Iomega ScreenPlay TV Link Director médialejátszó teszt

Pages1/2

Használat közben

A médialejátszó első bekapcsolás után végigvezet a telepítés lépésein, itt a legfontosabb dolog az lenne, hogy kiválasszuk a kezelőfelület nyelvét. Bár a dobozban lévő gyorstelepítési útmutatóban van magyar szekció, a menüben sajnos nincsen – be kell érnünk az angol UI-val.

Ami már az első bekapcsolás után azonnal feltűnhet, az az, hogy a lejátszó rettenetesen lassú. A 266 MHz-es processzor egyszerűen kevés – aki olvasta korábbi, WD TV Live tesztünket, az emlékezhet rá, hogy még az 500 MHz-es Sigma Designs procival szerelt lejátszónál sem voltunk maradéktalanul elégedettek a menü sebességével. Mostani tesztünk alanyánál ráadásul nemcsak a menü sebességével volt gond, hanem a bekapcsolás sebességével is, ami már-már a lassabb Blu-ray lejátszók lomhaságát idézi a maga másfél perces boot idejével.

Pedig a ScreenPlay TV Link Director menürendszere nincs túlbonyolítva, alapvetően szürke háttéren egy szöveges felépítésű GUI-t kapunk. A főmenü is egyszerű, a három főkategória (zene, fotó, video) és az online tartalmak érhetők el segítségével, illetve a második oldalon találjuk meg a beállításokat. Opcióból sajnos nincsen túl sok, de ezek legalább egy jól átlátható, viszont mindenképpen szokatlan felépítésű felület segítségével állíthatók be. Talán a legfontosabb, hogy HDMI kábelt használva is legfeljebb 1080i@60Hz-es felbontást állíthatunk be. Ennek ellenére a ScreenPlay TV Link HD progresszív Full HD kép kiadására is képes, ha engedélyezzük az automatikus képfrissítés beállítása opciót: ebben az esetben a 24 Hz-es filmeknél a lejátszó automatikusan 24p módba kapcsol.

A fájlok közötti navigáció szerencsére már nem lassú, de a látványos felhasználói felületről továbbra is le kell mondanunk. A videók, zenék és képek egymás alatt következnek, amit egy 100-as vagy nagyobb gyűjtemény esetében már elég nehézkes pörgetni. Ráadásul a zenék kezelése gyakorlatilag csak akkor lehetséges ésszerűen, ha a Albumokat, és nem válogatásokat ömlesztve tartalmazó mappákat használunk.

Video

A tesztvideók közül az átlagosnál kevesebb fájlt sikerült megnyitnunk, az 5.1-es profillal tömörített H.264-es MKV-kat például meg sem próbálta lejátszani a hardver, rossz konténerformátumra hivatkozva. A 4.1-es profilú H.264-es videók, az AVCHD, WMV, WMV HD, VC-1, DivX és DivX HD videók hibátlanul mentek, viszont a másik mumussal, a GMC-t használó MPEG-4-es videókkal sem tudott mit kezdeni a legkisebb Iomega – ráadásul nemcsak a 3, hanem az 1 warp pontos GMC-s fájlokkal is meggyűlt a baja. A konténerek közül az MKV, az AVI, az MPG, az MTS/M2TS, a WMV, a MOV és a VOB egyaránt támogatottak, és a rippelt Blu-ray lemezek is lejátszhatók – de hasonlóan a rippelt DVD lemezekhez, menüt nem kapunk.

A hangkezelés sem az erőssége a lejátszónak. Habár az MP3, AAC és AC3 hangsávokkal tényleg boldogult, a DTS-ről ugyanez csak részben mondható el. A lejátszót zavarba hozta ugyanis az MKV-ban lévő DTS hang. Bár az AC3-mal együtt ez DTS is streamként távozik, a DTS akadozott. Önmagában nem a DTS hangsávval volt gond, mert ugyanaz a hangsáv tökéletesen működött VOB konténerben. A hiba valószínűleg szoftveres, remélhetőleg az Iomega egy későbbi firmware frissítéssel javítja majd ezt a hiányosságot.

A feliratok közül az AVI mellé párosított SRT-t és az MKV-kban lévő belső feliratokat kezeli a lejátszó, apró hiányosság, hogy a külső feliratok hozzáillesztése nem automatikus, ha ilyet szeretnénk használni, akkor minden esetben kézzel kell beállítanunk. A VOB fájloknál szintén kiválaszthatók a feliratok, ám azok valamiért nem jelennek meg.

A lejátszó természetesen elboldogul több hang- és feliratsávval is, ezek között a Menü gomb megnyomása után előugró – szintén eléggé puritán – helyi menüben választhatunk. A félbehagyott fájlok esetén a következő lejátszásnál választhatjuk a videofájl folytatását is.

Zene

Az audio fájlok közül a lejátszó minden tökéletesen kezelt, a szokásos MP3, OGG, AAC, FLAC és WMV ötössel próbálkoztunk. A kezelőfelület itt sem ad sok lehetőséget, a következő opciók közül választhatunk: ismétlés, véletlenszerű lejátszás, illetve kérhetünk lista nézetet és szám nézetet.

Képek

Ez az egyetlen mód, ahol előnézeti képeket is kapunk. A miniatűrök a 266 MHz-es processzorhoz képest „normális” tempóban készülnek el, és a ScreenPlay TV Link Director nemcsak a JPG, hanem a BMP, GIF, PNG és TIF formátumokat is meg tudja nyitni. Nem volt gond a 6K×4K-s tesztképünkkel sem. A képek elforgatására van lehetőség, és kérhetünk diavetítést is – de aláfestő zenét sem választhatunk, és a képek közötti váltás idejét is csak a főmenüből paraméterezhetjük.

Hálózati funkciók, internet

A ScreenPlay TV Link Director a fájlokat nemcsak USB-s adattárolóról, hanem bármilyen UPnP illetve DLNA eszközről le tudja játszani. DLNA esetében a szokásos korlátozással természetesen ezúttal is számolnunk kell, ami azt jelenti, hogy az MKV fájlok például nem jelennek meg a lejátszási listában. A menüben felhasználói nevet és jelszót valamint munkacsoportot is megadhatunk, ezek beállítása UPnP kapcsolat esetén mindenképpen szükséges.

Interneten keresztül YouTube videokhoz illetve FlickR albumokhoz férhetünk hozzá, valamint lehetőség van online rádióadások hallgatására is. Internetböngésző nincsen, de a kedvenc portáljaink RSS-ét importálhatjuk.

Végül az Iomega legkisebb lejátszója torrentfájlok letöltésére is képes, egészen egyedi módon: a torrent fájlt egyszerűen le kell tölteni, USB stickre (vagy megosztott hálózati meghajtóra) kell másolni, és megnyitni a ScreenPlay TV Link Directorral. A letöltési és feltöltési sebességet valamint a kapcsolatok számát a főmenüből szintén beállíthatjuk.

Összegzés

Az Iomega legkisebb lejátszója relatív olcsónak számít, de cserébe sok kompromisszumot kell kötnünk, főleg a HD anyagoknál, mert a DTS hangok kezelése egyelőre nem jó és az 5.1-es profilú H.264 streamekkel sem tudunk mit kezdeni. A ScreenPlay TV Link Director azoknak lehet jó választás, akiknek inkább normál felbontású, filmjei vannak.

Értékelés: