LG Watch Urbane okosóra teszt

Használat közben

Az LG Watch Urbane-en az Android Wear 5.1.1-es verziója fut, a hardver természetesen tökéletesen futtatja az OS-t megakadással a nagyjából kéthetes tesztidőszak során nemigen találkoztunk. Okulva abból, hogy az androidos telefonoknál azonos hardveren is mennyire eltérő felhasználói élményt adnak a gyártók egyszerűen abból fakadóan, hogy saját kezelőfelületet készítenek, az Android Wear esetében a Google megtiltotta, hogy az OS-t megváltoztassák. Ami persze nem jelenti azt, hogy minden Android Weart futtató okosóra pontosan ugyanazt nyújtja, de a különbségek csak nagyon aprók. És ha csak felületesen nézzük, akkor kimerülnek annyiban, hogy minden gyártó a meglévő gyári számlapok mellé sajátokat is csomagol. Az LG órája alapesetben 21 számlapot tartalmaz, közöttük sok olyan van, amely nemcsak a dizájnban mutat mást, hanem extra adatot is képes kijelezni. Mondjuk a töltési szintet, fotókat, stoppert, időjárást, a következő teendőt, stb.

Az LG órája a 410 mAh-s akku ellenére elég sokáig bírja, és ha úgy használjuk, hogy a számlap mindig be legyen kapcsolva, akkor is simán kibírja két napig. Sőt, megkockáztatjuk, hogy a kezdeti varázs után akár a három nap is elérhető – mi a teszt alatt értelemszerűen gyakran nyomkodtuk, de a két napot így is bírta a szerkezet. Kikapcsolt számlappal további egy napot nyerhetünk – az óra elvileg ilyenkor is gondoskodik arról, hogy mindig lássuk az időt, de a csuklóemelés mozdulatának felismerése nem tökéletes, és nekünk többször is előfordult, hogy az óra nem kapcsolt be.

Az UI irányítása az Android Wear sémája szerint működik: a balról indított simítás a vissza funkciót jelenti, jobbról az alkalmazások, lentről az értesítések, fentről pedig a gyorsbeállítások húzhatók be. Utóbbi ad lehetőséget arra, hogy az értesítések fogadását szabályozzuk, aktiváljuk a színház (csendes és képernyőt kikapcsoló) módot, megnézzük az akku töltöttségi szintjét vagy belépjünk a beállítások közé. A jobbról behúzható alkalmazásválasztó egyszerű koppintással vagy az óra gombjának nyomva tartásával is elérhető. Itt az első három helyen mindig a legutóbb használt programok látszanak, amelyek alatt szépen sorakoznak a feltelepített programok.

Ezeket nem feltétlenül kell kézzel telepíteni; a mobilon futó Android Wear kísérő alkalmazás segítségével ugyanis minden olyan app, amely támogatja a Weart (és fel is van telepítve a mobilra), az szépen átköltözik az órára. Nekünk ilyen volt többek között a Keep, a Play Music, az American Airines, a CheckMyTrip a Priceline és a Wunderlist is, tehát a kínálat messze nem csak a Google saját programjait érinti – a telefonon futó Android Wear a Google fejlesztése, és minden olyan telefonnal működik, amelyen legalább az Android 4.3 fut, és rendelkezik Bluetooth 4.0 adapterrel is.

Persze az óra egy sor alternatív beviteli módot is támogat, így például csuklómozgással lehet lapozni/görgetni, az „OK Google” vezényszóval pedig a hangalapú keresést indíthatjuk el. Ha pedig háromszor lapozunk jobbra (ami jobbról indított simításnak felel meg), akkor látjuk a lehetséges cselekvéseket: beszélgetés az „órával”, pulzusmérés, zene lejátszása, jegyzetelés, emlékeztető beállítása, lépésszámláló, napi teendők megnézése, e-mail vagy SMS küldése, navigálás közeli benzinkúthoz, időzítő vagy stopper indítása, ébresztések menedzselése.

