Samsung Galaxy Note Pro 12.2 táblagép teszt

Hardver

A Samsung a táblagépeknél nem feltétlenül szokott a legerősebb hardverre szavazni, a Note Pro 12.2 viszont szinte semmilyen szempontból nem tekinthető átlagosnak, így adja magát, hogy a benne lévő vas sem az. A tabletbe négymagos, 2,3 GHz-es Snapdragon rendszerchip, Adreno 330-as GPU, 3 GB RAM és kiépítéstől függően 32 vagy 64 GB belső memória kerül – nálunk a 32 GB-os változat járt. A belső memória a Samsungtól megszokott módon ezúttal is bővíthető, a Galaxy Note Pro 12.2 akár 64 GB-os microSD(HC) kártyákat is tud fogadni. Fentiekből már látszik, hogy a teljesítménnyel egy darabig biztosan nem lesz gondunk, tulajdonképpen egyelőre úgy néz ki, hogy a Snapdragon 800 hiába tavalyi chip, sokkal jobb (egyelőre) nincsen a piacon; a Snapdragon 801-es messze nem jelent akkora előnyt, hogy siránkozni kellene amiatt, hogy a Samsung nem azt választotta. Amit külön érdemes kiemelni, az a 3 GB memória – a Samsung egyre több csúcskészülékbe épít be ekkora adattárolót, aminek a jótékony hatása leginkább akkor látszik, ha rendszeresen futtatunk több alkalmazást is párhuzamosan.

Az eredmények alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy a táblagépek között az egyik, ha nem a legerősebb a Samsung Note Pro, sőt, a komplett mobil kütyü mezőnyben is igen előkelő helyen tartózkodik, hiszen a Snapdragon 80X rendszerchip csak a tavalyi és idei csúcstelefonokba került bele, és ezekből olyan túl sok azért nincsen.

A kijelző, ahogyan az előző oldalon már említettük, 12,2 colos. Ez nagyobb az átlagosnál, de nem is ez a legérdekesebb, hanem az, hogy a Samsung 2560×1600 pixeles felbontást választott. És LCD-panelt, ami ugyanakkor túlságosan azért nem meglepő, lévén, hogy a koreai gyártó az OLED-et egyelőre csak jóval kisebb felbontású kijelzők esetében alkalmazta. A relatív nagy pixelméret miatt (a relatív nagyot természetesen úgy kell érteni, hogy egy 5 colos Full HD felbontású telefonhoz képest) egyébként az LCD-vel jobban is járunk, mint a Samsung-féle RGBG pixelstruktúrájú AMOLED-del, mert szebbek a betűk és az ikonok rajzolatai. A panel fényereje brutálisan nagy, a táblagép kijelzőjét még kültéren is remekül lehet látni. Nyilván filmet azért nem néznénk vele a strand közepén, de a fontos adatok mindig jól olvashatók maradnak. A Samsung mobil kütyüinél megszokott módon a színek valamelyest túlszaturáltak, viszont vannak színprofilok (dinamikus, normál és film), amelyek között a tablet akár automatikusan is tud váltani. Ennek az opciónak a megjelenése remek, azonban az jól látszik, hogy a Samsung meglehetősen konzervatív volt a változtatásoknál: a túlszaturáltság, a fényerő és a színhőmérséklet csak relatív kis tartományban változik, messze nem olyan markáns az eltérés, mint mondjuk egy tévé esetében. A betekintési szögekkel nem volt problémánk, mivel S-LCD-ről van szó, a színek bármilyen irányból és szögből nézve maradnak olyanok, amilyenek, egyedül a fényerő és a kontraszt csökkenésével kell számolnunk.

A Samsung a tabletet többféle kiszerelésben is készíti, amelyek a kommunikációs lehetőségekben és a rendszerchipben különböznek – nálunk az LTE-képes verzió járt, de a tabletet meg lehet vásárolni 3G-s illetve csak WiFi-s kiszerelésben is. Ezekben nem Qualcomm rendszerchip van, hanem a Samsung saját Exynos 5420-asa. A mobil kommunikációra is képes verziók, a Samsungtól megszokott módon, telefonként is használhatók. LTE hálózatokon 150/50 Mbps-os, 3G hálózatokon pedig 42/5,76 Mbps-os letöltési sebességet érhetünk el, a WiFi a 802.11ac szabványt is ismeri, a Bluetooth pedig 4.0-s. Természetesen van NFC, A-GPS, digitális iránytű, gyorsulásmérő és giroszezor is a tabletben. A microUSB ezúttal is többfunkciós, nemcsak töltésre és adatátvitelre szolgál, hanem MHL (HDMI) portként és USB host adapterként is funkcionál.