Coolpad Porto (E560) okostelefon teszt

Használat közben

A Coolpad Porto az Android 5.1.1-es változatával érkezik, tehát az OS viszonylag frissnek mondható – szerencsére egyébként egyre több gyártó dobja piacra legalább ezzel a verzióval mobiljait. A telefonon a gyári Android felület helyett egy félig-meddig testreszabott kezelőfelület köszön vissza, amelyen főleg (persze nem túl meglepő módon) a kínai gyártókra jellemző módosításokat vehetjük észre. Így nincsen például alkalmazásválasztó, és a kezdőképernyők számát is egyszerűen az ikonok rendezgetésével növelhetjük-csökkenthetjük. Az interfész valamennyire testreszabható, de azért HTC szintű beállításokra ne számítsunk: kérhetjük az ikonok sarkainak lekerekítését, a kezdőképernyők folyamatos lapozását, a háttér görgetését és az ikonszöveg elrejtését, valamint módosíthatók a lapozó effektek is. Az értesítési tárhely klasszikus megoldás, és a kapcsolópanel is a megszokott módon, az értesítési kártyák lejjebb húzásával csalogatható elő. A fontosabb kapcsolók mind helyet kaptak itt, még a LED-es villanót is bekapcsolhatjuk, ha egy kis fényre lenne szükségünk.

A telefon néhány gesztus is támogat: a mobil dupla koppintással is felébreszthető, a feloldás irányától függően pedig közvetlenül a fényképezőgépet vagy a zenelejátszót is elindíthatjuk. Ezenkívül rajzolhatunk is karaktereket a kikapcsolt kijelzőre: a C betűvel például a tárcsázóba léphetünk. További ötletes lehetőség, hogy a Home gomb funkcióját jól testreszabhatjuk: megadható, hogy hosszan nyomva tartva vagy duplán megnyomva mit szeretnénk csinálni, sőt, a gombot megtaníthatjuk a bejövő hívások fogadására is. Apró figyelmesség, hogy a lezáró gomb be is fejezi a hívást.

Telefon funkciók

Valószínűleg azzal nem okozunk meglepetést senkinek, hogy a telefonos funkciókhoz nem igazán nyúltak hozzá a Coolpadnál, így a tárcsázó, a hívásnapló, a kapcsolatok és az SMS mind a megszokott fícsörökkel szolgáltnak. Alapnak tűnik a billentyűzet is, de az első használatkor feltelepíthetjük a Swiftkeyt is, így tudását gyorsan növelhetjük. Az SMS-ek kezelésére a Hangouts is használható, ha esetleg valakinek az az app jobban bejön. A levelek kezeléséhez nemcsak a Gmailt kapjuk meg – de szerintünk az Email küldése app teljesen felesleges volt, mivel tudásban és sebességben sem jobb a Gmailnél.

A naptár is majdnem a gyári Google – vele kapcsolatban annyi az extra, hogy a napi, heti és havi nézet mellé még egy háromnapos nézetet is támogat, szerintünk az alacsony felbontású kijelzőhöz ez illeszkedik a legjobban.

Alapprogramok

A neves gyártók szeretik a telefonra előre telepített szoftverekkel megkülönböztetni magukat a konkurenciától, a kínaiak viszont szerencsére többnyire nem csinálják ezt. Azért mondjuk, hogy szerencsére, mert annál nincs sok idegesítőbb dolog, mint amikor egy készülék használatba vételét azzal kell kezdeni, hogy a csak kínai nyelven elérhető, és csak kínaiak számára hasznos szolgáltatásokat egyesével eltávolítjuk.

A Coolpadnál sincsen ilyen, amiből viszont az is adódik, hogy alapvetően a Google-féle élménnyel kell beérnünk – még saját zenelejátszó vagy képnézegető sincsen. A telefon extrája, hogy ötsávos, mélyhangkiemeléssel is rendelkező equalizert is tartalmaz, amit a Play Zene is tud használni. Mondjuk ez csak akkor ér valamit, ha a dobozban lévő gyári fülest használhatóra cseréljük. A fotókhoz és a videókhoz a Google Fotók használható, amely a szokásos, komótos tempójával működik, de legalább a képeink online mentésére is alkalmas. A felhozatalban a legnagyobb dobás a Coolpad távirányító alkalmazása, amely nemcsak az adatbázisában szereplő több ezer terméket tudja irányítani, hanem akár be is tanítható.

