LG 29EB53-B monitor teszt

Képminőség

Nemcsak a tévéknél, hanem a monitoroknál is sok egyéb paramétert számít a színhűségen és a kontrasztarányon kívül. Ezek egyike a háttérvilágítás eloszlásának egyenletessége, amelyet egy 21:9-es kijelzőnél nem annyira triviális jól megoldani – főleg, hogy sok gyártó még a 16:9-es készülékekkel is bajban van. Aminek az egész egyszerű oka az, hogy a LED-eket oldalra elhelyezve kevesebbre van szükség belőlük, viszont ezek fényének hatékony eloszlása nagyobb feladatot is jelent. Az LG-nek sem sikerült tökéletesen megoldani a feladatot, a fényerő ingadozása a panel egészére nézve 20% körüli – ha az optimális, 120 cd/m²-es fényerőre állítjuk be a panelt, a közepét véve referenciának, akkor más részeken 100-105 cd/m² körüli fényerőt is könnyen lehet mérni. Ahogyan az alábbi képeken látható, főleg a két oldalhoz közeli területekre és a sarkokba jut(ott) kevesebb fény.

Szerencsére az eltérés azért nem annyira vészes, a valóságban kevésbé okoz problémát, főleg ha nem homogén felületű világos képeket nézünk. (És az a helyzet, hogy tökéleteset még senkinek nem sikerült alkotnia, a legdrágább, milliós monitorok is szenvednek ettől a hibától.)

Teljesen fekete képnél van némi beszűrődő háttérvény, de durva hibával nem találkoztunk; a sarkoknál nincsen zavaró bevilágítás, és a clouding is csak akkor vehető észre, ha direkt keressük.

A betekintési szögekkel általánosságban nincsen gond, a papíron 178 fokos szögeket a kijelző a valóságban is hozza, a színek oldalról nézve sem fakulnak, a fényerő viszont jelentősen csökken. Az IPS glow természetesen ezt a monitort sem kíméli, de a jelenség (a monitort bizonyos szögből nézve egy szűk sávban kisebb a fényerő, sötétebb képeknél pedig világosabb) szemből nézve nem látszik, és a legtöbbet nyilván így fogjuk nézni az LG 29EB53-B-t.

A feketével kapcsolatban igazából sok újdonságot nem tudunk mondani, az LG 29EB53-B hozza azt, amit egy IPS-panel tud, a kalibrált állapotban mért 0,14 cd/²-es fekete és a 912:1-es kontraszt teljesen átlagosnak mondható. Aki filmet nézne a monitorral annak nem biztos, hogy ez a kijelző a legjobb választás (a sötétebb tónusú filmeknél lehet kisebb-nagyobb gond a részletességgel), de az LG valójában nem is ilyen területre szánja a monitort.

Természetesen megmértük a monitor input lagját is, amely egy késleltetéstől mentes CRT-s kijelzőhöz képest 17 ms volt; ez elég alacsony érték, már-már az észrevehetetlenség határán van.

Menü

Az LG nem a 29EB53-B esetében használja először azt a menüstruktúrát, amit jelen tesztalanyunknál is. A felület jól áttekinthető, a beállítási lehetőségek tárháza pedig teljes, akár még a gamma finomhangolására is lehetőség van. A színeket nemcsak elsődleges, hanem másodlagos komponensek alapján is helyre tehetjük, viszont csak két referenciapont alapján. Ez kevés a tisztán menüből történő tökéletes beállításhoz, azonban ne feledjük, hogy egy monitort általában számítógéphez csatlakoztatunk, ahol a szoftveres profilkészítéssel a színhelyesség és a gamma is (közel) tökéletesre hangolható. (Ráadásul mostani tesztalanyunknál van hardveres kalibrációs lehetőség is, ahogyan azt már korábban említettük). Extra, hogy a menüben még az overdrive agresszivitásának beállítására is van mód.

