hiszen valahol a képfrissítési frekvencia hivatott kifejezni azt, hogy egy-egy készülék mennyire alkalmas mozgóképek megjelenítésére. És, mivel iparági szabvány nincsen, a gyártók időről időre egymásra kell, hogy licitáljanak.

A GT és az ST széria tévéi pontosan ugyanazt a panelt használják, a képminőség ennek ellenére biztos, hogy nem lesz azonos, mert a GT50-es és ST50-es sorozatok más elektronikát kaptak – természetesen a GT sorozatba került a fejlettebb modul. Mivel tud a TX-P42ST50 nála kevesebbet? Egyrészt színenként 8192 helyett csak 4096 árnyalat megjelenítésére képes – ez a gyakorlatban senkinek nem fog feltűnni. Másrészt az ST sorozat modelljeiből hiányzik a Smart VIERA Engine Pro, a Pure Image Creation, az arcretusálás illetve a 1080p Pure Direct – ezek elvileg a képminőséget hivatottak javítani, de korántsem biztos, hogy hiányozni fognak, mert a legtöbb esetben képjavítók nélkül a legszebb, legtermészetesebb a tévék képe.

A szokásos képjavítók természetesen azért rendelkezésre állnak, az elektronika az IFC bekapcsolásával másodpercenként például 100 képkocka megjelenítésére képes, támogatja a 24p-t, és van 3D is. Fontos eltérés ugyanakkor, hogy a THX tanúsítványt a TX-P42ST50 nem kapta meg.

A tévé első bekapcsoláskor megkérdezi, hogy otthon vagy üzletben szeretnénk-e használni. Itt mindenképpen az otthoni beállítást kell választanunk, ha természetes színeket szeretnénk. A TX-P42ST50 elektronikája az elődöknél megszokott színprofilokat támogatja; van dinamikus, normál, játék, mozi és True Cinema üzemmód – a teljes szabadságot adó profi (ifsccc) módok azonban hiányoznak.

Az alapbeállítások szokás szerint nem mutatnak túl jó képet, a dinamikus és a normál színprofilok esetében sem a képélességgel, sem a gammával nem voltunk megelégedve. A THX módot a menüben ezúttal a True Cinema helyettesíti, ezt kiválasztva elvileg nem kell a beállításokkal babrálni ahhoz, hogy színhelyes képet kapjunk. Sajnos a mérések alapján kiderült, hogy a színkezelés nem tökéletes – ezen ugyanakkor nem lepődtünk meg, mert sem a tavalyi 3D-s modelleknél, sem a GT50-es szériánál nem tudta a színkezelést tökéletesen megoldani a Panasonic. A tesztpéldányunknál a vörös komponens minimális alulszaturáltsága volt jellemző, azonban valószínűleg csak azért, mert teljesen új tévét kaptunk tesztre, amely ráadásul nem volt nálunk túl sokáig, így a 100 órás bejáratási cikluson nem sikerült túljutni – a vörös alulszaturáltsága ugyanakkor folyamatosan mérséklődött, így valószínűleg gyorsan meg is szűnt volna.

Mindezek ellenére a legjobb beállításokat a True Cinema mód kiválasztásával kaptuk, összességében jobb eredményt a kalibrátor illetve a tesztlemez használatával sem sikerült elérni; főleg amiatt voltunk kissé csalódottak, hogy a gammát nem tudtuk teljesen helyrepofozni. Ez főleg azért érdekes, mert az ST50-es tévékben a korábbihoz képest sokkal több a beállítási lehetőség, módosítható a gamma (kétpontos beállítási lehetőséggel) és a fehéregyensúly is. True Cinema módban 6100K-s színhőmérsékletet, 83 cd/m²-es fényerőt, 2,1-es gammát és 3,9-es átlagos deltaE-t kaptunk. Ez utóbbi azért nem annyira rossz adat, a megjelenített és az elvárt színek között az eltérés csak egészen minimális). A fekete fényereje 0, 01 cd/m² volt, ami 8600:1-es kontrasztot eredményezett, szinte majdnem pontosan ugyanannyit, mint a 42 colos GT50-es tévénél mértünk, ami alátámasztja azt, hogy maga a panel ugyanaz korábbi és mostani tesztalanyunk esetében.