Kína bedöntheti az LCD-piacot
A tévépiac az alsó árkategóriában nem számít túl jó üzletnek, az árverseny ugyanis annyira kiélezett, hogy a belépő szintű illetve alsó-középkategóriás tévéken szinte egyáltalán nincs haszon; a gyártók szerencsétlenségére azonban e két kategóriában értékesítik a legtöbb terméket. Beszédes adat, hogy egyes számítások szerint a tavalyi negyedik negyedévben a vállalatok által regisztrált bevétel 9%-a származott a 3D megjelenítést is támogató készülékekből, miközben volumenét tekintve a 3D szegmens csupán 2-3%-ot tett ki. Nem véletlen, hogy a gyártók minden évben próbálnak valami újdonságot hozni a felső(bb) kategóriákba, így tudják az árakat „indokoltan” magasan tartani.
A gyártók számára azonban nem fest túl jó képet, hogy idén és jövőre, a tervek szerint, több panelgyár is megkezdi a termelést Kínában, amelynek köszönhetően az ázsiai ország termelése rövid időn belül a 2009-es szint hatszorosára emelkedhet. Ez azt jelenti, hogy 2012-ben már kb. ugyanannyi panel készülhet Kínában, mint amennyi Japánban – az előzetes becslések alapján ugyanakkor ennyire biztosan nem lesz szüksége az országnak, tehát a panelek egy része exportra kerül(het). Mivel a kínai panelek átlagára jóval kedvezőbb, mint a japán, korai és tajvani társaiké, könnyen előfordulhat, hogy a japán, koreai és tajvani gyártók is kénytelenek lesznek majd drasztikusan árat csökkenteni – ez pedig nem jó előjel, főleg a japán gyártók számára, akiket az erős jen sem segít. A Sony és a Panasonic tévé üzletága például a márciusban befejeződő 2011. pénzügyi évet valószínűleg ismté veszteséggel zárja, előbbi számára ez zsinórban a hetedik, utóbbi számára pedig a harmadik veszteséges év lesz.
Ugyancsak a kínai panelgyártók malmára hajthatja a vizet, hogy a külföldi márkák kevésbé tudnak betörni az ottani piacra: egyes felmérések szerint a kínai piacot 80%-ban hazai termékek uralják, és nem várható, hogy a közeljövőben ez a helyzet gyökeresen megváltozna.