Fényképező

A kamerától a belépő szinten túl sokat nem érdemes elvárni, még ha papíron sokszor nem is rossz a telefonok fényképezője. A Coolpad Porto esetében is ez a helyzet, hiszen a fő kamerával 8 MP-es fotókat is rögzíthetünk, ami jól hangzik (ezt 4:3-as képarány mellett tehetjük meg, ha viszont átkapcsolnánk 16:9-re, akkor 2 MP a legnagyobb elérhető felbontás).

Optikai képstabilizátor természetesen nincsen, sötétben viszont LED-es villanó segít, hogy a fotók a lehetőségekhez képest értékelhető minőségűek legyenek. A szoftver relatív kényelmesen használható, viszont nagyon kevés beállítási lehetőséget tartalmaz – a vaku mellett a HDR kapcsolható, szűrőt választhatunk illetve aktiválhatjuk a szép arc és éjszakai módokat. Érdekesség, hogy van egy Pro üzemmód is, de sajnos a legfontosabb paramétereket még ennek kiválasztásakor sem változtathatjuk, ráadásul a felbontást ilyenkor 2 MP-re korlátozza a szoftver.

Az elkészített fotók minősége nem igazán üti meg a szintet, azok közül a képjellemzők közül, amit vizsgálni szoktunk, egyedül a vonalélesség az, ami elfogadható. A zajszint nagy fény mellett is jelentős, a dinamikatartomány rettentő kicsi (a HDR segít ugyan, de csak kicsit), a színek fakók és a fehéregyensúly eltalálása is megoldhatatlan feladat elé állította az elektronikát. Alkalmanként persze lehet egy-egy fotót lőni a telefonnal, de hogy közönségdíjas alkotásokat nem fogunk készíteni vele, az teljesen biztos. (Egyébként érdekes az is, hogy a kamera a 2 MP-es felbontás kiválasztásakor tökéletesen éles képet sosem készít.)

Szelfikhez egy 5 MP-es, fix fókuszú kamerát kapunk, relatív nagy látószöggel és egy kis segéddel, amely a képen mutatja, hogy hova kell nézni, ha azt szeretnénk, hogy a kamera a tekintetünket is elkapja. Sajnos a képminősége ennek sem túl jó, így a fotós részt, úgy ahogy van, akár el is felejthetjük.

Videót a hátsó kamerával legfeljebb 1080p, az első kamerával pedig 720p felbontásban tudunk. A felvételek minősége a túl erős tömörítés miatt nem üti meg az átlagos szintet. Extrákra, úgy mint például lassított felvételek vagy timelapse, nem számíthatunk.

Összegzés

A Coolpad Porto egy belépő szintű telefon, és nagyjából hozza is azt, amit a kategóriában elvárunk egy készüléktől: nem túl gyors, de elfogadható hardver, elégséges tárhely, friss Android, viszont jó esetben is csak közepes kijelző és gyenge fényképező került bele. A gond nem is ezzel van, hiszen az alsó házban nem nagyon tudnánk neki olyan ellenfelet mutatni, amely sokkal többre képes. A baj az, hogy mindezért 49 ezer forintot kér el a gyártó, ami rettentően sok. Ezért a pénzért a neves gyártók belépő szintű modelljei is megkaphatók, sőt, adott esetben még marad is pénzünk jó fülhallgatóra (Sony Xperia E4, LG Leon, Samsung Galaxy Core, Lenovo A6000, Honor 4C, Microsoft Lumia 640, hogy csak egy párat említsünk), amelyek mindegyikére jellemző az összeszedettebb szoftver, a jobb kamera és általában az is, hogy valamiben többet nyújtanak az átlagnál. Ha erre rájön a hazai forgalmazó is, és leviszi a telefon árát 35 ezer forint környékére, akkor akár még esélye is lehet a piacon, így viszont nem jósolunk neki nagy karriert.