A menü kezelését megkönnyíti, hogy az érintőgombok nem simulnak bele a kávába, hanem egy kis kidudorodáson kaptak helyet. A nyilakkal alapesetben a hangerőt állíthatjuk, míg az OK gombbal, ha nem vagyunk a menüben, akkor a PBP üzemmódot aktiválhatjuk. Ez utóbbi szinte minden kombinációban működik, egyedül a két HDMI bemenet képét nem lehet egymás mellé tenni. Ami sajnálatos, az az, hogy a színprofilokat nem lehet közvetlenül elérni, ráadásul az őket tartalmazó menü indokolatlanul „mélyre” került.

Mire elég 2560 pixel?

Ma már a Full HD felbontású monitorok számítnak a leginkább elterjedtnek, ezért mi is ezek felbontásához hasonlítjuk a 29EB53-B szélességében 2560-as pixelszámát. A különbség – egyszerű matekkal kijön – 640 képpont, ami azt jelenti, hogy egy Full HD felbontású kijelzőhöz képes éppen harmadával nagyobb területtel gazdálkodhatunk. Hogy ezt az extra területet mire használjuk ki, annak tulajdonképpen csak a fantázia szab határt, de mi azért kigyűjtöttünk néhány tipikus felhasználási területet, és készítettünk screenshotot 1920×1080-as valamint 2560×1080 pixeles felbontással is.

Kezdjük a filmeknél, hiszen itt van a legegyszerűbb dolgunk; a 21:9-es képarány lehetővé teszi, hogy a filmek többségét fekete csík nélkül nézzük meg (annak árán persze, hogy a 16:9-es sorozatepizódoknál így viszont két oldalt marad elég vastag kihasználatlan terület).

Már a 16:9-es monitorokra is igaz, hogy képesek két weboldalt egymás mellett megjeleníteni; ez a 21:9-es kijelzőknél úgy módosul, hogy kettőt mindenképpen, de sok esetben akár hármat is. Vagy kitehetünk egymás mellé egy böngészőt, egy Word dokumentumot és egy levelezőt, ha pedig példának okáért táblázatokkal dolgozunk, akkor az is igaz, hogy sokkal több adatot láthatunk egyszerre. Képszerkesztésnél is előny lehet, ha a Photoshop összes eszköztárát kipakolva is bőven marad munkafelületünk.

A nagyobb felbontás a Windows 8 hibrid felhasználását is egyszerűsíti: ha kiteszünk egy Modern UI-n futó appot a jobb vagy bal szélre, még mindig bőven marad annyi helyünk a klasszikus Desktop számára, mintha egy 16:9-es monitor előtt csücsülnénk.

Végül, de nem utolsó sorban a játékoknál is előny lehet (nem feltétlenül az), ha nagyobb a helyünk. Egy stratégiai játéknál mindig jó, ha többet látunk, de a Flight Simulator esetében sem rossz, ha minden műszert ki lehet kipakolni egyetlen kijelzőre.

Összegzés

A 21:9-es képarány szerintünk bizonyított, egy gond van csak a monitorral: drága. 115 ezer forintba kerül, ami elsőre nem is tűnik annyira soknak. Főleg, ha a színhelyes megjelenésre, a hardveres kalibráció lehetőségére és még arra is gondolunk, hogy tavaly ilyenkor a 21:9-es kijelzők ára 170-180 ezer forint környékén alakult. Viszont az is igaz, hogy ebből a pénzből két 23 colos Full HD felbontású monitort is lehet vásárolni, ami még több pixelt, még nagyobb munkafelületet jelent – egyedül annyi a hátrány, hogy sokan nem szeretik a két kijelzőt, mert fizikailag két panellel kell dolgozni, amelyeket legalább a káva elválaszt egymástól.

Ha félretesszük az árat, akkor viszont egyértelmű, hogy az LG 29EB53-B egy nagyon jó monitor. Szépek és pontosak a színei, a technológiából kihozza a legjobb kontrasztarányt, jó a válaszideje és alacsony az input lagja. Ha bele akarunk kötni valamibe, akkor az csak a menü lehet, de itt sem a beállítási lehetőségek mennyisége és minősége, hanem egyes opciók indokolatlan eldugása kifogásolható.

Az LG 29EB53-B-t az LG-től kaptuk kölcsön a tesztelés idejére, köszönjük.