Sharp LE830 (LC-40LE830E) 3D LCD-tévé teszt

Menü, távirányító

A tévé menürendszere nem változott a tavalyi felsőkategóriás modellekhez képest. Bár a Sharp a Philipsszel közösen egy, a Philips tévék menüjére nagyon hasonló, de azzal nem azonos menüt is kidolgozott a középkategóriás tévék számára, az LE830-as széria a profiknak szánt, képbeállítási opciókkal telepakolt verziót kapta meg. A menü a többi gyártó menüjétől nagyon eltérő felfogásban készült, inkább hasonlít számítógépes menüre, mintsem egy tévé kezelőfelületére. Ezzel együtt nem nehéz benne eligazodni, viszont az sajnos hátrányként jelentkezik, hogy a legfontosabb beállítások megváltoztatásához is elég sokat kell mászkálni benne.

Ami viszont mindenképpen pozitívum, az az, hogy a fent található menücsoportok és a jobb oldalt lévő opciók listája mellett a tévé élőképe elég nagy méretben látszik, így egyrészt akkor sem maradunk le a történésekről, ha éppen a menüben turkálunk, másrészt folyamatosan látjuk, hogy az aktuális paraméter megváltoztatása hogyan befolyásolja a képminőséget. (Kivéve a képélességnél, mert ott az összenyomott méret miatt a változás nem a valós körülményt mutatja.)

A menüben minden olyan paramétert megtalálunk, ami az LE830 képminőségének testre szabásához szükséges lehet, arra viszont oda kell figyelni, hogy a konkurensek modelljeivel ellentétben a Sharp LC-40LE830E a gyári színprofilokat nem tudja bemenetenként tárolni – erre csak a felhasználói módban van lehetőségünk. Az alapvető paraméterek mellett az elsődleges és másodlagos színeket is korrigálhatjuk, van 2 és 10 pontos gamma illetve színtartomány korrekció is. Ez utóbbi újdonság, tavaly még a 9-es széria sem kapta meg ezt a fícsört.

Extrák

Az LE830-as széria extra szolgáltatásait a tavalyi 9-es szériától örökölte, így a tévébe nemcsak médialejátszó, hanem internetes funkciók is kerültek.

Médialejátszó

Az egyik legnagyobb kérdés az volt, hogy a Sharp vajon mennyit fejlesztett a tavaly bemutatott médialejátszón – a válasz sajnos az, hogy nem túl sokat, amiben a legfájóbb az, hogy a támogatott formátumok listája nem bővült. Ha a tévéhez USB sticket csatlakoztatunk, akkor a médialejátszó kezelőfelülete automatikusan elindul.

Külsejét tekintve a szoftver nem rossz: a főképernyő igényes kialakítású, a három főkategória, a videók, zenék és képek elérésére szolgáló ikonokat tartalmazza. A fájlkezelés merőben eltér a szokásostól: a mappák egy felső sávban kaptak helyet, középen pedig az éppen kiválasztott mappa tartalma látható, csak fájlnévvel (és kiterjesztéssel), előnézeti kép nélkül. Az érdekes a dologban az, hogy a rendszer kisimítja a mapparendszer hierarchikus elrendezését, így például a teszt USB sticken a főkönyvtár, a Videos SD és a Videos HD-ben lévő további mappák egymás mellett látszanak.

A tévé az MKV-kat elvileg le tudja játszani, de képet csak akkor kapunk, ha tömörítéshez használt profil legfeljebb 4.1-es, és nem támogatott a DTS hang sem. A tévé kezeli az MKV, MPG, DAT, AVI, WMV és MOV konténereket, de az M2TS-t nem – így sem az AVCHD videokamerával rögzített videókat, sem a rippelt Blu-ray lemezeket nem tudjuk lejátszani. Nincs VOB támogatás sem, így a rippelt DVD-ket sem nézhetjük meg. A kodekek közül az MPEG-1/2/4, a H.264, a WMV támogatottak, míg a hang MP3, AC3, WMA illetve AAC lehet. A tévé boldogul több hangsávval is, viszont sem az integrált, sem a külső feliratokat nem látja.

A zenelejátszó csak az MP3 fájlokat ismeri fel, és tényleg semmi extrát nem kínál, egyedül az választható ki, hogy automatikus lejátszás esetén melyik fájlok kerüljenek be a lejátszási listába. A felület áttekinthető, de nézetet nem tudunk választani és a szoftver az ID3 tageket sem olvassa ki, így jobb híján a fájlneveket jeleníti meg.

A képnézegető rész tudása rendben van, viszont a mappakezelés itt már zavaró. Egyedül az segít a tájékozódásban, hogy a mappák alatt az első három kép előnézetét is látjuk. A képek automatikus mutogatása mellett (diavetítés) választhatunk háttérzenét, illetve arra is van mód, hogy a képeket elforgassuk. A rendszer a Full HD felbontásnál nagyobb képeket átméretezi, a kisebbeket pedig eredeti méretben jeleníti meg

TimeShift

Az LC-40LE830E közvetlen elődjével ellentétben már nem tartalmaz beépített memóriát, de ennek ellenére képes az élőadás megállítására – ehhez viszont az kell, hogy az SD-kártyaolvasóba memóriakártyát helyezzünk. Mint minden más esetben, ez a lehetőség a Sharp tévéjénél is csak akkor működik, ha digitális tunert használunk.

Hálózati funkciók

A médialejátszó hálózaton, egészen pontosan DLNA kiszolgálón lévő fájlokat is el tud érni. A tévében nincs integrált WiFi, de a vezeték nélküli kapcsolathoz szükséges stick része a csomagnak. Mivel a készüléken három USB port van, ezért nem jelent gondot, ha a dongle-t folyamatosan a tévében tartjuk.

Internet

Bár NetTV helyett AQUOS NET+-nak hívja a Sharp „saját” internetes megoldását, a platform valójában a Philips platformja, ezt licenceli a japán gyártó. A netes részleg különlegessége az Operán alapuló, a flash hiányát leszámítva teljes értékű böngésző. Kezelése sajnos a távirányítóval nem éppen kényelmes, de cserébe a weboldalak megjelenítése majdnem hibátlan.

Emellett van több gadget is, jelenleg Magyarországról a YouTube, a Picasa, a MeteoConsult, a Daily Motion, a myalbum.com, a funspot, a Volkswagen TV és a ScreenDreams tartalmaihoz férhetünk hozzá, illetve kompatibilis kamera vásárlása után Skype-olhatunk is.

Összegzés

Az LE830-as széria egyértelmű előrelépés a tavalyi LE820-as sorozathoz képest, azonban a Sharpnak nem sikerült azokat a problémákat teljesen orvosolnia, amelyek az RGBY rendszer színkezelését érintették. Ez azt jelenti, hogy aki tökéletesen színhelyes képet szeretne, annak az LC-40LE830E-t nem ajánljuk, a piacon találni helyette rengeteg más, jobb színhelyességre képes típust. Szolgáltatásokban ugyanakkor nincsen hiány, így akit nem zavar, hogy egyes színek a kelleténél élénkebbek, annak tesztünk alanya nem rossz választás.

A Sharp AQUOS LC-40LE830E-t, a Sharptól kaptuk tesztelésre. Ajánlott végfelhasználói ára 270 000 forint.