Panasonic DMP-BDT300 3D Blu-ray lejátszó teszt

Használat közben

A DMB-BDT300 a használhatóság szempontjából alapesetben olyan, mint bármilyen más Blu-ray lejátszó: lassú. A bekapcsolásra 18 másodpercet kell várni, míg a szokásos tesztlemezünk beolvasása és a film elindítása további 41 másodpercet vett igénybe. Persze magasabb készenléti fogyasztás árán az első 18 másodpercet lespórolhatjuk, de túl gyors ettől sem lesz a Panasonic üdvöskéje. A korrektség kedvéért megjegyeznénk, hogy amennyiben a lejátszóban lévő Blu-ray lemezt korábban már legalább egyszer elindítottuk, akkor a készülék hozza a specifikációban szereplő 0,5 másodperces boot időt, de lássuk be, viszonylag ritka, hogy ugyanazt a filmet két egymást követő alkalommal szeretnénk megnézni. A navigáció és a lemezműveletek (play/pause, stb.) szerencsére nem túlságosan lassúak, de gyorsnak azért a DMP-BDT300 e téren biztosan nem nevezhető.

A távirányító funkcionálisan (a korábban említett menüs gondokat leszámítva) egész jól sikerült, mert nemcsak a lejátszó, hanem a tévé és az erősítő alapvető vezérlésére is képes. Ez azt jelenti, hogy bekacsolhatjuk vele a tévét, válthatunk csatornát és bemenetet valamint változtathatjuk a hangerőt, míg az erősítő esetében a hangerő változtatására és némításra van mód – de ez éppen elég ahhoz, hogy filmnézés közben ne kelljen három távirányítóval zsonglőrködni (persze az előkészületeknél nem feltétlenül ússzuk ezt meg).

A lemez elindítására, megállítására és „tekerésre” a középen elhelyezkedő kék gombok használhatók, míg a lemez különféle menüihez (hang, felirat, BD-Live, stb.) pedig a kurzormozgató gomb körüli három gombbal férhetünk hozzá. Lejátszás közben az Options gombbal további funkciókhoz jutunk Blu-ray és DVD lemez esetén, míg a lent elhelyezett Display gombbal a hangok és feliratok mellett az aktuális színprofil és a beszédkiemelő is elérhető. Az igazság azonban az, hogy ezeket szerintünk senki nem fogja túl gyakran állítgatni, mert minden funkció eléréséhez sok gombot kell megnyomni. A jelforrások közötti váltás a Blu-ray lejátszó főmenüjéből kezdeményezhető.

A 3D-s filmek lejátszása szerencsére nem igényel semmilyen extra tevékenységet a felhasználótól (még akkor sem, ha mondjuk nem Panasonic tévével akarja valaki használni a DMB-BDT300-at. Az eszközök közötti kommunikáció ugyanis kifogástalan, ha a tévé 3D-s, akkor a lejátszó automatikusan 3D-ben adja ki a képet. A rendszer ráadásul intelligens is, ha például a tévé és a Blu-ray lejátszó közösen többféle 3D-s képtovábbítási eljárást is támogat, akkor automatikusan azt választják ki, amelyik a legjobb minőséget adja; hiába állítottuk be a Side-by-Side megjelenítést, a tévé és a Blu-ray lejátszó lebeszélte egymással, hogy tudnak ők ennél többet is, a tesztfilmünk Side-by-Side beállítás esetén is Full HD-ben indult el. Hasonlóképpen az internetes szolgáltatások használatba vétele sem több a LAN kábel csatlakoztatásánál – kivéve, ha a WiFi-t használjuk, de ekkor sem a lejátszó nehezíti meg a dolgunkat, hanem az, hogy a routert is konfigurálni kell (már, ha adunk a biztonságra, és használunk MAC szűrést.)

Kép- és hangminőség

Ahogyan azt az első oldalon is említettük, a Blu-ray lejátszók képminősége között nagyon kicsi az eltérés abban az esetben, ha nagyfelbontású tartalmat nézünk. Ráadásul ez a kis különbség is könnyen eltüntethető a tévék beállításaival . Egetverő eltérés persze a DVD-k esetében sem lesz, mert ma már minden gyártónak nagy tapasztalata van már a felskálázásban.

