Apple iPod nano és iPod shuffle teszt

Bár az iPhone 4-et és az iPadot övező hírverés háttérbe szorította az iPod sorozat kisebb tagjait, az iPod nano és az iPod shuffle sem maradt változatlan azután a szeptember elsejei bejelentés után, ahol az iPod touch új változatáról is lerántották a leplet. A legnagyobb átalakuláson ráadásul éppen a nano esett át, miközben a shuffle voltaképpen visszalépett egy évet, és újra a második generációs változat külsejét öltötte magára. Mostani tesztünkben megvizsgáljuk, hogy mit tud ez a két készülék.

Külső

Kezdjük most a kisebbik modellel, az iPod shuffle-el, aminek első generációja egy USB kulcsra hasonlított, míg harmadik generációja annyira kicsi lett, hogy még a kezelőszerveket is átköltöztették a fülhallgató zsinórjára. Ez úgy tűnik, már túl sok volt, mert a legújabb, negyedik generációnál az Apple visszatért a második változat formatervéhez, igaz, annak méretein azért még csökkentett kicsit.

A kezelőszervek így visszakerültek magára a lejátszóra. A lejátszó egyébként pont akkora, hogy a gombok még éppen elférjenek az előlapján: 30×29×5 mm-es, illetve ehhez hozzájön még a csiptető 3 mm-es vastagsága is. Az apróság tömege így 12 gramm, azaz gyakorlatilag észrevehetetlen.

Az iPod Shuffle irányítására összesen hat gomb és egy kapcsoló szolgál – ez a szám is csak akkor jön ki, ha a kör alakú, négy irányba billenthető fehér gombot négynek számoljuk. Ez utóbb feladata az előre-hátra léptetés illetve a tekerés, valamint a hangerő állítása.

A középső gomb értelemszerűen a lejátszás elindítására és megállítására szolgál, míg a felső élen, a középvonaltól kicsit jobbra található gombbal aktiválhatjuk az úgynevezett VoiceOver funkciót.

A jobbszélen egy háromállású csúszkával kapcsolhatunk a lejátszási üzemmódok (ismétlés, véletlenszerű ismétlés) és a teljes kikapcsolás között. A fülhallgatót és a töltésre is szolgáló USB kábelt a másik oldalon elhelyezett 3,5 mm-es jack aljzatba csatlakoztathatjuk, az aktuális működési állapotról pedig egy gombostűfejnyi LED tudósít bennünket, amit a fülhallgató csatlakozója mellett helyeztek el.

Ha lehet, még a shuffle-nél is egyszerűbb az új hatodik generációs nano kinézete, elsősorban annak köszönhetően, hogy itt az előlapot egy apró érintőkijelző foglalja el, ez veszi át a kezelőszervek munkájának oroszlánrészét.

A szintén csiptetővel ellátott, 40×38×6 mm-es és 21 grammos készülék azért nem úszta meg teljesen gombok nélkül, mivel a felső élének bal oldalán a két hangerőszabályzó billentyűt, jobb oldalán pedig a ki- és bekapcsoló gombot helyezték el. A fülhallgató csatlakozója itt alulra került, és itt találjuk a nagyobb iPodokon megszokott dokkoló csatlakozót is.

Belső

A két kisebb iPod belső felépítéséről nem sokat érdemes beszélni – az iPod shuffle ugyan többféle színben, de csak 2 GB-os belső memóriával kapható. Csak lejátszóként működik (illetve USB kulcsként is használható). Az iPod nano ennél valamivel érdekesebb, mivel itt 8 és 16 GB-os verziók közül választhatunk (természetesen több színben), a zenelejátszáson kívül pedig fotók megjelenítésére is használhatjuk, kapunk videokimenetet és van beépített FM rádió. Az érintésérzékeny kijelző 1,54 colos, négyzet alakú, 240×240 pixeles felbontású, és kapacitív elven működik. Bár a felbontása elsőre elég alacsonynak tűnik, a kijelző annyira apró, hogy még ezzel a kevés pixellel is éles képet kapunk.

Kezelőfelület

Azt hihetnénk, hogy kezelőfelületről a shuffle-nél nem beszélhetünk, pedig igen: az Apple ugyanis a kijelzőt hanggal pótolta, ez az úgynevezett VoiceOver (szabadon alámondásnak fordítható). Ez a nano és a touch esetében is rendelkezésre áll, de míg a nano esetén maximum kiegészítőként, a shuffle-nél alapvető fontosságú kezelőként. A VoiceOver a következő funkciókat nyújtja: meg tudja mondani nekünk az éppen hallgatott szám címét és előadóját, illetve a léptetőkkel a további dalok címét is (így gyakorlatilag böngészhetünk a számok között). Ha nyomva tartjuk a VoiceOver gombot, akkor az iTunes-ban létrehozott lejátszási listák neveit olvassa fel nekünk a shuffle, amelyek között természetesen választhatunk is. A módszer természetesen nem olyan gördülékeny, mint a vizuális keresés, de teljesen jól használható, viszont nyilván nem a magyar szavakhoz találták ki.

A nano esetében a kijelzőnek köszönhetően természetesen egész más élményben van részünk. A kezdőképernyő itt négy ikonból áll (összesen pedig tizennégy ikonunk van, négy kezdőképernyőre osztva). Az ikonok sorrendjét az iPod touchhoz és iPhone-hoz hasonlóan módosíthatjuk.

Külön ikont kaptak a listázási lehetőségek (számcím, album, szerző, előadó és műfaj), a lejátszási listák, a Genius Mixek, a podcastok, a rádió, a fényképek, az óra és a fitness.

Az egyes képernyőket ujjunkkal húzhatjuk ide-oda, két ujjal pedig el tudjuk fordítani a kezelőfelületet. Fotónézegetés közben a kétujjas csiptetős zoom nem működik, ehelyett kétszer kell ráböknünk a kijelzőre az ujjunkkal a nagyításhoz.