Ahhoz, hogy az órát hatékonyan tudjuk használni, a Google Now-t is célszerű, de nem kötelező aktiválni. Ha ezt megtesszük, akkor a Now-ban lévő kis kártyácskák információi is eljutnak az órára, természetesen azon információk mellett, amelyek az értesítési sávban amúgy is megjelennek. Rájuk rezgés is figyelmeztet. Hogy mennyire gyártófüggetlen a Wear, azt jól példázza, hogy az LG órán minden további beállítás nélkül megjelent a Samsung S Health összes üzenete is. Az Android Wear alkalmazás segítségével tölthetünk le egyébként további számlapokat és alkalmazásokat is.

Az óra természetesen a hívások kezelésére, az üzeneteknél pedig akár válaszolásra is alkalmas. Telefonálni viszont nem tudunk vele, mert hangszórója nincsen, csak mikrofon került rá. Ezt használhatjuk egyébként válaszhoz is, az üzenetet szóban kell bemondani. Vagy ha csak egy emojit akarunk visszaküldeni, akkor azt egyszerűen felrajzolhatjuk a számlapra. Magyarul a dolog sajnos nem igazán működik, talán majd a jövőben. A hangalapú tárcsázás viszont elég nagy pontossággal bír – de ahhoz, hogy egyáltalán használni tudjuk, le kell tölteni az LG Call for Android Wear appot a telefonra.

Az Android Wear természetesen lehetővé teszi az órán megjelenő üzenetek szűrését is, ha akarjuk, akkor teljes appokat (illetve azok üzeneteit ) rejthetjük el az óra elől. A telefonos alkalmazás emellett arra is képes, hogy magán a mobilon letiltsa a csörgést és a rezgést, ha az óra is csatlakoztatva van – ami jó ötletnek tűnik, hiszen ha rezeg egy kütyü a csuklónkon, felesleges, hogy még a telefon is lármázzon.

Az óra és a telefon között Bluetooth kapcsolat épül fel, az óra azonban a WiFi hálózatokat is támogatja. És a Google felhőjén keresztül is képes adatokat szinkronizálni. Vagyis ha az óra WiFi hálózaton van, akkor nem szükséges, hogy a telefonnal BT kapcsolata legyen – akár az is működhet, hogy az otthon felejtett telefon szépen kiküldi az üzeneteket az órára, amely viszont velünk van, és éppen a munkahelyi WiFi-n lóg. Elvileg az alkalmazások is működnek, azonban könnyű belefutni olyan helyzetbe, amikor az óra arra kér, hogy a műveletet a telefonon fejezzük be, ilyenkor nyilván gond, ha a mobil nincs a közelben. A felhő alapú szinkronizálás feltétel azonban, hogy a mobil be legyen kapcsolva (és az is, hogy a WiFi szinkronizációt engedélyezzük az órán). A WiFi szinkronizációval kapcsolatban annyi még a trükk, hogy a hálózat kiválasztható az órán is, de csak akkor tudunk bejelentkezni, ha ott a mobil is (a telefonon kell beírni a jelsztó), vagy korábban már csatlakoztunk az adott hálózatra. Akár mobillal is; ilyenkor az óra a telefonról lekéri, és elmenti magának a csatlakozási adatokat, később pedig már egyedül is fel tud menni a hákózatra. A gyakorlatban azonban gond lehet minden olyan helyen, ahol a WiFi hálózatra való fellépést még nem jelent egyből internet hozzáférést is, például azért, mert meg kell adni az e-mail címünket.

Ezzel együtt a WiFi szinkronizáció jó dolog, van benne potenciál, de még nyilván nem teljesen kiforrott. Ami nem meglepő, tekintve, hogy az LG Watch Urbane az első olyan óra, ami támogatja ezt a fícsört.

Alkalmazások

Az Android Wear alapesetben kevés szoftverrel érkezik, de az első párosítás után a telefonról minden olyan app átkerül az órára is, amelynek gyártója készített Android Wear kiegészítést. Az alapszettet a Beállítások, Teendők, Ébresztések, Hívás, Find my Phone, (Google) Fit, Elemlámpa, Google, Keep, LG Pulse, Maps, Play Music, Stopper és az időzítők adják. A listát természetesen lehet bővíteni, mégpedig a Google Play kifejezetten az Android Wearre írt alkalmazásokat tartalmazó szekciójából.

A kínálat egyelőre messze nem olyan hatalmas, mint a sima Google Playben, de jó pár szoftvert írtak már az okosórákhoz – ezeket kategóriákba rendezve látjuk. Ami nagyon fontos, az az, hogy az üzenetek nemcsak akkor jutnak el az órára, ha telepítve van rajta a megfelelő alkalmazás, mivel a telefonos kísérő app minden olyan értesítést át tud küldeni, amelyek eljutnak az Android értesítési tárhelyére.

Fitnesz

Az óra a két alapvető trükköt tudja: pulzust mérni és lépést számlálni. Mindkettő elég pontosnak bizonyult, legalábbis egy Samsung Galaxy S6 adataival összevetve csak pár százalékos eltérést tapasztalunk lépésszámban a nap végén, ami valószínűleg abból adódott, hogy a telefon nem jött mindenhova, a lakásban, irodában például gyakran pihent az asztalon, míg az óra mindenhová elkísért. A pulzusmérés lehet „folyamatos” is, ebben az esetben azonban az adatok már nem olyan megbízhatóak, mivel az óra igazán pontosan akkor mér, ha hozzányomjuk a kezünkhöz.

A pulzusszámot és lépésszámot az óra természetesen továbbítja a mobilon futó Google Fit felé is. Sajnos az egyértelműen látszik, hogy az LG nem érezte túl fontos dolognak a fitnesz kiegészítést, GPS így nincs is az órában, azaz az óra egy futás útvonalát például már nem tudja rögzíteni.

Kezelhetőség

Az óra vezérlésével nekünk igazából sok gondunk nem volt, a kisméretű felületet is sikerült jól kihasználni, de ez nem újdonság hiszen az Android Wear a kezdetek óta megfelelő ebből a szempontból. Az élményt ugyanakkor nagymértékben befolyásolja az is, hogy a nem Google alkalmazások órás „kiterjesztései” miként működnek. Az American Airlines alkalmazása például a beszállókártyát, ha lekértük a telefonra, gond nélkül áthúzza, a Wunderlist viszont egyszerűen katasztrófa: a mobilon kell megadni, hogy a sok lista közül melyik látszódjék a telefonon, ami már önmagában kényelmetlen, de a használhatóságot az öli meg igazán, hogy a kiválasztott listából egyszerre csak egyetlen egy elem látszik, amit ráadásul nagyon körülményes kipipálni.

A Wunderlisttel szemben a Google Keep ugyanakkor teljesen jól működik az LG Watch Urbane-en is, tehát a kipipálós listákat is meg lehet oldani jól, csak akarni kell. A gond itt az, hogy a Google-féle felhasználói élménybe egy másik gyártó piszkít bele – lehet, hogy mi a Google helyében a Wunderlistet például nem engedtük volna be ebben a formában az órába. Felettébb kényelmetlennek éreztük továbbá, hogy néhány szoftver annak ellenére jelent meg az órára telepített programok között, hogy valójában semmit nem lehet vele kezdeni azon túl, hogy elindítjuk vele a telefonos alkalmazást – ilyen például a Cheaptickets.

Összegzés

Az LG Watch Urbane felhasználói élmény terén pontosan azt hozza, mint közvetlen elődje, a G Watch R. Újdonsága főleg a dizájn terén keresendő, amely azonban annyira jól sikerült, hogy akár üzletemberek is bátran viselhetik egy-egy tárgyalás során. A cél persze ez is volt, így az óra a meglévő termékpalettát inkább kiegészíti, semmint leváltja. Mivel a felhasználói élmény az Android Weart használó óráknál közel azonos, a dizájn nagyon fontos – így a sikerhez az is bőven elég lehet, hogy az LG Watch Urbane jelenleg a legpofásabb alternatíva kategóriájában.

Az LG Watch Urbane-t a Telenortól kaptuk kölcsön a tesztelés idejére. Mivel az óra önállóan nem vásárolható meg, árat nem közlünk – ez ugyanis erősen függ attól, hogy milyen számlacsomag és milyen telefon mellé vásároljuk meg.