Samsung GT-S5620 Monte teszt
Az, hogy egy mobillal telefonálni lehet, ma már nem sok mindenkit hoz lázba – a legolcsóbb készülékeket kivéve egyre inkább kötelező a mobilnet, a GPS, az érintőképernyő és a személyre szabhatóság. Ezek a képességek azonban általában sok pénzbe kerülnek, így mindig örömmel vesszük, ha olyan készülék érkezik tesztre, amelynek tudásszintjéhez képest ára is kedvező. Ilyen a Monte is, amely ugyan nem tartozik az igazi okostelefonok közé (így funkcióinak bővítése sem olyan egyszerű), de gyárilag is elég szolgáltatással érkezik ahhoz, hogy egy átlagfelhasználó elégedett legyen vele.
Külső
Igazából nem panaszkodhatunk a Monte külsejére, főleg akkor, ha árát is szem előtt tartjuk. Elsőre kifejezetten tetszett nekünk a készülék, de azt meg kell jegyeznünk, hogy kicsit alaposabb szemrevételezés után, és főleg kézben tartva érezhető, hogy a burkolatot műanyag elemek alkotják.
Méreteit tekintve a készülék nagyon jól eltalált: 109×54×12 mm, tömege pedig 93 gramm, így gyakorlatilag bármilyen zsebben elfér és nem is nehéz. Érintőképernyős telefonról lévén szó, az előlap legnagyobb részét a kapacitív kijelző foglalja el, ez alatt három gombot találunk (a külön gombnak tűnő ezüstszínű csík valójában csak dísz). Ezek közül a bal oldalival a hívásokat vehetjük fel, a középsővel a menüt érhetjük el, illetve léphetünk „egy lépést vissza”, a jobb oldali pedig a hívások befejezésére és a ki- bekapcsolásra szolgál.
A készülék egyébként teljesen átlagos dizájnját a két oldalán körbefutó metál-narancs csík teszi izgalmassá. Ezen a csíkon található bal oldalon a zoom, a hangerő és a listákban való le-fel mozgás vezérlésére használható gomb, jobb oldalon pedig a lezáró billentyű és a microSD-kártyafoglalat nyílása kapott helyet. Szintén jobbra került a fényképezőgép kioldógombja is. A felső élen helyezték el a szabványos 3,5 mm-es fülhallgató-aljzatot – zenehallgatáshoz egy meglepően jó minőségű, fülbedugós headsetet is kapunk – és a microUSB portot, amely töltésre és adatátvitelre is szolgál.
A hátlapon felül, középen a 3 MPixeles, fix fókuszú fényképezőgép található, alul pedig a hangszóró. A hátlap anyaga szintén műanyag, de a felület itt érdes, így a telefon ezen a részen nem koszolódik, és nem gyűjti be az ujjlenyomatokat sem. Ha leszedjük a hátlapot, előtűnik a 960 mAh-ás akku, amelyet nem kell eltávolítanunk soha, még akkor sem, ha a SIM-kártyát cseréljük.
Belső
A telefon ára alapján a középkategóriába tartozik, a Samsungnál ennek ellenére a szolgáltatásokon nem spóroltak. A Monte 3”-es, 400×240 pixeles kapacitív érintőkijelzője is kiváló, a telefon hiba és késlekedés nélkül reagál érintésünkre. A telefon a GSM hálózat mellett tud WLAN és a HSDPA hálózaton is kommunikálni, bár az utóbbi csak 3,6 Mpbs-os, és sajnos le kell mondanunk a HSUPA-ról is, ami elsősorban akkor zavaró, ha sokat szeretnénk interaktív módon használni a rengeteg közösségi szolgáltatást (a film- és fotófeltöltés ugyanis jóval gyorsabb lenne vele).
Nem hiányzik viszont az FM-rádió (használatához szükség lesz valamilyen fülhallgató vagy más vezeték csatlakoztatására), a Bluetooth és az A-GPS. Utóbbit a beépített Google Maps klienssel és a geokódolásra képes fényképezőgéppel is kihasználhatjuk. Természetesen gyorsulásérzékelő is van, és ezt nemcsak a kijelző elfordítására használja a telefon, hanem az „etikett” betartására is: ha megfordítjuk a csörgő készüléket, az elnémul. Sajnos a képernyőforgatás csak pár programnál működik, például a webböngészőnél és a képszerkesztőnél - az üzenetolvasásnál vagy a főmenüben viszont nem.
Mivel a Monte nem igazi okostelefon, túl sok szoftvert nem futtathatunk a háttérben. Ez alól csak pár program kivétel, például a zenelejátszó. Részben egyébként ennek is köszönhető, hogy a telefon működése gyakorlatilag mindig gyors. Apróbb megakadásokat legfeljebb akkor tapasztalhatunk, ha widgetekkel túlzsúfolt nyitóképernyők között lépegetünk, ekkor ugyanis az egyes minialkalmazások láthatóan keményen küzdenek az erőforrásokért.
