Panasonic HDC-TM300 teszt

Használat közben

A HDC-TM300, amint azt a felsőkategóriás otthoni kameráktól megszokhattuk, kétféle üzemmódban is használható; automatikus módban és kézi beállításokkal. Biztosak vagyunk benne, hogy a többség szinte mindig automatikus beállításokkal használja majd a kamerát, ami nem is baj, mert az elektronika elég jól sikerült, és a paramétereket rendre helyesen állítja be. Videokameránál a kézi beállítások alkalmazása amúgy is sok időt vesz igénybe, főleg külső helyeken, ahol a fényviszonyok annyira gyorsan váltakoznak, hogy akár percenként lehetne a fehéregyensúlyt, a záridőt vagy éppen a blendét állítani. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mennyire nehéz a fókuszt is folyamatosan a tárgy távolságához igazítani. (Persze azért az igaz, hogy ha rászánjuk az időt, akkor a jó kézi beállításokkal készíthetünk igazán tökéletes videókat.)Viszont a manuális paraméterezhetőség így sem hasztalan, zárt térben például nagyon jól jöhet.

Az automatikus mód mellett a kamera képes a Panasonic fényképezőgépekről már ismerős iA módban is működni, amikor is az elektronika minden paramétert beszabályoz helyettünk - ezt használva többnyire jó eredményt kapunk, de nem mindig, inkább a „sima” automatikus módra szavazunk helyette, ahol néhány „kattintással” kikapcsolhatjuk azokat a képjavítókat, amelyekre adott szituációban nincs szükségünk (pl. ellenfény-kompenzáció, bőrlágyítás, stb.)

A kamera fogása véleményünk szerint jó (vakupapucs nélkül), az akkumulátorral együtt 435 g-os tömeg pedig elég ahhoz, hogy a kamerát normál körülmények között megfelelően stabilan tartsuk. A zoom kezelése majdnem tökéletes, nemcsak a fenti csuszka segítségével, hanem a gyűrűvel is rendkívül finoman lehet közelíteni illetve távolítani a témához. Egy helyen mégis változtatnánk picit a működésén: abban az esetben, ha a digitális zoom is be van kapcsolva, jó lenne, ha a 12×-es állásnál (tehát akkor, amikor az optikaiból digitális nagyítás lesz) megállna egy pillanatra a folyamat, jelezvén, hogy elértük az optikai-digitális határt.

A kamera több kényelmi szolgáltatást is tartalmaz, amelyek egy része valóban hasznos, míg mások kevésbé működnek jól. Az egyik legjobb dolognak az egyre több kamerában megtalálható előfelvétel készítésének lehetőségét tartjuk; ha ezt a funkciót aktiváljuk, a kamera pufferbe rögzít három másodpercnyi videót. Amikor megnyomjuk a felvétel gombot, nemcsak az adott pillanattól történő dolgok, hanem az előző három másodperc is rajta lesz a felvételen, így semmi fontosról nem fogunk lemaradni. Habár a Pre-Recnek keresztelt megoldás nagyon hasznos, csak akkor érdemes használni, amikor valóban szükség van rá, mert nyilvánvaló okokból jobban meríti az akkut.

A TM300 AGS-t is kapott; egy giroszenzoros érzékelő segítségével az elektronika érzékeli a kamera helyzetét, és abban az esetben, ha az objektív lefelé néz, leállítja a felvételt. Ezzel igen kínos pillanatoktól kímélhetjük meg magunkat, nem fordulhat elő például az, hogy lemerül a kamera, miközben felveszi a földet, amint éppen egy hegycsúcsot mászunk meg. Viszont az AGS-re is érdemes odafigyelni, mert ha bekapcsolva tartjuk, akkor meg az fordulhat elő, hogy nem vesz fel valamit akkor, amikor kéne: például bekapcsolt AGS-sel nem tudjuk lefilmezni egy hídról a mélységet.

A kamera (TTL) fókuszrendszere kellően gyors de ami még ennél is érdekesebb, képes az arckövetésre. Tulajdonképpen a kompakt fényképezőgépekben meglévő egyre fejlettebb arcfelismerő rendszerek után nem meglepő, hogy a videokamerákba is belekerül ez a szolgáltatás - azonban nem tartjuk eléggé kiforrottnak ahhoz, hogy rá mernénk bízni magunkat.

Alapvetően jó az ötlet: elég megérinteni a kijelzőn azt a területet, amire fókuszálni szeretnénk, és a kamera végig fókuszban tartja az adott pontot (és mellesleg a fénymérést is ezen a területen végzi el). De csak elvileg, mert tesztünk során többször is előfordult az, hogy a fókuszpont picit odébb ugrott, tehát ezen a rendszeren lenne még mit fejleszteni.

Az elektronika kérésre grafikusan is segít: ha kérjük, becsíkozza a tökéletesen fehér, tehát nagy valószínűséggel beégett területet, ami főleg akkor nagy segítség, ha manuális beállításokat használnunk, másrészt többféle segédvonal közül is választhatunk. További érdekes és hasznos funkció a gyorsított felvétel készítésének lehetősége: ezt aktiválva a kamera 1, 10, 30, 60 vagy 120 másodpercenként rögzít 1-1 képkockát, s mivel lejátszásnál marad a normál 25 fps-es képsebesség, a felvétel olyan lesz, mintha felgyorsították volna. Hasznos például naplemente/napfelkelte filmezéséhez.