A kérdésre, hogy a Panasonic csúcskategóriás lejátszója ki tud-e tűnni valamilyen módon a mezőnyből, ha csak a képminőség számít, a válasz az, hogy nem – de gyorsan hozzátennénk, hogy erre a konkurensek sem képesek. Ami a Panasonic malmára hajthatja a vizet, az az, hogy a zajszűrést és a képjavítókat (részletesség és színek) lehet paraméterezni. Szerencsére ezek a képjavítók messze nem olyan agresszívek, mint egy tévé esetén – kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a képet nem lehet az állítgatással elrontani. A kroma feldolgozás, a részletgazdagság és a szuperfelbontás esetében mi a kikapcsolt állapotot ajánljuk, ha bármi nem tetszik a képen, akkor a hibákat inkább próbáljuk meg a tévé beállításainak a módosításával eltüntetni! A képjavítókról még annyit, hogy csak Blu-ray és DVD lemezek esetén használhatók, multimédiás fájlok lejátszásakor már nem.

Ahogyan a képminőség elsősorban a megjelenítőtől függ, úgy a hangminőség elsősorban azon múlik, hogy milyen erősítővel kötjük össze a DMP-BDT300-at. És ez még akkor is igaz, ha az analóg kimeneteket használjuk. A hanggal kapcsolatban egyedül azt érdemes kiemelni, hogy jól működik a beszédhang-kiemelés, ami főleg akkor lehet hasznos, ha este halkan kellene nézni a tévét, és a dinamikatartomány összenyomása sem elég ahhoz, hogy a párbeszédeket szépen halljuk.

Extrák

A Panasonic csúcs Blu-ray lejátszója nagyjából azokat az extrákat nyújtja, mint amiket a G-s illetve erősebb sorozatba tartozó tévék is: van DLNA és médialejátszó, VIERA Cast valamint azonnali firmware-frissítési lehetőség. A netes szolgáltatásokhoz nemcsak vezetékes internetet, hanem WiFi elérést is használhatunk – az ehhez szükséges adaptert pedig megkapjuk a lejátszóval együtt.

VIERA Cast

A Panasonic az elsők között vezette be tévéinél az internetes tartalomszolgáltatást, VIERA CAST néven – többé-kevésbé ez a rendszer került most át a Blu-ray lejátszóba is. Azért csak többé-kevésbé, mert bár a kezelőfelület egyezik, a gadgetekben van némi eltérés. A legfontosabb közülük az, hogy a Blu-ray lejátszón nincs Skype és Eurosport. Tesztünk készítésekor az alábbi gadgetek működtek: Bloomberg, nova.cz, Weather, Daily Motion, Picasa, YouTube, Bild.de, StartLapTV valamint TagesSchau.

DLNA és médialejátszó

Elvileg a DMP-BDT300-ba épített médialejátszó a következő formátumokkal boldogul.
Konténerek: AVI, VOB, MTS, M2TS, MPG, MKV
Video: MPEG-1/2/4, AVCHD, AVC/H.264
Audio: MP3
Képek: JPG, BMP, GIF

A gyakorlati tapasztalat már mást mutat, a lejátszó a zenefájlokkal ugyanis egyáltalán nem tudott mit kezdeni, igaz, ettől függetlenül is kevésbé jól használható, mert a Panasonic tévéinél megszokott felülethez képest sokkal egyszerűbb a navigációs panel, ráadásul egyszerre legfeljebb öt fájl látszik a képernyőn, így már kis gyűjteménynél is rengeteget kell görgetni. További negatívum, hogy az USB-s meghajtók közül csak a FAT-32 fájlrendszerűekkel hajlandó foglalkozni a lejátszó. A DLNA összeköttetés rendben működik, de értelemszerűen a lejátszó a hálózati helyekről letölthető fájlok esetén is csak a fenti, korlátozott módban használható.

Összegzés

Kép- és hangminőségét tekintve a DMP-BDT300-ra nem lehet panasz (mint ahogyan egyetlen konkurensére sem), azonban a lejátszó sok felesleges extrát tartalmaz, ráadásul, a 3D kivételével, ezek mind olyanok, amiket akkor is megkapnánk, ha csak a Panasonic 3D-s tévéjét vásárolnánk meg. A legnagyobb gondunk az árral volt, 120 ezer forint egyszerűen sok egy Blu-ray lejátszóért.

Értékelés:

A Panasonic DMP-BDT300 Blu-ray lejátszót a Panasonictól kaptuk tesztelésre. A készülék ára kb. 120 ezer forint.