Az internetszolgáltatók kegyeit keresi az HBO, a Showtime és a Sony is
Most, hogy a streaming szolgáltatások kezdik egyre nagyobb mértékben átvenni a klasszikus lineáris tévészolgáltatások helyét, a műsorszolgáltatóknak egy nagy problémával, a szűkös erőforrások jelentette korlátokkal kell szembenéznie. Azaz, hogy teljesen pontosak legyünk, nem a műsorszolgáltatóknak jelenthet gondot a dolgot, hanem a felhasználóknak, akik adott esetben a teljes adatkeretüket tévézésre fordíthatják.
A lineáris műsortovábbítás előnye, hogy még 80-100 csatorna is nagyon alacsony sávszélességgel továbbítható, mivel mindenkihez pontosan ugyanazokat az adatcsomagokat kell eljuttatni. A helyzet azonban rögtön megváltozik, ha a tartalmat on-demand, azaz igény szerint kell kiszolgálni, ráadásul tömegesen: mivel tévészolgáltatásról van szó, készülni lehet arra, hogy egyszerre (nagyon) sokan, csúcsidőben, és rendszeresen fognak eltérő tartalmakat nézni.
Az internetsemlegesség elve szerint az internetszolgáltatóknak mindenféle adatcsomagot annak tartalmától függetlenül azonos elbánással kellene kezelni, azonban a műsorszórók most azért lobbiznak, hogy a streameket mégis másképpen kezeljék. Egyrészt szeretnének prioritást, hogy a pufferezéssel ne legyen probléma, másrészt el szeretnék érni, hogy a letöltött adatokat ne számítsák bele az adatkeretbe. Ezért persze fizetnének is valamennyit – de a részletek egyelőre nem ismertek. Egy kézenfekvő megoldás lenne egyébként, ha az internetszolgáltatók saját maguk is értékesítenék a csomagokat, hiszen ebben az esetben már biztosan érdekeltek abban, hogy felhasználóik a megfelelő élménnyel „találkozzanak”.
Az viszont valószínű, hogy amennyiben tömegessé válik az internetes tévézés, és csúcsidőben az USA (vagy akár csak egy kisebb körzet) teljes lakossága rácuppan a hálózatra, akkor azért ott lehetnek gondok – a rendelkezésre álló sávszélesség függvényében csökkenhet a minőség, rosszabb esetben pedig a szolgáltatásban akár akadozások is jelentkezhetnek.
