Sharp AQUOS LC-46DH77E teszt

Külső

Az LC64DH77E első ránézésre elég egyszerű darabnak tűnik, a Sharp ez esetben mellőzött szinte minden felesleges díszítést, és a formavilággal sem bíbelődött túl sokat. A DH77-es széria esetében a káva alsó része az, ami egyedi: a vonalvezetés középen ívelt, alul egy vékony krómozott csík húzódik, a káva szélső, kb. 1 cm széles része pedig részben áttetsző műanyagból készült. Az összhatás véleményünk szerint nem rossz, de semmi extrát nem nyújt – több más gyártót is ismerünk, akiknél a dizájn hangsúlyosabb szerepet kapott. Mindez nyilván egyéni ízlés kérdése is, így végső soron mindenki maga döntheti csak el, hogy egy-egy termék e szempontból mennyire felel meg az elvárásoknak.

A káva egyébként fényes fekete (milyen is lehetne), csakúgy, mint a tévé talpazata. A talp apró extra funkciója, hogy a készüléket forgathatóvá teszi, igaz, nem túl nagy szögben: jobbra és balra egyaránt 10-10 fokot lehet elmozgatni. Emellett a talp néhány csavar eltávolításával teljesen leszerelhető, oly annyira, hogy eredetileg a dobozban is külön kapjuk meg.

A kezelőszervek jobb oldalra kerültek, így az előlapot csak az érzékelők (távirányító és OCP szenzor, ami a környező fényviszonyokat méri) valamint a visszajelző LED-ek törik meg (be, OPC). Ezek egyébként a Sharp korábbi tévéihez hasonlóan apró méretűek.

A hátsó csatlakozópanel és az oldalsó csatlakozópanel értelemszerűen nem túl sok újdonságot rejt, a Sharp esetében viszont az USB eleddig nem volt túl gyakori. A DH77E széria már ilyesfajta bemenetet is tartalmaz, ennek funkciójára később még visszatérünk. Ami talán a legfontosabb: HDMI-ből hármat kapunk, kettőt hátul és egyet (jobb) oldalt, audio fronton pedig optikai kimenetet és fülhallgató kimenetet is találunk. Az oldalsó panel a Sharpra jellemző módon ezúttal is eléggé süllyesztett, így falra szerelt tévénél nem lesz könnyű dolgunk a kábelek csatlakoztatásakor.

Belső

Az AQOUS márkanévvel illetett tévékhez a Sharp saját maga gyártja a panelt, így a DH77-es szériába is ASV panel kerül - tesztpéldányunkba 46 colos. A korábbi tesztjeinkből illetve a paneltípusokkal foglalkozó írásunkból is kiderült, hogy ez a VA egyik változata, amely a kontraszt illetve a fekete megjelenítés terén elvileg elég jól teljesít a riválisokhoz képest. Ezért részben a Pure Black Panel is „felelős”, amely a panel előtti speciális szűrőt jelenti.

A panel természetesen teljes HD felbontású, amit ebben a méretben már el is várhatunk. Persze ezt csak akkor tudjuk kihasználni, ha megfelelő távolságról nézzük a tévét. Ami a fontosabb műszaki adatokat illeti, a panel válaszideje 4 ms, a fényerő 450 cd/m², a kontrasztarány pedig statikusan nézve 2000:1-hez.

Ezek igazából teljesen átlagos értékek, a Sharp tévéje tehát sem lefelé, sem felfelé nem lóg ki. A dinamikus kontraszt bekapcsolásával a kontrasztarány egyébként 50 000:1-re növelhető, de mivel a tévé nem LED-es, hanem normál CCFL háttérvilágítást használ, a dinamikus kontrasztot ez esetben sem ajánljuk.

A DH77 széria elektronikája sokat tud és működése elég jól paraméterezhető. A tévéfilmekhez és DVD-khez van 100 Hz-es funkció, Blu-ray filmekhez (és akár PC-hez) pedig kapunk 24p-t is. A zajszűrő esetében az erősségen is változtathatunk, míg az OPC-vel kapcsolatban a minimális és maximális fényerőt is beállíthatjuk. Tunerből kettő is van a tévében, így az analóg mellett a készülék a DVB-T adásokat is képes fogni. A DVB-T tunerhez tartozik egy CI foglalat is, így megfelelő kártyaolvasóval és dekóderkártyával a két hazai előfizetéses adót is foghatja mindenki, aki nem tud a Hír TV és az ATV nélkül élni.

A tévé fogyasztása a méretet is figyelembe véve közepes: kikapcsolt állapotban mindössze 0,1 wattot mértünk, az optimális beállításokkal viszont 166 wattig kúszott fel a mutató – ennél jobbat és rosszabbat egyaránt láttunk már. Ha bekapcsoljuk az OPC-t, az természetesen segít a helyzeten, éjszaka a kisebb fényerő miatt a fogyasztás is mérséklődik.

Képminőség I

A tesztelést ezúttal is a műszeres mérésekkel kezdtük. Szerencsére a gyártók egyre inkább figyelnek arra, hogy a színek ne a boltban, hanem otthoni körülmények között mutassanak jól. A Sharp esetében a tévé első bekapcsolásakor megjelenlő varázslóval konfigurálhatjuk be, hogy otthoni környezetben vagy bemutatóteremben szeretnénk a tévét használni. Természetesen az otthoni módot választottuk, aminek eredményeképpen a következő értékeket mértük a szabványos színprofil esetén: 218 cd/m²-es fényerő, 0,18 cd/m²-es fekete mellett 1196:1-es kontraszt, amiből azért látszik, hogy a fekete lehetne mélyebb is. A színhelyesség viszont nem rossz: az átlagos deltaE értéke 3,7 lett. A színhőmérséklet alapállapotban ennek ellenére egyetlen profilnál sem volt jó, film módban az optimálisnál melegebb, 5800 K-s értéket mértünk, szabványos és játék módban pedig 9300 K-t.

Az optimális beállításokat a következő helyen találtuk meg: háttérfény 0, kontraszt 32, fényerő 5, színtelítettség 2, tónus 4, színhőmérséklet közép-alacsony. Ezekkel a beállításokkal 179 cd/m²-es fényerőt, 0,16 cd/m²-es kontrasztot (1119:1-es kontrasztarányt), 2.3-as gammát és 6920K-s színhőmérsékletet kaptunk, a deltaE pedig 3,8 lett. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a tévé színei jók, viszont a fekete túl világos.

Az ASV panel esetében a betekintési szög mindkét irányban 176 fok, ami akár még ahhoz is elég, hogy körbeüljük a tévét – még ebben az esetben is mindenki azt látja majd, mint a középen ülő. A kontraszt valóban jó oldalról, fentről és lentről nézve is, azonban ha a tévét nem sötétben nézzük, mégis gondban lehetünk. Ha 40-45 fokos vagy nagyobb szögből nézzük a tévét, akkor a tükröződések már láthatók és picit zavarók lesznek.

A fényerő eloszlása és a bevilágítós teszt eredménye viszont kiváló lett: a tévé fényereje sötét és világos színárnyalatok esetében is eléggé egyenletes, míg zavaró bevilágítás sem a széleken, sem a sarkokban nem volt megfigyelhető.