A menürendszer és a kezelhetőség összességében jó, főleg azért, mert a leggyakoribb funkciókat a Panasonic külön gyorsmenübe költöztette. A kezelést az is segíti, hogy minden menüponthoz egy rövid súgó is tartozik (amit ki lehet kapcsolni, ha már tudjuk, hogy mi mit csinál).

A kamerához egy infrás távirányító is jár - ezzel a TM300 minden fontos funkcióját elérhetjük.

A szériaakkumulátor feltöltése kevesebb, mint két órát vesz igénybe. A Panasonic szerencsére külön töltőt mellékel ehhez a művelethez, de a megoldás mégsem tökéletes, mert a töltő bölcső része a hálózatról való működtetéshez is szükséges. A teljesen feltöltött 1250 mAh kapacitású szériaakumulátorral 71 percnyi videót tudtunk készíteni, ha folyamatosan filmeztünk, 62 percnyit, ha több apró jelenetet rögzítettünk és 52 percnyit, ha rövid videókat készítettünk és alkalmanként a Pre-Rec szolgáltatást is használtuk. Ezek bizony jóindulattal is csak átlagos értékek, egy napot egy akkuval szinte biztos, hogy nem bír ki a kamera, így célszerű legalább egy tartalék akkumulátorral is felszerelkezni. Alternatívaként nagykapacitású akkut is választhatunk, amiből két típus is létezik; az egyik kétszeres, a másik közel ötszörös kapacitást nyújt.

Kép- és hangminőség

Sokak szemében a TM300 legnagyobb hibája az lehet, hogy csak váltottsoros felvételek készíthetők vele, ám az igazság az, hogy ez a gyakorlatban nem jelent minőségbeli hátrányt - elég, ha arra gondolunk, hogy a HD adások többsége szintén 1080i formátumban érkezik és azok minőségével sincsen semmi gond.

A Panasonic a háromszenzoros rendszerre esküszik, ami elvileg jobb a képzaj szempontjából. Gyakorlatilag is, de a CMOS szenzorok kisebbek, mint mondjuk a Sony vagy a Canon esetében, így a zajszint terén a három nagy gyártó ugyanazt tudja. Képzaj normál fényviszonyok között a TM300-nál sincs, a kontúrokat élesnek, a színeket pedig megfelelően élénknek találtuk. Csodák viszont nincsenek, beltérben és sötétben a Panasonic kamerájának képe is zajos lesz, a fénymennyiséggel fordítottan arányosan. Ami az éjszakai felvételkészítést illeti, elvileg 1 lux fényerősség már elég ahhoz, hogy színes felvételeket készítsünk, azonban a valóságban ennél sokkal több kell ahhoz, hogy a végeredmény értékelhető is legyen. A legjobb megoldás egy infra fényforrás beépítése lenne, de úgy látszik, ez továbbra is a Sony kamerák kiváltsága marad. A zajszűrés normál beállítással szerencsére nem agresszív, így a fontos részletek mindenhol megmaradnak, bekapcsolt színes éjszakai módban azonban ennek ellenkezője igaz.

A képminőséggel HA és HG módban ezzel együtt elégedettek voltunk. Korábban már említettük, hogy ez 17 és 13 Mbites bitrátát jelent, ami ugyan jóval kisebb, mint a szinte napra pontosan egy éve nálunk járt Canon HG21 esetében beállítható maximális 24 Mbps, de tömörítési hibákat ennél a két beállításnál nem fedeztünk fel. A 9 Mbps-os HX mód viszont HDTV-n már érezhetően gyengébb képminőséget ad, több helyen is felfedezhető a tömörítésből adódó blokkok kialakulása; nem érdemes HG-nél lejjebb adni. Ez persze azt is jelent, hogy bele kell férnünk öt és fél órányi műsoridőbe, de azért ez nem tűnik annyira lehetetlen feladatnak.

A kamera hangminősége a beépített (egyébként ötcsatornás) mikrofonnal csak átlagos, a dinamikatartomány nem tűnt elég kiegyensúlyozottnak - ami főleg a magas hangok illetve az emberi beszéd erőteljesebb jelenlétében figyelhető meg és van minimális szélzaj is. Érdemes külső mikrofonnal próbálkozni, ami a TM300 esetében is sokat javíthat a helyzeten.

Összegzés

Funkcióit és a képminőséget tekintve teljesen elégedettek voltunk a HDC-TM300-zal. A kamera minden olyan beállítási lehetőséget tartalmaz, amire a hobbivideósoknak szüksége lehet, és nemcsak automata, hanem manuális módban is használható. Nagyobb beépített adattárolót el tudnánk képzelni - akinek 32 Gbájt nem elég, az nézzen körül a merevlemezes vonalon. A kamera leggyengébb pontja az akkumulátor, de ettől eltekintve a TM300-nak komoly hibája nincs - az árcédulán viszont látszik, hogy a Panasonic ezt a kamerát nem tömegterméknek szánja.

Értékelés:

A Panasonic HDC-TM300-at a Panasonictól kaptuk kölcsön tesztelésre. A kamera ajánlott bruttó végfelhasználói ára 359 990 forint.