Sharp LE320 (LC-32LE320E) LCD-tévé teszt

Menü

A Sharp LE820-as szériájának tesztelésekor láthattunk, hogy a Sharp végre megújította a menürendszerét. Úgy tűnik azokban, hogy a megújulás szegmentálást is hozott magával, és a jövőben az olcsóbb tévékben nemcsak a menü funkcionalitása, hanem kialakítása is más lesz. Nyilván nem vártuk volna el teljesen ugyanazokat az opciókat egy csúcskategóriás és egy belépőszintű tévénél (bár a Samsung és az LG megmutatta, hogy erre is van példa), viszont a kezelőfelületet megváltoztatásának nem látjuk értelmét. Főleg, mert az LE320-as tévékbe egy teljesen jellegtelen, szinte csak szöveges felületekkel operáló vezérlőszoftver került, amely ráadásul akkor is majdnem a teljes kijelzőt elfoglalja, ha a fényerőt vagy a kontrasztot állítjuk: így nagyon nehézkes akár egy tesztábra segítségével is nekifogni a tévé hangolásának.

Az, hogy az LE320-as a Sharp LED-es tévéi között a belépő szintet képviseli, a menü funkcionalitásában is meglátszik. Nagyon kevés az állítható paraméter, ez extrák szinte teljesen hiányoznak: nincs gamma beállítási lehetőség, nincs egyéni RGB, nem módosítható a fehéregyensúly, nincs HDMI fekete szint valamint a tévé nem engedi a gyári színprofilok módosítását sem. Egyéni színprofilból is csak egy van; még az a szerencse, hogy az elektronika a színprofilok beállításait is bemenetekhez társítva tárolja el, így legalább az megoldható, hogy az egyéni színprofil akár minden bemenetnél teljesen másmilyen legyen.

A távirányító szintén egyszerűbb darab, teljesen átlagos formavilággal és gumiból készült gombokkal. Bár dizájndíjat nem fog nyerni, rövid megszokás után teljesen kényelmes a használata, és gyorselérést nyújt a bemenetválasztáshoz, a képarány módosításához, a kép- és hangprofilokhoz, az EPG-hez, az elalváskapcsolóhoz valamint az ECO funkciókhoz.

Médialejátszó

A Sharp LC-32LE320E-be médialejátszó is került, amely az USB portra csatlakoztatott merevlemezekről vagy USB stickekről tudja a képeket, zenéket és filmeket lejátszani. Mivel a vezérlőszoftvert összességében visszalépésnek éreztük az LE820-as széria menüjéhez képest, nem számítottunk túl sok jóra a médialejátszóval kapcsolatban sem – a félelmeink néhol beigazolódtak, néhol nem. A médialejátszó nem kapott külön gombot, helyette a bemenetválasztóval tudjuk elindítani, az USB bemenet kiválasztásával.

A médialejátszó gyakorlatilag egy nagy fájlkezelő, amely ikonos elrendezésben mutatja a fájljainkat. Az ikonok mérete háromféle lehet, ettől eltekintve azonban nem igazán lehet a kezelőfelületet testreszabni, ami azért gond, mert az ikonok alá a legjobbnak bizonyuló 4×3-as elrendezését kiválasztva már a közepesen hosszú (15 karakter+) fájlnevek sem férnek ki. Így pedig nehéz megtalálni, hogy a sok How I Met Your Mother epizód közül melyik is a legújabb.

A médialejátszó abból a szempontból a klasszikus rendszerben működik, hogy mindig csak egyféle típusú médiafájlt keres – hogy éppen milyet, azt a jobb felső sarokban láthatjuk.

A típusok között kissé kényelmetlen váltani, mert csak a menü gomb segítségével lehet. A szoftver azt viszont megjegyzi, hogy milyen állásban léptünk ki, és legközelebb is az adott típusra keres majd alapértelmezés szerint.

A legnagyobb kérdés természetesen ezúttal is az volt, hogy vajon a videofájlokkal hogyan boldogul a tévé. A tapasztalatok meglehetősen vegyesek. A tévé látja az MKV, TS, MTS, M2TS, MPG, MPEG, VOB, AVI, MOV és WMV fájlokat is, de a WMV-ket például HD felbontás esetén nem tudja megnyitni. A videokodekek közül az MPEG-1/2/4, a DivX, XviD, H.264, AVCHD támogatott, hangból pedig az AC3, az AAC, az MP3 és a WAV. Minimális feliratkezelés is van: az SRT fájlokat látja a rendszer (helyes a karakterkezelés is), ugyanakkor a belső feliratokkal már nem tud mit kezdeni, még VOB és M2TS fájlok esetén sem.

A tévé a WMV-t leszámítva az SD és a HD tartalmakat is kezeli természetesen, azonban a HD tartalmak kezelése messze nem tökéletes. Az L5.×-es H.264 kódolású fájlokkal például nem igazán tud mit kezdeni a rendszer; néhány fájlt megnyit, néhányat nem, viszont amik elindulnak, azoknál rossz a képarány (4:3-as méretre torzít a rendszer), és ezen nem is lehet változtatni.

Az L4.1-es H.264 kódolású fájlok lejátszása ugyanakkor tökéletes. Sikerült lejátszanunk a rippelt DVD- és Blu-ray filmeket is, de menüt egyikhez sem kapunk, így a filmet tartalmazó fájlokat kézzel kellett megkeresnünk. Azoknál a konténertípusoknál, ahol erre van mód, a több hangsáv is támogatott. DTS kezelés nincsen (a digitális kimeneten keresztül sem), és ami érdekes, az az, hogy amennyiben egy több hangsávot tartalmazó fájlban az első DTS, akkor az elektronika meg sem próbálja a többi hangsávot betölteni, helyette kiírja, hogy nem támogatott audio (kézzel természetesen ilyenkor is tudunk váltani).

A képkezelés villámgyors, kivéve a progresszív JPEG-ek esetén, amelyeknél nemcsak a beolvasás, hanem az előnézeti kép legenerálása is sokáig tart. Az LE320-as médialejátszója a JPG fájlok mellett a BMP, GIF és PNG fájlokat is kezeli, képmérettől és fájlmérettől függetlenül szintén gyorsan. Még a 6K×4K-s tesztképünket is pillanatok alatt nyitotta meg a tévé. Ha behívunk egy képet, akkor a diavetítés automatikusan elindul; ezt, ha akarjuk, a távirányító STOP gombjával állíthatjuk le. A képek között előre-hátra lépkedni a tekerés gombokkal tudunk. A zöld és sárga gomb diavetítésnél az átmeneti effektus és a diavetítés sebességének állítására szolgál, álló helyzetben pedig a kép forgatására és nagyítására (2/4×). A Full HD felbontásnál nagyobb képeket a tévé leméretezi (és nagyításnál az így kicsinyített képet nagyítja vissza), azokat viszont, amelyek kisebbek, mint a tévé felbontása, automatikusan nem nagyítja fel teljes képernyőre.

A zenelejátszó az MP3, AAC és az M4A fájlokat kezeli, viszont az égvilágon semmi extrát nem nyújt: lejátszás közben csak az ismétlési mód (ki/egy/mind) és a random lejátszás választhatók. Ha menet közben átváltunk képnézegetésre, akkor a zene nem áll le, így diavetítéshez aláfestő zenét is használhatunk.

Összegzés

A Sharp remek tévéket gyárt, az LE320-as széria azonban nem tartozik a japán gyárt legjobbjai közé. A Sharp teljesítette azt a feladatát, hogy egy újabb olcsó LED-es tévét dobjon piacra, de a dolog akkor lett volna igazán szép, ha mindez nem megy a képminőség rovására (azaz az árcsökkentést az ASV panel megtartása mellett sikerült volna elérni). Az LE320 ára bizonyára nagyot fog csökkenni a következő hónapokban, addig azonban a nagyjából hasonló áron beszerezhető LE600-as jobb választásnak tűnik.

A Sharp LC-32LE320E-t a Sharptól kaptuk tesztelésre, ára 180 000 forint.